bonyolito weboldala
http://piszkozat.hu/bonyolito
vissza a főoldalra

Csini a csoda csikó 3.
2011.08.30 - 13:39


Ki lopta el a szivárványt?



Csini, a csuda csinos csacsogi csikó,


ki négy lábát nem nézve ugrándozott


mint egy rigó


az egyik álmos reggelen,


hétfôn,


mikor még szép zöld fû sem terem


álmos szemét égre tartva


bárhogy is meresztette.


Sehogy sem látta hová lett


az esô után köpönyeg.


Nem köpönyeg, bár ránk borul,


ha az idô rosszra fordul,


haragos ég arca komorul,


de nem ekkor, hanem aztán,


mikor rút felleg végleg felszáll,


az a csodálatos színes izé, az,


az ezer színben a világra borul.


Olyan ez, mint az istállóban


ajtó felett hajló kanyar,


melyen Csini átfut hamar.


Szóval egy színes boltív


vagy valami ingyom-bingyom nem tudta mi,


de nagyon tetszett,


ahogy a kék égen festett.


Nem látta a szivárványt


sem kint, sem bent,


sem alul, sem belül,


pedig az ég egyre derült.


Azt sem tudta a kis csacsi,


dehogy csacsi, kicsi csikó,


amit tudott minden tinó,


már aki ôt korban megelôzte,


mi a neve a csodának,


amit esô után megcsodálnak.


Megbámulja tehén, öszvér,


legyen bár az sovány, kövér,


de bámulja azt minden patás,


ki a tanyán kapott lakást.


Csak megnézem


-csacsogta csacsogi Csudacsini-


kiderítem ki az, mi az,


vagy ha azt nem,


ki firkanthatta azt


a gyönyörû kék fellegekbe


varázsolva e csodatengert.


A kis buta nem is tudta,


de honnan is tudta volna,


hogy a völgyben,


lent a völgyben,


aranyosan kanyargó,


partjai közt rohanó,


hûvös forrás száján ömlô,


egyre-egyre megnövekedô,


hegybôl gyûlô vízgörgeteg,


tenger helyett


viseli a folyó nevet.


Folyót keresett,


mely fut át az égen,


patakot mi földrôl indul,


s földre tér meg.


Nedves lehet, az biztos nyirkos,


nyálkás sima, nagyon csúszós.


Minden kis ló tudja azt,


esôbôl bukkan ki az.


Ha esô után felbukkan,


akkor most hová illant?


Egész éjjel esett máma,


hová tûnt hát a csudába?


A sötétség ûzte el?


A kelô napfény kergette el?


Ennek fog most után járni,


szivárványnak aláállni.


Elszaladni a tövébe,


hol föld tapad a gyökerére.


Hogy induljon, merre menjen


hogy véletlen se tévedjen?


Segítséget kitôl kérhet,


hátára hívta a menyétet.


Ülj fel koma,ülj fel bátran,


csak úgy mint az iskolában,


az iskolában,nem emlékszel?


Az iskolában az erdôszélen.


Bocsok, kölykök és fiókák


ülték végig a sok órát.


Itt minden pajtás megtanulta,


meddig mehet el a „konda"


Megtanulták alaposan,


elkerülni a bajt gyorsan.


Ott is gyakran lovacskáztunk


lettünk közben nagy barátok.


Gyere velem, gyere kérlek,


megfejteni titkát égnek.


Hová lett szép szivárvány,


mi esô után mosolygott ránk?


Na de pajtás-így a menyét-


mi van hogyha orvul vették


magukhoz a galádak?


Lehet, hogy játéka a szarkának,


vagy a vipera a puffogó,


volt-e bûntettben a hunyó.


És, ha mondjuk haramiák,


kikrôl sokat mesélt anyánk?


Akiktôl rettegnünk kell,


mert nem ismernek Istent s embert.


Biztos innen fújhat a szél,


birtokolják zsákmányként.


Eladják majd messzi földre,


és többé nem lesz görbe.


Színes híd az ég kékjében,


minek kincs van a tövében.


Igazi kincs, mondják a vének,


a vének, kik sokat mesélnek.


Ismernek ôk sok regét,


továbbítják a szép mesét.


Azért kellett elrabolni,


haramia-zsákba beledugni.


Így aztán bárhol legyen,


tövében kincs terem.


Haramia dolga kevés,


learatja csak a termést.


Kihúzza a zsákjából,


felállítja, hol rálát jól.


Aztán tövét célba veszi,


ásójával megböködi.


Máris ölében a kincs,


égi csoda többé már nincs.


Akkor ne is várjunk koma,


szabadításnak van itt sora.


