bonyolito weboldala
http://piszkozat.hu/bonyolito
E-book
2015.04.29 - 23:12



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)


ÖNOSTOR
2015.04.12 - 03:42



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)


Gyíkvakond
2015.04.05 - 20:43

Régi történet, talán nem is igaz, de nem volt oka hazudni annak, aki mesélte.

Élt két barát. Gyerekkorukban kint játszottak a porban. Homokozót mondanék, de nem volt azon a vidéken homokozó, de még homok sem, arról meg végképp nem tudtak, hogy létezik ilyen játékszer, hogy homokozó. Mivel nagyon szegények voltak, az összes játékszerük egy rongylabda volt.

Egy nap elhatározta egyikôjük, hogy megtréfálja a másikat. Kint a szántóföldön beletúrta a lábát a rögök közé – szépen el is egyengette – majd a másik lábát maga alá húzta, amúgy törökösen. A felületes szemlélô azt gondolhatta, hogy csak pihen egy picit, mert bizony abban az idôben a gyerekeknek is ki kellett ám venni a részüket a nehéz fizikai munkákból is.

Kisvártatva jött vállán a kapával a társa is, hogy ô is ledôljön. Mikor közelebb ért kis barátjához, arra lett figyelmes, hogy egy kis rögöcske megmozdul. Nem vette észre nagy izgalmában, hogy barátja a lábát mozgatta szépen, lassan.

- Nini! Gyíkvakond – kiáltott fel izgatottan és már kanyarította is le a válláról a kapát
- Hagyjad szegényt, hagy éljen – próbálta meg tettétôl eltéríteni társát a mókát kieszelô fiúcska.

De akkor már késô volt. A kapa lesújtott, a kinyújtott lábat nem sikerült olyan gyorsan visszarántani – kiváltképp, hogy közben el is zsibbadt – hogy ne hasítson belé a kapa.

Szerencséjére nem az egész lábfejét, csak két-három ujját csapta le kis pajtása.

Miért is írom le ezt, egy humoros hangvételûnek szánt rovatba, Magam sem tudom.
Talán azért, mert nem jutott ennél jobb most az eszembe.



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

Április csendélet
2015.04.05 - 20:42

Egy rendôr hátával biztosítja az ábécé falát el ne dôljön. Teszi mindezt láthatósági mellényben, hogy véletlenül se tudjon elbújni az árgus tekintetek elôl. Arcába esik a tavaszi nap csalóka sugára – kicsit modoros vagyok máma – a fényártalomtól, vak dongóra emlékeztetô szemüvege védi. Megvan, vagy százhúsz kiló. Pont annyival nehezebb, mint a vele párba osztott önkormányzati rendész könnyebb a kívánatosnál. A színen még jelen vannak eltorzult fizimiskájú emberek, akik kérdôn bámulnak a hatóság emberére, az úgynevezett szervre és ne feledkezzünk meg egy, a rendôrtôl kettô méterre, a megállni tilos jelzôtábla hatálya alatt álló kisteherautó vezetôjérôl sem, aki halálos nyugalommal tartja fel a délutáni, egyre erôsödô forgalmat. Nem lényegtelen dramaturgiai szempontból – mondom, hogy egyre giccsesebb vagyok – a csigalassúságú pakolás, amit akkor is gyorsabban végzett volna, ha nincs a közelben rendôr.

Orkánerejû szél szaggatja a lombtalan fák ágait, kavarja az útszegély mellett összegyûjtött, összekapargatott, halomban álló, de el már nem szállított port, akárcsak az üres fornettis tasakot és nylonzacskót.
A szervet és a vele szimbiózisban élô, mûködô, pontosabban nem mûködô önkormányzati rendészt mindez a legkevésbé sem rendíti meg, de nem hiába nézték végig egykor a Winettou és a Vasember valamennyi részét, széles vásznon.
A pampák bikái, a prérik farkasai és a rónák pingvinjei ôk. Nem ismerik a kímélet keresztényi erényét és a szabálysértési törvénykönyvet sem.
De nem is ezért fizetik ôket, hiszen az ô feladatuk a lakosság szubjektív biztonságérzetének megerôsítése és hol tudja az a lakosság – egyáltalán ki az a lakosság – hogy mi az a szabálysértés. Nekik azt nem kell tudni, nekik csak a bírságot - ahogy ôk nevezik, büntetést - kell serényen fizetniük és jelen esetben a szenteket szidni a lépésben történô döcögés miatt.

Nekik nem kell észrevenni történetünk fôszereplôjét sem, az öntudatlanul, félig a falnak támaszkodva – más okból, mint a szerv esetében – de nagyobbrészt a hideg földön heverve, a gravitációnak magát megadó embert a szerv és természetesen a szimbiózistársa - amennyiben ilyen szó létezik - lábától pár centiméterre, a torz fizimiskájú, ámde a szerven tehetetlenségét számon kérô alakoktól negyed méterre.
Nem kell látni az empátia és az emberség, vagy emberiesség szikráját sem, mert nincs is jelen a torz fizimiskájúakat leszámítva, senkiben sem.

Az én szubjektív és objektív (csak azért írtam le mindkét szót, hogy látszódjon milyen mûvelt is vagyok) biztonságérzetem nemhogy megszilárdult, hanem belém is keményedett, de olyannyira, hogy le sem tudtam ezzel a látvánnyal és a látvány által gerjedt indulataimmal feküdnöm. Este.
De úgy kell nekem, sôt pimasz leszek: így kell nekünk lefekvési képességtôl függetlenül!



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

A sötétség ára
2015.04.05 - 20:41

Televíziós adást nézve, két mûsorblokk között egy érdekes felhívásra lettem figyelmes.
„Ön szerint ….............................? Válaszát küldje el SMS-ben. 1-es, ha igen, 2-es ha nem. ”
Az SMS ára egyébként 360, vagy 330 Forint +/- Áfa. Nyerni vele nem lehet, sorsoláson a válaszadók részt nem vehetnek.

A Duna tévé kezdeti idôszakában a mûsorok végén egy akváriumot mutattak egész éjszaka. Azt gondoltam ennél nincs olcsóbb mûsor. Aztán rájöttem, hogy van mert ott az adásszünet, a hangyaháború, ami mûszaki hibaként ismeretes, aztán ott vannak a televíziós reklámok, esetenként négyszer, ötször ismételve ugyanazt egymás után.

Olcsónak olcsók, de ez nem elég, egy televíziós társaság nem elégedhet meg az olcsósággal. Itt több kell. És lám meg is született a zseniális ötlet. Teljesen érdektelen kérdésekre, érdektelen válaszokat várnak 360, vagy 330 Forint +/- Áfáért.

Én azonban ezt tudnám még fokozni és roppant olcsón. Csodálom, hogy ez eddig senkinek nem jutott az eszébe.
A válaszadók körébôl nemes egyszerûséggel kifelejtették azokat, akik tartózkodnak.

Tehát a választási lehetôségek

1 – igen
2 – nem
3 – nem tudom/nem válaszolok.

360, vagy 330 Forint +/- Áfáért.



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

Tapétázás a radiátor mögött
2015.03.19 - 08:35

Bizony akadnak dolgok, amiknek csak az ellenkezôje nehezebb és kivitelezhetetlenebb, mint a színe. Ilyen a tapétázás, de nem akárhol, hanem egy radiátor mögött. Talán elôtte még nehezebb lenne, de én most nem a radiátor elôtti földtörténeti korokra gondolok, mert akkor pusztán abból a ténybôl kifolyólag is piszok nehéz lehetett tapétázni, hogy egész egyszerûen nem létezett tapéta sem, a már említett radiátorhoz hasonlóan. Én itt most konkrétan arra gondolok, hogy szôke, és mellei vannak és csak engem akar, illetve ez egy másik gondolatmenetem, ami perpetuum mobileként jár a fejemben és meg is akadályoz a normális gondolkozásban.

Ami publikus lett volna – ez megint fából vaskarika, hiszen minden megjelentetett írás publikus – az az a gondolatsor, hogy radiátor elôtt, szóval nem a radiátor és a fal közötti részen nehéz csak igazán tapétázni, még akkor is, ha a legkiválóbb minôségû ragasztóval és tapétával rendelkezünk, ugyanis nincs hová ragasztani, kivéve, ha van szemközti fal, mert akkor oda lehet, de senki sem fogja tudni, hogy mennyire kreatívak vagyunk, de ez ne okozzon bánatot, mert, ha vigasztalódás közben szomorúságunkat bárkinek elôadjuk, ne csodálkozzunk, ha többet úgy konkrétan még a köszönésünket sem fogja fogadni. Ilyenkor iratkozzunk be valamiféle csoportterápiára, ahol a többi anonim alkoholistának elmesélhetjük, hogyan is tapétáztuk le a radiátort elölrôl a szemközti falra vetítve és ez a hálátlan világ mennyire nem akar tudomást venni zsenialitással kevert kreativitásunkról és a macska marja meg, mert mást nem lett volna illendô írnom.

De térjünk rá második, legnehezebb tapétázási feladatra, vagyis a fal beborítása a radiátor mögött. Svédkulcsot, franciakulcsot használni nem ér, úgy ahogy lángvágót sem, szomszédot – alattunk lakót – eláztatni szigorúan tilos, gyereket kicsi keze végett felkérni nem tisztességes, akinek pedig robotra, vagy festô-mázolóra telik, az nyugodtan beáztathatja az alsó szomszédot.
Lehet úgy, hogy alulról dugjuk be – ez egy közkedvelt és bevett technika – van olyan, hogy oldalról – ehhez sem kell akrobatának lenni – és van amikor felülrôl, de ezt nem kommentálnám, ellenben belepirultam.
Az igazi ínyencek egy meleg, szûk lyukakon át dugják be – ezek lennének a fûtôtest tagjai – és miután bejutottak, kibontakoztatják, pontosabban kibontják az összehajtogatott, ám de elôre megkent - lásd bôvebben síkosítás – papírfecniket. Azok kis szerencsével akár képesek is szoros kapcsolatot kiépíteni a fallal, de úgy, hogy az elsô fûtési szezonban, az elsô pár napban, amikor a radiátor már 20 fokon izzik nem gondolja úgy, hogy szép csendesen leválik.

Ha bizonytalanok vagyunk, nem hiszünk magunkban, vagy a ragasztó gyártójában, még mindig alkalmazhatjuk a jól bevált módszert a szögelést. (A kalapács egészen jól be szokott férni és csak itt-ott verjük le vele a bordákról a festéket.)

Ha ez sem segít, márpedig az könnyen elképzelhetô, még mindig van egy mindent vivô megoldás. Nem merek róla beszélni, mert különösen megterhelôen hat a a szív-, és érrendszerre, valamint a bélbolyhokat is képes az utolsó szálig legyalulni, a homlokunkra ráncot barázdálni. Mindezek idôtartama, intenzitása nagyban függ a vendégségbe – ejtsd háztûznézô érkezôk létszámától és kritikai érzékének fejlettségétôl. Kérek mindenkit, hogy ehhez csak abban az utolsó esetben forduljon, ha már tényleg, de valóban csak ez marad, ha más nem nyújt vigaszt, sem megoldást.

Hagyják a fenébe az egészet úgy, ahogy van tapétázatlanul!



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

Üvegbörtön
2015.03.19 - 08:33

Bent jártam a boltban. Élelmiszerboltban. Igen, én is ott szoktam vásárolni, holott megtehetném, hogy tartok, néhány juhot, ökröt – ennek jó vagyok én is, a család szerint – baromfit és más felzabálható jószágot, vethetnék, ültethetnék, de nem teszem. Még mindig nem tudom ugyanis, hogy mit kell ültetni, kit kell levágnom ahhoz, hogy csipszet, ropit, tôkehalsalátát, fornettit, kólát, fagylaltot nyerjek belôle. Ezért nem mulaszthatom el az ábécébe történô rendszeres visszatérést.

Idáig valamiért elkerülte a figyelmemet egy érdekes tárolóeszköz, ha lehet annak nevezni az üvegbörtönt, amibe flaskák voltak elzárva. Ezekben, kivétel nélkül nemes italok voltak. Napoleon, Bourbon, báró Jack Daniels és don Senor Tequila, valamint a többi körömlakk.
Körülnéztem és egy egész polcnyi alkoholt láttam hosszan elhúzódni. Ennek a gondolának a végén, mintha büntetésben lenne, álldogált a sarokban a fent leírt üveges szekrény, lakattal lezárva. Percekig álltam ott és még parizert is elfelejtettem kérni, és a vásárlókat is csak akadályoztam, amikor belém hasított a felismerés. Azok az italok ott, abban a vitrinben büntetésben vannak. Mi lehet más az ok?! Az értékük nem indokolta az elzárást, hiszen abszolút kedvezôtlen helyre állítva, majd kétszer olyan drága piák sorakoztak, megkockáztatva a bolt vezetése azt, hogy azt bárki lesodorhatja, vagy ellophatja. Ha a drágaság nem szempont, akkor csak büntetés lehet az.

De mit követhet el egy üveg vodka, még ha márkás (márkis) is – nem mondhatom a nevét – de a kinyomozott indokot igen.
Egyesek – a pénztáros – tudni vélik, hogy az üzletvezetô haragudott meg rá, mert ez az itóka volt a kedvence és nem átallott hamar elfogyni. Ezért a maradékot – hogy csak ô fogyaszthassa el - üveg siralomházba helyezte, a kulcsot eldobta és naponta fenyegetôen többször is elsétált elôttük, gunyoros vigyorral rájuk kacsintva, majd mint a héja lecsapott, és magához ragadott egy butellkával és eltûnt a raktár mélyén, ahonnan csak ritkán került elô aznap.

A bebörtönzött italok rettegve várták sorsuk beteljesülését, amíg az egyiküknek - egy jobbfajta konyaknak - mentô ötlete támadt. Egyik testvérük porhüvelyébe, akarom mondani alkoholhüvelyébe egy kevésbé értékesebb, mély depresszióban szenvedô társukat töltették fel saját magával, de elôtte leitatták saját magával. Nem volt egyszerûbb és talán olcsóbb ital sem a sósborszesznél. Szegény egész nap csak lógatta az orrát, hiszen jó ideje leszoktak róla a népek, nem találtak ki mindenféle betegségeket, fájdalmakat, amiknek a kezelésére korábban hektó számra hordták haza és mielôtt a spájzba értek volna velük valahogyan el is fogytak. Egy kis ampullácska, meg még egy kis ampullácska oszt Jézus.
A kiüresedett üveg, amiben a sósborszesznek kínáltak tágabb elhelyezést, a sajt pultra kilátással, viszont egy literes volt. Sósborszesz még csak akadt is, de szem szárazon …!

Elérkezett a nagy nap. A márkás üvegbe rejtett sósborszesz bódultan figyelte a zöld üvegen át, amint egy mohó és remegô kéz feléje nyúl és egy ménkû nagy garat elnyeli ôt az utolsó cseppig. (Ez utóbbit nem is látta már, hanem inkább csak érezte).
A várt hatás nem maradt el. Az üzletvezetô csettintett egyet a nyelvével és egy újabb üveg után nyúlt, amely már valóban méregdrága nedût rejtett magában. Lecsavarta a kupakot és a többi rémült ital szeme láttára egy húzásra legurított egy hét decis Calvadost.
Nem a raktárban, nem elbújva, rejtôzve, nem egy üveggel és fényes nappal. Igen, nappal, aznap ugyanis születésnapja volt és úgy gondolta a megfeszített munkatempó mellett egy kis lazítás igazán ráfér.



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

Tiszta szerelem?!
2015.03.19 - 08:31


(az vajon mi)

nyomása enged

most vallani.



Azt súgja,

azt röfögi valami,

nincs is olyan,

csak a zöm hiszi.



Hogy az nem az,

csak olybá tûnik,

éltest s kamaszt

csak vágyak fûtik.



Csak a hormonok

tombolnak vadul,

falják egymást konok

nôstényként s kanul.

--------------------------

Vessen meg, aki csak akar,

de hajlam belôlem is fakad

elhinni:több sincs az egészben,

akkor meg hagyjuk a fenébe!




 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

Nem ma, nem holnap
2015.03.05 - 20:57


és holnap sem fogunk tudni, ahogyan

tegnap sem sikerült,

és nem tudok mást tenni, mint félni,

hogy egyszer eljön az a nap,

amikor minden kiderül.



Nem tôlem fogod megtudni, mert nem

adatik meg, hogy el én mondjam,

egy élet kevés lesz hozzá,

ezért mondandómat valaki más kezébe

veszi és úgy, ahogy én megpróbálja

bevallani akkor, most már.



És te sem tudsz majd mit kezdeni

a szerteszórt betûkkel a lapon,

az idegen hanggal, mely utánoz,

igyekszel a sorokban a titkot meglelni

lehet, hogy meg is találod egy napon

és eljössz elújságolni a síromhoz.




 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

Szeretsz?
2015.03.05 - 20:54


Nem úgy! Hanem így.

Mert most így van rá szükségem!

Dehogy szeretsz, most se figyelsz.



Szeress! Akkor is, ha szeretni fáj.

Nem tudtad? Azért mondom.

A kis fájdalmat kibírod. A nagy,

félek attól még elég távol vagy.



Szeress! Gyere szeretni már!

Álljon a világ fejtetôre!

Csak te légy itt, te csaló, gazember,

ki hazardírozol életemmel!



Szeress! Nem érdekel más!

Tudom, hova sorolsz.

Hogy velem mit teszel, az a te kereszted,

én csak egyet érzek:téged kell szeretnem.