Keressük a gazfickókat,


hívjuk össze mind a jókat!


Kiknek aztán nagyon fontos,


ragyogjon az égen fent most;


a szivárvány.


De nicsak, nicsak mi történik!


Zápor esô mind ránk ömlik.


Égszakadás,földindulás


gyerünk pajtás, gyerünk futás!


Fussunk be a pajtába,


hemperegjünk szalmába!


Te sem láttad a gomolyfelhôt,


mely a Napra dobott kendôt?


Nyári zápor cseles, ravasz


megtréfálta a két kis kamaszt.


Meleg napon sütkérezve,


beszélgetve, értekezve,


lepte meg ôket


megszakítva teendôket;


a zivatar.


Hamar jött, hamar ment,


nyomában csak sár hevert.


Pocsolyákat feltöltötte,


lombokat is letörölte.


Csillog a fû, csillog a fa


esôcseppek gyémántja,


mint fülönfüggô drága ékszert,


viseli a zöld természet.


Megváltozott így a terv,


mert egyszer csak odafenn,


rajzolódott újra ki,


az a színes valami,


amirôl a két kis buta,


azt gondolta régen oda


haramiák fogságában


vagy a szürke madár odújában


jól bezárva egyre halovány


a varázslatos szivárvány.


Szabadon van uccu neki!


Ne engedjük eltûnni!


Ôrizzük meg mindenkinek,


mert kényezteti a szemet.


Boldog, aki rája nézhet


engedjük át közszemlélre!


De mi történik uram-atyám!


Halványodik a szivárvány.


Ezek szerint, mégis lopják


megbámulni sem hagyják.


Csini hátán Menyét Menyus


úgy vágtatnak, hogy csak huss!


Szaladnak a látomáshoz,


látva, hogy az csak egyre fogy.


Mikor majdnem odaértek,


már nem volt ott,ahol elôbb volt


nem volt sehol egyáltalán.


Nem oldódott meg a talány.


Egyet azért észrevettek,


hogy közben igen melegük lett.


Kisütött a napocska,


Csini száját nyál hagyta el habokban,


amit a kánikula csalt oda.


Meg is álltak megpihenni


meleg elôl megenyhülni.


A tölgyfa alatt tanakodni


egymás szavába belevágni,


érveket és érdemet elfeledve,


veszekedtek, verekedtek,


mert magukat és egymást,


sem erejük, sem kedvük


nem volt már meggyôzni.


Megunta ezt Bagoly Béla,


aki a lombok közt aludna.


Felkeltette a sok locsogás,


civakodás, marakodás.


Hallgatta a csacskaságot,


és vette a bátorságot


két kis lurkót letorkolni,


pontosabban lehuhogni.


Nem hallgattok beste kölykök!


Ricsajozni idejöttök!


A mûszakom éjszakás,


nem hiányzik a zsivajgás.


Ráadásul, amit mondtok,


nektek jelenthet csupán gondot.


Hiszen tudja azt már minden diák,


ki az iskolába bejár,


nemcsak beül, hanem okul,


az életbe így boldogul.


Ha nem tudnátok, elmondom,


szivárványtok hol pihen most.


Bizony fenn van a felhôben,


hogy vihar után visszatérjen.


Napfény csillog a vízcseppen,


esô után nagy melegben.


De, ha a meleg tartós marad


a szivárvány a mennybe szalad.


Nem lopta azt el senki sem el


csak színe halványult el.


Felszáradó vízcsepp híján


nincs fényt bontó prizmám.


A két lurkó csak ámult, bámult


nem ismerték a világot.


Bagoly Béla tette rendbe,


mi kusza volt a fejekben.


Felvértezve a tudással,


az esôt várják borulással.


Csitt, csatt után jön a csoda,


színskála az égre varrva.








Kommentek

#18833 bonyolito
2011.09.03 - 19:44

Nagyon köszönöm!
S reményed is valóra vált már!
#18822 timi
2011.09.01 - 09:46

nagyon szép verseket írsz remélem meg találod azt az embert aki tudja értékelni a szívedben rejlô sok sok szeretetet !!!

Szeretnél hozzászólni ehhez az íráshoz?
Kattints ide a regsiztrációhoz, vagy ha már tag vagy, lépj be ide kattintva!


Üzenet küldése a felhasználónak
Neved:
Üzeneted:
 

 
bonyolito
katt a nagyobb képért
Bejegyzések száma: 69
Hozzászólások száma: 19
Üzenet küldése
bonyolito weboldala

Ezen az oldalon megtalálható bonyolito összes írása.

Copyright (c) piszkozat.hu 2008

Szabályzat    Adatkezelési jognyilatkozat    Kapcsolat