 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (1)

Szavakon száguldva
2015.03.01 - 22:39

Egy szörnyû baleset rengette meg a tudományos életet.
Egy szabálytalanul közlekedô autó elgázolt egy járókelôt. A sérültet kórházba szállították, állapota súlyos, életveszélyes.

Az eset körülményeit több hatóság bevonásával a Központi Szakértôi és Intézet munkatársai is vizsgálni kezdték. Sajnos az utóbbi idôszakban gyakran kellett állást foglalniuk ilyen, vagy hasonló balesetekben, de hiába az áldozatos kutatás, értékelés, elemzés, analízis és szintézis, ha ezt a romló tendenciát nemhogy megállítani, hanem lelassítani sem voltak ezidáig képesek.

Régebben is akadt éppen teendôjük, de volt is foganatja munkájuknak, sôt ha szabad így fogalmazni, át is estek a ló túlsó oldalára.
Korábban leginkább az volt jellemzô, hogy egy gyalogos gázolt el egy autót és ezeknek az eseteknek a minimálisra szorításától remélték a közlekedésbiztonság helyreállítását, javítását. Nem volt könnyû feladat és nem is ment egyik napról a másikra, ám elôször egészen gyümölcsözônek tûnt a befektetett energia, odafigyelés és akarat.

Lassan teljesen megszûntek a brutális gépjármûgázolások és a sajnos azokkal gyakran együtt járó cserbenhagyások is. Szép, fokozatosan csökkenô tendencia volt fellelhetô statisztikai adatokban, kimutatásokban.
Aztán, mint az élet oly sok területén – oktatás, egészségügy, közbiztonság, munkahely – és szociális biztonság megteremtése – a túlbuzgóság visszaütött.

Miután sikerült a nullára visszaszorítani a gyalogosok által elkövetett súlyos kimenetelû közlekedési balesetokozásokat, a gépjármûvek testtel történô rongálást, átbillenve a csúcson – vagy a holtponton, ahogy tetszik – az autók, tehergépkocsik kezdték a két lábon közlekedôket elcsapdosni, falhoz kenni, szerencsésebb esetben „ csak” elsodorni. Most ott tartunk, hogy kizárólag gépjármûvek gázolnak – ide értve a késôbb csatlakozott vonatokat, repülôgépeket is – amik, mintha revánsot akarnának venni a korábban elszenvedett sérelmeik miatt, ami ugyebár nyilvánvaló képtelenség, hiszen egy jármû nem tud gondolkodni.

Vagy mégsem akkora képtelenség? Engem ez a gondolat, már napok óta gyötör.
Mi? Hogy badarságokat beszélek? Hogy ostobaság feltételezni, hogy ember gázoljon gépet?
Én erre csak azt tudom mondani, hogy ha olyan nagy ostobaság lenne, ha annyira egyértelmû lenne, megírná-e az újság, bemondaná-e a híradó, hogy egy gépkocsi elgázolt egy gyalogost. Kihangsúlyozva, hogy egy gépkocsi. Ugye, hogy nem?

Én már azon is eltöprengtem, hogy lehet ugyanarról a gépkocsiról szól a fáma, hiszen mintha minden esetben az egy szócskára helyeznék a hangsúlyt ...



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

A mocskos gondolatok
2015.03.01 - 22:38

A férfiak mind aljasok. Mocskos, szemétládák.
Mindent megragadnak, hogy a bennük lakozó szennyet szét, egymásra és rákenjék valakire és valamire, de találóbb lenne, ha úgy fogalmaznék: mindenre.
Emberi ésszel fel nem fogható, hogyan tud ennyi piszkos gondolat befészkelôdni agytekervényeik közé, hogyan kapaszkodhat elméjük indáiba a mocskos fantázia tíz körömmel?
Eléggé el nem ítélhetô tetteikért a pokol tüzében fognak emésztôdni az örökkévalóságig. Számukra nincs bocsánat, nincs megváltás. És miért? Vajon mely bûnükért kárhoznak el végérvényesen?
Talán a renyheségük, a lustaságuk? A mérhetetlen tapintatlanságuk? A lezserségnek álcázott faragatlanság lesz a vesztük? Megbízhatatlan, csalárd természetük az, ami elindítja ôket a lejtôn?

Egyik sem.

Egy óriási és megbocsájthatatlan bûnük van, ami minden más felé magasodik: a nôkkel való mostoha bánásmód. Ezért kell elveszniük.
A nôk, akik többet érdemelnek. Hogy minél, az egészen nem tisztázott, de a férfiaknál biztosan. A nôknek csak tiszta gondolataik vannak. Tiszta és kikezdhetetlen, áttetszô, de nem átlátszó. Magasztos és fenséges, mint az olvadó jég csilingelése a hûvös hegyi patakba peregve.
A nôi gondolatokon nem található még lámpással sem egy szemernyi folt sem, annyira makulátlanok.

Hogyan is lehetne, mikor folyton cserélgetik ôket...



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

A kutya füle
2015.01.28 - 23:11

Fekszik elôttem a család kedvence. Nem, nem én, hanem a másik: a kutya. Oldalán elnyúlva a kályha elôtt pihente ki az eblét ember által felfoghatatlan és megfejthetetlen fáradalmait. Úgy észleltem, hogy rendeltetésének nem megfelelôen füleit maga alá gyûrte.


Mikor elôször estem át rajta, lágyan arra kértem, hogy legyen olyan kedves odébb fáradni, de a füle botját sem mozdította, ami egyrészt érthetô – hiszen éppen az volt maga alá gyûrôdve – másrészt pedig nem.


Aztán mikor másodszor, már a kályha oldalába kapaszkodva, harmadfokú égési sérülések beszerzése árán tudtam csak egyensúlyomat visszanyerni, már egy más hangfekvésben kívántam helyváltoztatásra bírni. Természetesen erre sem reagált úgy, ahogyan egy kutyától elvárható lenne. Akkor döbbentem rá a szörnyû tényre: a kutya megsüketült. Hiszen ezért nem törôdik a fülével, ezért nem hallja, hogy mit is bömbölök neki! Szegény ördög – gondoltam magamban – teszek még egy kísérletet veled.


A rosszabbik énem bújt elô belôlem és olyan komiszságra szántam el magam, amit most is bánnék, ha nem telt volna már el legfeljebb egy nap az eset óta.


- Levágjam a füledet? – kérdeztem tôle sziszegve. - Letépjem és megegyem? Mondd csak meg bátran ha olyan nagy legény (szuka a lelkem, lehet, hogy ezzel is megzavartam) vagy! Nem, kedves olvasó ezeket a kérdéseket ne tekintse túlzónak, hiszen nincs másról szó, mint praktikus megfontolásról. Ami nem kell, vagy nem használjuk, vagy csorba, vagy törött, azt ki kell dobni. Ezt most olvastam egy feng-shui szakcikkben. A kutya füle nem mûködik, nem használja (és amúgy is szakadt a széle egy picit) tehát jobb, ha megszabadulunk tôle.


A körülmények optimálisnak ígérkeztek, senki nem volt a közelben, aki borzalmas tettem megakadályozhatta volna. Marokra fogtam a nagy kenyérvágókést, majd a kutya felé álltam és rodoszi kolosszusként magasodtam felé. Lehajoltam, hogy megragadjam immár csak díszként szolgáló fülét, amikor feleségem a sült hús hangját utánozta a konyhában, mire a jószág feldöntve ugrott talpra és a konyhába ügetett.



El kell ismernem egy kapitális hibát elkövettem. Nem próbáltam meg sült húsul megszólítani az ebet.



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

Dubaj a Hawaii
2015.01.25 - 00:24


Ma Hawaii (ejtsd havaj) Dubaj (ejtsd dubaj). Aki ma havajozni akar, annak dubajoznia kell és utána vissza kell térnie Dubajba, hogy a dubaji Hawaiit élvezhesse. Mármint abból a pénzbôl, amit dubajozással szerzett, így az az eset fordul elô, hogy dubaji pénzbôl Dubajban havajozhat az illetô. És ennyivel jobban havajozhat ma bárki Dubajban, mint Hawaiin, attól függetlenül, hogy persze Dubaj csak részben Hawaii, de Hawaii egyáltalán nem Dubaj, ugyanakkor minden részlegességével együtt ma Dubaj Hawaiiabb, mint Hawaii és néha még Hawaiiabb, mint Hawaii, ami azért valljuk be szép teljesítmény. Hawaii sok tekintetben elmarad Dubajtól, mert például Hawaiin nem lehet Dubajozni, ha megszakadunk se, de fordítva a fenti levezetés alapján a napnál is világosabb, hogy ez nem ütközik és ütközhet akadályba.


Ha matematikai képlettel szeretnénk leírni, akkor azt úgy lehetne esetleg, hogy Hawaii meg Hawaii egyenlô Dubaj. Akiknek nagyon bejött az élet, nos ôk akár négyzetre is emelhetik az egészet. A végeredmény majdnem ugyanaz lesz: itt is, ott is sok a pénz, de talán még több a homok. Ez az egyedüli pont ahol Hawaii fordíthat, ugyanis ott nem építkeznek. Minden ember tudja, hogy homokra nem lehet házat építeni (Jézus), de Dubajban mégis ezt teszik. A homokra épített ház nem lesz tartós, elôbb-utóbb leomlik, kivéve, ha belekeverik egy éppen arrafelé dubajozó „kômûveskelemenné" zsenge hamvait, amitôl talán megáll.


Ha más nem is az ész biztosan.





 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

Nagyon zsibbadt
2015.01.20 - 22:12

- Zsibbadsz már?




  • Hát nem panaszkodom, nem lenne egyszerû, most talpra ugrani.




  • Akkor úgy tûnik a foglalkozás elérte célját. Különben is nem kell, csak úgy ugrándozni, mint valami bakkecske.




  • Nem errôl van szó. Alapvetôen nem mûködünk rendeltetésszerûen. Ez téged egyáltalán nem zavar?




  • Nem. Vess meg érte, de nem!




  • Én utálok ilyen kiszolgáltatott helyzetben lenni. Sosem szerettem.




  • Nézd! Ízlések és pofonok. Ha te állandóan készenlétben akarsz lenni én nem foglak megakadályozni, de ne várd, hogy támogassalak. Azért ez már kicsit nonszensz lenne nem gondolod?




  • Gondolom?! Meg vagy te húzatva. Mi csak két láb vagyunk, mi nem tudunk gondolkodni.




  • Lábfejek. Pontosítsunk! És ne feledd mindig a fejétôl bûzlik a hal. A lábfejétôl. Tehát nekünk központi szerepet kell betöltenünk. Irányítószerepet. A gazda életében.




  • A gazda nagy ívben tesz ránk. Ha egy cseppet is érdekelnénk, nem ült volna törökülésben és most nem lennénk elzsibbadva.




  • Akkor ezek szerint panaszkodsz. Te ezt valamiféle büntetésként éled meg?




  • Nem, majd jutalomként fogom fel. Na, szerintem lépjünk le!




  • Ez ma az elsô értelmes gondolat, ami elhangzott itt altájon.




  • Igen ám, csak egy a gond. Mégsem tudunk lelépni.




  • Ugyan miért nem?




  • Egyrészt a központi vezérlôközpontból nem jött utasítás erre vonatkozóan, másrészt pedig el vagyunk zsibbadva...






2015-01-20



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (2)

A mértékegység árulkodik
2015.01.18 - 00:09

A jó matematikatanár minden eszközzel segíteni igyekszik a nehéz fejû nebulót és kicsúszik a száján egy kulcsmondat: a mértékegység árulkodik.


Nem kell nagy fantázia hozzá, hogy rájöjjünk, valamiféle mértékegység átváltásos feladatot kellett volna megoldania több-kevesebb sikerrel. Maradjon titok mennyire sikerült ez, de idôzzünk el a hirtelen kiröppent mondat sokoldalú jelentéstartalmán, mert az bizony van neki(je).



Itt vannak máris a tömegek mérésére szolgáló egységek. Érdekes megfigyelnünk, hogy a nôk esetében milyen sajátos funkciót kapnak ezek a váltószámok. Példának okáért a téli ünnepek alatt felszedett néhány kiló képes átváltódni néhány dekává, anélkül, hogy a szóban forgó hölgy ez ügyben akár egy lépést - egy karhajlítást, szökkenést, felülést – is tett volna. Egészen biztosak lehetünk, hogy ezt a tényt csaknem tudományosnak mondható mérôeszközök segítségével – lásd bôvebben mérleg – képesek igazolni, egy feltétellel: más nem tartózkodhat a helyiségben a mérés idôtartama alatt. Ha véletlenül az orvosi rendelôben kell a mérlegre állniuk, nos abban az esetben a mérleg egészen biztosan meghibásodott.



Hasonlót tapasztalhatunk az idô, más néven a kor meghatározásánál. Szinte nem is létezik férjével azonos évben született asszony, aki együtt öregedne meg urával. Szerencsére nem a halál, vagy a bíróság választja egymástól el ôket, hanem az átváltások, mert beláthatnánk végre, hogy ha másképp telik az idô a világûrben a Föld forgásával ellentétes irányban utazva egy rakétán, akkor miért ne telhetne az az idô egy házasságban másként az egyik félnek, mint a másiknak. A relativitáselméletet figyelembe véve természetesen bátran kijelenthetjük, hogy dehogyisnem telhet, sôt csak ott telik igazán másként. Elég csak az utcára toppannunk, hogy megláthassuk mennyi vén majom sétál karonfogva hamvas szépségekkel. Hiába igazságtalan az élet. Miért kell egy asszonynak ezt az igazságtalanságot lenyelnie, a mai napig nem értem.


A nôk kor(át)váltásának – öregedésrôl szó sem eshet - érdekessége, hogy nem mutat lineáris tendenciát. Mikor 9 évesek – az anyakönyvek bejegyzései szerint, amelyek, mivel a hivatalokban is férfiak dolgoznak, ezért nem nélkülözhetnek súlyos hibákat, elírásokat - , akkor 13 évesek, amikor 13 évesek, akkor 17 évesek, amikor 17 évesek, akkor 22 évesek. Ezt az állapotukat körülbelül 35 éves korukig képesek megôrizni, majd lassan 26 évesek lesznek és mire betöltik a negyvenet nem többek 28-nál. Késôbbi korokról feljegyzések, számítások nem lelhetôk fel, legfeljebb becslések, de ezek is a férfiak rosszindulatából fakadnak.


(Szintén ebbe a körbe tartozik a sült húsoknak, süteményeknek sütôben történô tartózkodása: túltartózkodásuknak szemmel és orral is megtapasztalható következményeiért megint a gondatlan férjet lehet felelôsségre vonni.)



Egy rövid pillantást azért vessünk az ûrmértékek vonalán szegény koravén férjecskékre is. A hamvas feleséggel eltöltött röpke néhány évtized a gyenge jellemeknél okvetlenül odáig vezet, hogy nem képesek a liter és a deciliter közötti váltószám helyes értelmezésére. Mikor azt mondják, hogy meginnának egy pohár sört, ami tudvalevôleg 3 deciliter, akkor komolyan is gondolják. 3 deciliterre készítik fel a gyomrukat, de a házasságában (esetleg) boldogtalan kocsmáros képes elszámolni magát és talán nem szándékosan,de a jóval nagyobb korsóra hiszi azt, hogy 3 decinél több nem fér bele. Ezzel nemcsak magát, hanem a hasonló lelkiállapotban lévô vendéget is becsapja, aki csak nagy nehézségek árán tudja magába erôszakolni a fél liternyi (5 dl) sört azalatt a röpke 5 (8) perc alatt, amíg a felesége a mosdóban tartózkodik. Ha a nagyságos asszony esetleg hamarább végezne – nem végez, de ha mégis – akkor bizony szánalmas magyarázkodásba kezdenek és mindent a csaposra kennek, legfeljebb a habot nem. Ha a nagyságos asszony késôbb végezne, mint 5 perc, akkor a férj – mivel a gyakorlati fizika ( gyomortágulás és hôvezetés), valamint a matematika ezen ága igencsak foglalkoztatja és mindig újabb és újabb bizonyítékok beszerzésére törekszik, rendel még egy pohár sört, de mint tudjuk a bánatos csapos ismét egy korsóval hoz, ami újabb fél liter élvezet, akarom mondani kísérleti eszköz, amit megsemmisítve lehet a legjobban megvizsgálni. (Ebben szoros hasonlóságot mutat a szivarokkal és márkásabb cigarettákkal, amikkel boldog házasságban élô úriember szintén nem él, csak hallomásból tud róla, hogy léteznek ilyenek.)


Csak a gondos feleségeknek köszönhetô, hogy az átváltani képtelen férjek ne igyák le magukat csontrészegre a nagy kísérletezések közepette.



A területmérték, úgymint ár elsô sorban a szôrmebundák tekintetében nyer értelmet, amire minden férj a boldogító igen kimondása óta folyamatosan gyûjtöget. A manapság használatos négyzetméter, négyszögöl, vagy hektár a (férj hibájából kimondott) válások során bír relevanciával.


Itt az ingatlanok férj és feleség között fennálló 60-40%-os, vagy akár 70-30%-os felosztása is teljesen egyenlônek (és igazságosnak) mondható. Ha nem válnának el az arányok megfordulnak – tulajdonképpen nem, hiszen az elôbb fejtettem ki az egyenlôség mibenlétét – és az egészet a férjnek kell mûvelnie, utána közterheket befizetni – a bundára gyûjtögetett és fennmaradt zsebpénzébôl.




A matematika csalhatatlan tudomány, tételei tudományosan bizonyítottak, eredményeihez kétség sem férhet. A fentiekben felvázolt esetekkel remélem sikerült meggyôznöm a tisztelt olvasót, hogy vagy számolni, vagy váltani, vagy nôsülni kell tudni jól.



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

A nôk alulértékelése
2015.01.18 - 00:07

Azt írja az újság, hogy alulértékelik a nôket.


Megcáfolni nem tudom e hírt, de lehet, hogy nem is akarom.


Még véletlenül sem szeretném, ha szexistának tartana valaki, egy olyasféle kanmajomnak, aki csak azzal foglalkozik, hogy mi van a nôk szoknyája alatt, aki derékon felül nem lát, aki csak stíröli azokat a hosszú, kecses, formás, formátlan, donga és X lábakat, amin a szebbik nem ide-oda topog, azokat a gömbölyû és lapos hátsókat, ülôgumókat - vagy akár üllôgümôket - amiket csak a nôk képesek oly érzékien ringatni a mögötte haladó urak elôtt. Aki a szemével levetkôztet mindenkit, akit csak meglát - zavarosabb idôkben, akit meghall. Nem, én nem ilyen vagyok.


Megbotránkoztatónak tartom, hogy a nôknek csak a hátsó/alsó végtagjaira koncentrálnak egyesek és azok találkozási pontjára, pontosabban varratára, ahol úgy nyílnak a lányok, asszonyok, mint egy agyonolvasott és betört könyv.


Utálkozva fordulok el azon férfitársaimtól, akik képesek a testhez simuló, cicanadrágszerû nôi alsóruházaton, bizonyos tevepatákra emlékeztetô alakzatokat órákig keresgélni és siker esetén nyelvükkel nagyokat csettinteni és sokat sejtetôen gúnyos mosollyal egymásra kacsintani. Én nem ilyen vagyok.


Én igenis hiszek abban, hogy a nôk más értékeket is hordoznak. Az én tekintetem nem tapad a combokra, vádlikra, térdekre, popsikra – súlyosabb esetekben seggekre – hanem folyton folyvást keresi mindazt, amit egy hölgyben csodálni lehet.


Szeretem felülértékelni ôket.


Az én szemeim kereszttûzébe ezért rendszeresen bekerülnek a mellek is.





 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (1)

Zsöszvicsárli és a retus
2015.01.13 - 22:38

A párizsi megemlékezésen részt vett a világ számos vezetô politikusa, köztük Angela Merkel is.Egy mélyen vallásos, ultra ortodox izraelita lap fényképes beszámolójában kiretusálta a német kancellárt.Hitük nem engedi, hogy nôt ábrázoljanak semmilyen formában.Én továbbmegyek. Nemcsak a nôi ábrázolást nem engedném, hanem egyáltalában a nôket sem.Ha tehetném - ott náluk a hithûeknél – kiretusálnám a dajkákat, óvónôket, védônôket, tanárnôket, varrónôket, szakácsokat, cukrászokat, takarítónôket, nôvéreket. Legyen teljes a boldogságuk. Nehogy már ez legyen az akadálya. Legfeljebb senki nem gondozza, tanítja, rakja tisztába, oltja be, gyógyítja meg ôket, senki nem varr nekik ruhát, nem fôz nekik sem finomat, sem pocsékat, de még egy árva rigójancsit sem készítene senki.Aztán mehetnének meztelenül, betegen, éhesen és analfabétaként az anyjuk valagába.Ja nem, mert az anyjukat is kiretusálnám.


Fontos – Important!


#jesuischarlie Ugye senki nem olvas ki ebbôl a történetbôl többet, mint, amit beleírtam? Ez az írás nem a vallásról, hanem az emberi butaságról szól. Ámen!





 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (1)

Kutyaidô
2015.01.12 - 12:44



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (2)


Szombat reggel a postán
2014.12.02 - 21:04

Ma reggel a postán a sorban
várakoztam fogyó nyugalomban,
mikor egy mellettem álló férfi,
vagy valami, ami úgy nézett ki,
se szó, se beszéd úgy elém pattant,
hogy egy hátsófalit majdnem kaptam.

Kérdésemre, helyem nem zavarja-e,
habzó szájjal gálánsan azt felelte,
arcátlanságomnak határt szabnia kellett,
idáig nem is látott még ilyen tetvet,
ki mivel nekem beszélt, csak én lehettem,
amiért ôt a másik sorban beelôztem.

Rögtön láttam kivel állok szemben,
így meleg szavakkal megdicsértem,
kívántam ennél nagyobb boldogsága
soha többé ne legyen, már csak máma.
Az átvétellel hamarosan végzett,
és én sem idôztem egy percnél többet.

Siettem volna igen utána
akciójához, hogy gratuláljak,
de elnyelte a föld, mint kút a dögöt,
lehet, hogy tetten értem az ördögöt?
Megtudni az esetet látták-e visszamásztam,
ám az incidens nem tûnt fel a postásnak.

Szemét lesütve, nem kínált sorsjegyet
és azt sem akarta, hogy újságot vegyek,
biztosítást, lakástakarékot sem
akart vöröslô arccal kötni velem.
Így már biztosan tudom igaz lehet
és nem holmi mese a történetem.



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (1)

Szösszenetek
2014.05.09 - 21:58


Szösszenetek



Kerek keblemre,feszes fenekemre


Ne meresztgesd fekete szemed,


Mert fejbe verlek szemtelen egyed!



* * * * *


Csere-bere kereskedelem,


Nem veszek meg egyebet,


Ezer szelet kenyeret.


Teleteszem begyemet,


Megkergetek egy tehenet,


Mert vedelnem kell e meleg tejet!



* * * * *


Heversz egyenetlen kereveten,


S szenderegsz egy keveset.


Nem mehetsz kedvedre semerre sem,


Mert fekete este lett ezerrel.



* * * * *



Fejemet bevertem,


Eszemet vesztettem,


S ez lett vesztem,


Mert kerge lettem!


De egyszerre remek kedvem kerekedett,


Mert nem lettem fejetlen!





 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

tavaszi nappal öblítettem
2014.03.21 - 00:26



A tél avas szagát kiöblítettem

egy jókora adag napfénnyel.

Ki a szobából, ki, ki!

- kiáltottam

és kirántottam a a függönyt,

veszítse el a színét a füstköd.


Késô ôsztôl halomba pakolta

a szennyes, dohos légpagoda

építômestere, maga a tél

katakomba illatát,

amin nem villant át se fény, se öröm,

csak szürkeség, bánat és közöny.


Elég volt a búsongásból! Itt a tavasz!

Magához kötve rángatja a kamaszt,

az rakoncátlan napot,

aki máris sakkot adott a sötétségnek,

de még nincsen vége a mérkôzésnek.


Napról napra, tovább és tovább

tolja ki udvara csillogó palánkját,

foglal egyre nagyobb teret

s elküldi a telet megszokott körútjára,

mirôl kilenc hónap után tér vissza újra.


 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

Fogjuk rá!
2014.03.21 - 00:24


Fogjuk rá, hogy tavasz van, de el ne kiabáljuk!
Még képes és megriad, aztán visszaszalad vackába,
beássa magát, aztán áprilisig elô nem vakarjuk
ennek nem örülne bizony egyetlenegy gyümölcsfa.



Fogjuk rá, hogy tavasz van, halkan súgjuk egymásnak!
A madarak énekét rekedt mormogással meg ne zavarjuk,
mert konkurenciának, vagy tapintatlan közönségnek rajtunk
nyomát felfedezni vélik, nekivágnak a nagyvilágnak.



Fogjuk rá, hogy tavasz van, mértékkel szippantsunk a légbôl!
Ha tüdônket becsapjuk és mennyei gázokkal kényeztetjük
mivel tápláljuk, majd ha a hideg miatt az eget telefüstöljük,
hiszen tapasztaltuk már az idôjárás sosem fogy ki a viccekbôl.



Fogjuk rá, hogy tavasz van és fordítsuk orcánk a napnak!
Halkan csókoljuk meg a simogató napsugár-tenyeret,
aki orrunk alá dugta a friss, meleg kenyeret
és elhúzva lelkünkön a függönyt, örüljünk végre a tavasznak!


 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

Napsugár
2014.03.21 - 00:23




Kergetôztünk a szobában, egérutat hagytam neki,
élt a lehetôséggel, jól felpiszkált
s kacagtatott, hogy egy ilyen bolond kergeti
s megcáfolni nem tudtam mélyen nyugvó igazát.



Aztán lassan elfáradni látszott, a hegy tetejére ülött,
nem cikázott melegen a szônyegen s falon,
s mire az óra este hatot ütött
a játékkal végleg felhagyott s magamra hagyott.



Megunta társaságom és új barátok után nézett
a Föld túlsó oldalán azt mesélik, élnek ilyenek
ismerve ôkelmét el nem szontyolodok, remélek
reggel hamar redônyt tárok, így várom a vendéget.


 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (1)

A nyomtató
2014.03.05 - 22:19




Valamit kellene már csinálni vele.

Megint nem megy és ez a harmadik

alkalom ezen a héten.

Mindent megértek és elhiszem nektek,

de így egyáltalán nem lehet dolgozni

hát feleslegesen beszélek!?





Jó, jó, de meddig várjak az ég szerelmére?!

Igen, mi is le vagyunk terhelve...

és a garanciális szerzôdés minek van?

Engem nem érdekel miért nem ér rá a héten

magyarázatot adnom a fônökömnek kell,

miért nem készült el a rám bízott munka.





Akkor sértôdj meg, egy fikarcnyit sem érdekel!

Ez a munkaköri feladatod cseszd meg!

Nem nekem teszel szívességet.

Nem vagy a babám, mi az, hogy nem kértelek

esdekelve, földön csúszva, szépen?

Fogom oszt kihajítom az egész gépet.





Én akkor is mondtam, hogy ne ezt vegyük meg.

Persze akkor sem hallgattatok rám,

most tessék itt szívunk.

Hogy használja, azért van az embernek esze

s ti nem tettétek, ezért oly magas a „vám”.

Együtt nem nevetünk, csak sírunk...




 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

Elfogadás
2013.12.12 - 07:49



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (4)


A gyors lefekvés titka
2013.12.08 - 01:11



A gyors lefekvés egyetlen titka ...,


ja nem, kettô van neki, ... szóval


vízszintbe kell helyezkedni


és mindezt ugyancsak hamar.





Bôrzárószelepét kémlelônyílásunknak


elfordítani hamar balra, vagy jobbra,


a fényt igyekezzünk teljesen kizárni


s kezdôdhet az álom „indul a mandula”!





A hamar-elalvás zálog-sansza


a kielégítô álomsorozatra,


képes megtöbbszörözôdni,


ha már nyolckor ledôlünk az ágyra.





Csodás képek cikáznak agyunkban,


vagy ellenkezôleg: nyugtot nem hagynak.


Attól függ, mit kell a nap után kirostálni,


de nyugalom: az álmok rendet raknak.





Mily érdekes, meg pont ettôl fosztanak,


mint igásbarmot éjjel-nappal hajtanak,


nem hagynak eleget aludni, pihenni,


így lesznek urai a fáradt rabszolgahadnak.





A tántorgó testekkel azt tesznek, amit akarnak,


ha akarják megfejik ôket, vagy vezetik a falnak,


elcsigázottak közül, kifogást ugyan ki fog emelni?!


Ha sokáig így megy ez, hamar vége lesz a dalnak.


 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (3)

Például ha nincs ötletem
2013.12.08 - 01:09

Keresem az ötletet
rímekbe mit öntsek
és a naptárra pillantva
a dátum szembeötlik,
évforduló, de nem ünneplik.

Pearl Harbor bombázásáról,
a flotta elpusztításáról
nem írok megfogadtam,
egyrészt nagyon régen történt,
másrészt az egy másik földrész.

Ki olvasna szívesen lángokról,
süllyedô hajókról, robbanásokról?
A háború borzalmas, mint e vers,
a szenvedésbôl épp eleget kap,
aki jobb híján engem olvasgat.

Minek annak fulladók hörgése,
géppuskahüvelyek csörgése,
a fedélzeten vívott csata zaja,
torpedók mormogása,
hajó hasába harapása?

Nincs elég baj, fájdalom,
mint, hogy bús dalom
errôl szóljon épp?
Pearl Harbor nem lehet
megvalósítandó ötlet.

Mást kell írnom, mint borzalmakat,
a keserû emberek hadd kacagjanak,
megsemmisítô vereségrôl soha,
az amerikai história ugyan ki érdekel,
hôs kamikazékról ugyan ki énekel?

Felpillantok a lapról elôttem a vers,
kész, pedig agyam még ihletet keres
és bár nem arról akartam írni, amirôl,
kezem önkényesen legyártotta,
mirôl mélyen hallgatnom kellett volna.



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

Jelmezbál
2013.12.04 - 20:44

Jelmezbálon benevezett


a legjobb ötlet díjáért


a templom szegény egere


négy köböl új búzáért




Ötletszegény megoldásként


a hasára hallgatott


felöltözött trappistaként


felhúzott egy sajtlapot




Kis testére igazgatta


segített a nagy család


addig addig igazgatta


míg elfogyott a „kiskabát“




De a sajtszag megmaradt


és a zsûri rosszul látott


ráadásul éh hajtotta


így hamar leszavazott




Elsô helyet így megkapta


a dobogóig sietett


egyik tag meg jól bekapta


az álca oly jól sikeredett.





 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

A meg nem értett tehetség
2013.12.04 - 20:41



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)


A béka és az ökör
2013.12.01 - 17:55

A béka meglátta midôn


a mezôre ugrált, az ökröt


csiklandozta ôt a gôg


hogy e baromba is belekössön


Rút testét serényen odavonszolta



a bamba ökör meg szépen-vétlen agyontaposta.



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (3)

Mese a láthatatlan erôrôl
2013.11.27 - 07:34



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (4)


E kerge zerge...
2013.11.24 - 11:21



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (4)


Ez már valami
2013.11.24 - 11:11



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (2)


Limerickek 1.
2013.11.20 - 22:43



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)


Szépek szépe
2013.11.20 - 22:36



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (6)


Ôszi helyzetjelentés
2013.11.17 - 09:24


piszkosfehér

tejfolyama

fullasztóan kavarog,

üres tenyér

nem markolja


a valami olyan

egészen

semmilyen,

szétáradó zsírfolt,

de az enyészet

nem ilyen


itt aktív nemlét

uralg bármerre

kerülni akarom,

kihagynám a szemlét

minden reggelre

virradva ezt álmodom


a fekete talán az,

ha összeszedi magát,

nem tapasztalom,

a fehér nem kontraszt

ez ilyen langy világ,

csak kevesebb a tartalom


 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

Férjválasz
2013.11.17 - 09:21



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (3)


Hipp-hopp
2013.11.17 - 09:18

Fél lábamra
fél zoknit
félve felveszek,
tegnap virgonc voltam,
de ma már megveszek.

Felelôtlen fejjel
bakot lôttem nagyot,
vagy én voltam a bak,
egy ökör esetleg?
Az emlékezet becsap.


Azt hittem pár nap
henyehunya
és huss, mint a madár,
de érzem nem addig van,
falat marva ma már.

Szöcskét, békát,
bô két hónappal
e rettenetes események
bekövetkezte után
játszhatok, de most féljek!

Mert mi van, ha össze,
vagy vissza nem forr
a szakadt szalag?
Bokámnak lényege
örökre cserben hagy?

Akkor aztán megôrül
nem csak a család,
mind kik tekintettel voltak,
rám, aki mint elszédült
nem leste, hová bújt a csatorna.



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

Nagyon késô ôszi sanzon
2013.11.17 - 09:16


(Taraxacum officinale)

virágzási veszélye

a tájon nem lappang

momentán,

de ne dôljünk hanyatt

semmi esetre

mert a langymelegnek köszönve

kipattanhat

bizony ám!


Aztán mindenütt

száll majd az a

fehér s ragad,

mint az elszánt tetû

a fürtökbe,

kivéve, ha együtt

vágjuk tarra

a sárga virággal

borított mezût

ôrjöngve.


 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (1)

Milyen csodás
2013.11.14 - 22:55


hogy tölti meg fénnyel

a sok csillag és üstökös,

a Holdról nem is beszélve.



Milyen tarka gúnyát

öltöttek a zöld fák,

s levetették azt is

várják a hó-dunyhát.



Milyen ügyetlen az ember

lehetôségekkel nem mer,

élni s eszi a málét undorral,

pedig neki is az íz kell.



Milyen jó arra nézni,

aki sorsát meri élni,

s színt lát a szürkében

és el is felejt félni.



Milyen csodás is a világ,

milyen vakító a csillogás,

mit egy huncut mosoly,

összekacsintás generál.


 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

Járókeretelô
2013.11.13 - 21:24


már nem kelek fel,

s járókeretem

(csak kölcsön kaptam)

folyton felesel.



Meglehet tán nagy hiba volt

megszólítani,

és igénybe venni

muszájból,

ám nem tudom már nélkülözni.



Ha rátámaszkodva

odébb teszem,

feleselget

csörögve-csattogva

pedig nem kérdezem.



Súlyommal bírom

hallgatásra sikertelen,

ha kimennem kell

-kevesebbet is iszom-

hát kalandra fel !



Belé rúgok morcosan,

mintha tôle függne,

ô lenne, aki errôl tehet.

Ha valaki, ô ártatlan,

hisz csak locsi-fecsi járókeret.


 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

Kificamítottam a bokámat
2013.11.13 - 21:23


megcsípett egy darázs

fel is duzzadt a bokám tôle

fekhetek most nyakra-fôre!



Az avarban matattam

s csatornarácsra akadtam

külsô lábéllel és reccs,

véget is ért a meccs.



A kanális vasdarazsa

húsom így dagadtra marta

még a gipszben sem fér el,

most lohasztom szárazjéggel.



Ha sikerül úgy is jó,

ha nem sikerül úgy is jó,

sokat ez ellen nem tehetek

legfeljebb a falnak megyek.



Aztán majd a fejem dagad

kemény dió, le nem lohad,

harminc éve jól bevertem

s látod még ki nem hevertem!


 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (2)

Mit miért és hogyan?
2013.11.10 - 21:43


máskor nem sikerül egyáltalán semmi

de ne úgy vegyék ezt, mint panaszt,

inkább valami önértékelés akart lenni.


Forradalom dúl az agyamban, szívem ég

vizsgálom a létra fokait, min felhágok

a toronyba, elég erôsek-e, elbírnak-e még,

ám látom, nincs torony és nem mászok.


Nincs bevehetetlen erôdítmény, nincs árok

áthidalni nem szükséges semmit

megvalósíthatatlan álom már rég nem kínoz

csak egy: el kell innen menni!


Ahol köd, a sötétség honol,

s mindezt vágyja az istenadta nép,

az az ország nem az én honom

itt nincs szilárd talaj, csak kása, pép.


De ez itt ízlik, falnak két-pofára,

revolúciómat, nem maradt más, félredobom

azért, mit teszek nem emelnek piedesztálra

de hogy megkövezzenek, azt sem várom.


Ha nem kell, mit nyújtani tudok,

nem én veszítek az üzleten,

bár látszólag messzire futok

itt leskelôdöm majd a közelben.




 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

Valahány millió lépés
2013.11.10 - 21:42


legelésztem,

de horpaszom ki nem dagadt,

mert a fûbôl

az éltetôbôl,

biz nekem már nem maradt.


A Béke forrásához lehajoltam

hûs vizébôl hadd kortyoljam,

édes ízét megkóstoljam,

de a forrás kiapadt

néhány hónap, év alatt

így tikkadtan elbandukoltam.


Étlen-szomjan,

leszegett fejjel

gázoltam az avarban,

kétségbeejtô zavarban

s nem kiáltott senki nékem

erre, erre hozzám térj be!


Megtört vendég,

vándor népség

lett belôlem mikor születtem

s ártatlan maradtam,

de úgy látom magamban

az Egyensúly szigetét keresem.



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

Egyedül
2013.11.06 - 18:21

A tél visszaköltözött szívembe Kedvesem,


Mióta végleg elhagytál engemet.


Üressé lett minden bennem


S már helyemet sem lelem.


A Remény réges-rég tovaszállt,


Mindent elborít a sûrû homály.


Némaság honol egész lelkemben


S nem vár megváltó Szerelemre.


Ez élet nélküled élettelen, sivár,


Nekem nem kell így ez a világ!


Ezért örökre bezárom szívemet,


Magányosan élem tovább az éveket.





















 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

Mese
2013.11.04 - 19:20



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (3)


Egon rossz emberét küldte, avagy 666
2013.11.04 - 19:10



Egy jó üzletet ajánlott.



Bajsza sem volt, kackiás sem



és persze, hogy csak hazudott.






Rabszolganô egyeztetett



telefonon helyette



lenyûgözô entrée legyen,



de a fene megette.






Belovagolt a nagyszobába



kehes vesszôparipáján,



feleségem kereste,



ám engem rejtegetett a dívány.






Persze jött az asszony is



és nemsoká a happy end,



de Csínom Palkó mit sem gondol

a végzete lesz pont a nej.






Én csak hoztam simán



a piaci légy modul 3.0-át,



az asszony kérdést döfött



s eltalálta a vékonyát.






A kevély kandúr



annyi hibát követett



az ügynökiskolában



tanítani lehetett.






Bár visszagondolva



az önelégült pofára,



nem járt az iskolát,



született volt isten barma.






Menekült volna a féreg,



de nem addig a!



Ha feldúlod a viperafészket,



képedbe lesz harapva!






Mérget köptünk



- én kiváltképp,



roggyant lábbal távozott.



Megrepesztettük énképét.






BMW-je magányában



felülemelkedni próbált,



de a story nem lesz téma



a meetingen jövô szerdán.



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

Ôszi szünet kaputt
2013.11.04 - 19:08





Körülbelül öt perccel ezelôtt

kivettem egy hét szabadságot

ôszi szünet címén

és nem értem holnap, hétfôn,

miért kell újra a „kalapácsot”

felkapnom fürgén.


Ennyi volt csak valóban?

- teszem az ártatlant,

de a választ jól tudom

s már evezek is a hajóban,

borzolom a horgonnyal

a vizet,de továbbúszom.


Egy pillanatra még megkapaszkodni

a meleg kellemben

a boldogító mában,

aztán újra a mókus kerekét tekerni

feszített ütemben

ráadásul bátran.


Boldog, ki maga ura lehet,

idejét bôkezûen osztja,

vagy épp megvonja magától,

alkalmazotti lélek helyett

lennék tehetségem foglya

ki nem szökne meg magától.



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

A nyugalom szigete
2013.10.23 - 20:39


Idônként a kakas belerondít,

vagy épp egy kötelességtudó,

fajtiszta korcs a felvonyító,

az egész falut szagról tudó.



Nincs kapkodás, csörtetés,

taposás, gázolás, lökdösés.

Béke van, nyugalom értitek?

Ezt egy urbánus nehezen érti meg,

s ha fel is fogja, neki egyre megy.



Én is sokáig kifogásokat kerestem.

Elôbbre volt a komfort, a kényelmem.

Aztán összejött a kritikus tömeg,

amitôl szabadulni nem tudtam meg.

Nappali lidércként folyton kísértett.



A stressz, amitôl elbújni nem tudtam,

kövezte boldogtalansághoz vezetô utam,

s mikor elviselhetetlenné vált,

keresnem kellett alternatívát.

Így találtam meg Nyomár nyugalmát.



Messzebb mennem nem is kellett,

találtam a pihenéshez szép kis telket.

Itt ahol semmi sincs, van a legtöbb.

Itt kedvünkre oszlathatjuk a borús ködöt.

Ímhol a Kánaán számunkra e földön eljött.



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

Ismeretlen ismerôs
2013.10.23 - 20:36


a szívünkhöz közel álló?

Megfejteni oly nehéz.

Fürkésszük a másik mosolyát,

a szemét, a pimasz árulót.

Szív kell ehhez, nem csak ész.



Soroljuk hányszor volt velünk jó,

kedves, türelmes és elnézô,

vagy kíméletlen, szigorú.

Ismerhet-e minket, vagy gondolatolvasó?

Nevetett-e viccünkön,

hozott-e derût oda, hol honolt ború?



Fontos-e mit mond, vagy inkább ahogy?

Mire vártunk, vágytunk, számítottunk inkább,

az ötletes kísérô, a szép csomagolás

vagy a tartalma mikor ajándékot adott,

volt e kapcsolatban jelentôs hozomány?

Méltatlan a barátsághoz e számolgatás.



Minden együtt és valamennyi külön-külön,

adja ki azt az eszenciát, mely élteti,

az embert, amennyiben az társas lény.

Aki csak állítja magáról, de az önvizsgálatot fülön

nem ragadja és a fényre az igazat cibálni,

nem meri, annak a másik valójában semmi. Ez tény.


 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

Bányászpecsenye
2013.10.19 - 19:18

Hogy milyen a bányászpecsenye?


Milyen lenne más, hát fekete.


Rettenetes, szenes eledel,


mit az ember, igyekszik, de alig nyel.




Hogy külszíni fejtés, vagy boksa


fogja volt a fekete maskara,


mivel a roston sült hús ábrázata


az mindegy, éhes száj azt falni fogja.




Évmilliók történéseit egy grillezés


során megszemlélni, igazi felfedezés.


Az idôgép lám feltalálva szól a jelentés,


pontról pontra ábrázolva a szenesedés.




A fekete pecsenye igézô illata


a reggel óta kergetôzô csintalan


döglegyeket is messze zavarta


Estebédre keletkezett a harmónia.




Mórokhoz hasonló ábrázattal üljük


valamennyien körül, hogy hozzáférjünk


a parazsat, s csámcsogva törtünk


borsot egymás orra alá, s kapott a sültünk.




Fekete az orca, fekete a száj


fekete az ingujj, fekete a sál.


Kormos kéz nadrágba törölve vár


mit tömhet a bendôbe végre már.




A zsíroldó és a lakkbenzin végül


a fôszereplô, hol terült, terült


az asztalka, de már biz az kiürült


A szörnyû mosogatásnak ugyan ki örül.




 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

Nincs rá ok
2013.10.13 - 21:54


olyan nagyon nem gyötört meg

az élet,

többet zengjen arról mi marja

feje tetejére állt, kerge bensômet

az ének.



Lehet, pont ez a jele, felborult

realitásérzékem és a sebeim

picinek,

érzem. Elviselhetetlen borút

bocsájtanak eközben

szememre.



Talán ezért nem is látok

csak szürkét,vagy ennek

árnyalatait.

Rajtam ez ül, mint átok

károm értékét felmérnem

kérek valakit.



Magam, saját ügyemben

nem lehetek igazságos bíró,

csak statáriális.

Mit álnokul én követtem el,

más bûnétôl százszor kirívóbb,

orbitális.



Amiért ily bûnös vagyok,

lelkiismeretet marcangolok

naphosszat,

de nem talál csámcsogásom

visszhangra és csak hallgatom.

De bosszant!



Egyedül járom úgy érzem

cserepekkel szórt Canossám

hegynek fel.

Senki vétkes nem kísér el,

a megtisztulásnak útján.

Egy métert sem.



Nem lenne más rajtam kívül?

Ó de csodás bolygón élek

Istenem!

Ha válasz csak nekem készült,

sokkal árnyaltabb a helyzet

emberek!



Én hamar benyelem a hazugságot,

de ha nem mûködik a világ,

illene

felelôs gondolkodásra a társaságot

rávenni, hátha több is megoldásért kiállt.

Nincs mese.



Én magam ostorozom, de rongyos hátam,

nem bír többet, más vesszôvel kezelt

nélkül.

Ha mellém áll az ôszinték társasága,

eloszlik a hatalmas, embertelen teher.

Vétkünk.



Bûnünk a megtenni elmulasztott,

nem csoda, hogy itt tartunk már.

Burjánzik.

Kötelességünk a sors által osztott

paklival játszani,még ha a sok ász

hiányzik.



Ha mindenki egyformán akarja,

szomjazza majd a szépet és jót,

a világban,

akkor mondhatja a bátrabbja,

„Megoldásokat látok, áthidalót!”


Addig hiába...


 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

Fehér bot
2012.10.17 - 09:05



ki csak az orráig lát,

nem lesz majd korlátja

ki autóval járdára állt.



Nem vált bérletet vele

ülôhelyre a buszon,

felér egy életveszéllyel

átkelni az úton.



Itt csak az élvez prioritást

ki azt hiszi ép, egészséges,

de ezeknek teher a látás,

bele-,átérezniük nem lehetséges.



Erre teljességgel képtelenek,

tetteik másról árulkodnak.

A fehér botra érzéketlenek,

bízva nem erre a sorsra kárhoznak.



Szerencsére a jóérzés mûködik

motorjaként sokaknak.

Mit lehet tenni,ôk csak azt nézik,

így a szívvel látók, velük messze jutnak.




 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

A lódarázsfészek
2012.10.14 - 22:40



Egyáltalán nem tölt el büszkeség

mikor e sorokat írom

Nem bátorság volt, hanem felelôtlenség

amit ma mûveltem a padon.



Kiváló pénzügyi helyzetünkre tekintettel

úgy döntöttünk, az elkövetkezô években

nem számolunk tetôcserével

de ázunk, így felballagtam néhány bádoglemezzel.



Ahol a napfény a cserepek között áttört

odacsúsztattam egyet-kettôt s kitámogattam.

Némelyik a helyén is maradt, de gyötört,

a problémát véglegesen meg nem oldhattam.



Amint ott téblábolok a porban, mocsokban

nyomasztó érzés vett erôt rajtam.

Mintha ezer és egy szempár szegezôdne arcomra

körülnéztem és egy lódarázsfészek alakja tûnt fel a homályban



Ha bárki mondja nekem, hogy égövünkön létezik rovar

mely ekkora "várat" építeni képes magának

egész biztosan képen röhögöm, hogy lehet ily badar.

De mától több alapot adok bármely mendemondának.



Úgy 80 centi magas és legalább 40 széles kürtöskalács

tapadt a ház homlokára vésett évszámra feszesen,

de errôl eltávolításakor gyôzôdhettem meg igazán.

De itt még nem tartunk, a történéseket sorra veszem.



Óva intett a nejem, mintha magam nem tudtam volna

milyen nagy csávába kerültem, de nem halogathatom

a megoldást, mert a talán majd, azt jelenti soha,

így végiggondoltam a gócot el, milyen eszközzel pusztíthatom.



3 különbözô töltôtömegû hangya és csótányirtó palackkal

álltam készenlétben és kínzott jókora hitetlenség

hat-e vajon a szer, hiszen a darázs nem csótány és nem hangya.

De kisvártatva megszületett a nemszeretem döntés.



Számba lámpát fogtam, két kezemben egy-egy aeroszolt.

a gyanútlanul zümmögôk felé osontam lépésrôl lépésre

talán még Winnetou sem figyelmesebben araszolt,

amíg lassan elértem a kiiktatandó tûzfészket.



Mint aki nem hisz varázserejében menekülésre készen

mint egy bátor nyúlfi fújtattam egy adagot a bejáratra.

S mikor támadás nem ért, csak akkor eszméltem,

talán a célszerszám hat, minden ízeltlábúra.



Egyre többet, egyre tovább fújtam a fészekre

és láttam, minden fújás után egyre több és több

darázs zuhan a födémre haláldalát zümmögve.

Akkor már tudtam visszaút nincs és enyhült a görcs.



Sorsukat megpecsételtem, félelmetesen zümmögve járták

a porban forogva haláluk táncát, a koreográfus én voltam.

Talpammal én adtam rájuk halotti kabátkát

lerövidítendô a kínt, amit nekik én okoztam.



Egymás után ürültek ki a flakonok és hullottak, mint a legyek,

csak nagyobbat koppantak eme tekintélyes testek a földön

de nem észleltem, a fészekbejárat kötötte le a figyelmemet,

ahonnan váratlan támadásra számítottam. De nem jött több.



Magam sem hittem, ilyen könnyû lehet legyôzni ôket.

Nem sokkal korábban még a védôruhán agyaltam,

amivel egyáltalán meg merjem közelíteni a fészket

és lám fertályóra sem telt, mindet ráfektettem a ravatalra.



Két nagy zsákot kértem ezek után és egy gereblyét,

ezzel kívántam a "kast" eltüntetni végleg.

Meg kell mondanom, az volt, igen nagy szerencsém,

mert egykettôre sikerült erôdöstül becsomagolnom e népséget



Egy-két biztonsági fúvás még telt a palackból.

De a zsákmány ott lapult elfulladóan zümmögve

a fekete zsák, fekete mélyén célszerûségbôl, nem dacból

felfogva tettem, kezemben velük a feljáróhoz lépkedtem.



Száját jól összeszorítva adtam le, mintha a levegôt is sajnálná,

óvatosságra intettem mindenkit, kíváncsiságát gyôzze le

saját biztonsága érdekében maradjon bezárva a zsákszáj

Tanácsomat megfogadva a darazsak útjukat látatlanul fejezték be.



Néhány, aki megúszta földönfutóvá lett lustaságom miatt.

Nyáron, mikor új fészket építeni esélyük lett volna még,

nem aggasztott a beázás, erôt vett rajtam az édes semmittevés.

Egész éves mûvüket leverve a „hangyákat” tettem „tücskökké”.



Megóvtam családom egy soha sem fenyegetô veszélytôl.

Még csak nem is láttam csíkos potrohú szomszédaimat,

és most elpusztítottam ôket zsigeri félelembôl,

pedig ember vagyok. Használhattam volna az agyamat.



De alternatív megoldás helyett a könnyebb utat választottam,

lám az erôszak, milyen kifizetôdô is tud lenni.

Vezeklésül eme verset ugyan már hiába firkantottam,

a lelkiismeretfurdalásomon igyekszek ezzel enyhíteni.



Talán sokat gondolkodom a darazsakról, holott ôk

egyáltalán nem foglalkoznak velünk, azt hiszem.

Semmit nem tudunk egymásról, de abban vagyunk különbözôk,

meg nem ijednek és nem szórnak halált gyanútlan emberre.




 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

A tárgyalóteremben
2012.10.14 - 22:35



tények teljes körû és mindenre kiterjedô ismeretében,

élnék ügyfelem jogorvoslati jogosultságával, amivel megbízott.

Pontosabban nem ezzel bízott meg, hanem ügyei alapos vitelével,

gondoskodó figyelmem morzsáival is egészen jóllakott

idáig, mert a per kedvezôtlen fordulatot immár vett,

ezért célszerûnek mutatkozik benyújtanom e jogorvoslatot.

Igen, igen tudom nem sok idô áll már rendelkezésemre.



Ezért a fellebbezést még a mai napon a tisztelt bíróság,

mint az ügyben eljáró illetékes hatóság tudomására hozok,

de tekintettel a bírói kar leterheltségére, csak néhány apróság,

piszlicsáré, jelentéktelen joghézag, melyre hivatkozok.

Remélve ezzel nem teremtek felesleges és megterhelô munkát

de értsenek meg, ugye megértenek ha az ügyvédi eskümre hivatkozok.

Tennem kell, mivel ügyfelem fizetett egy jókora summát,

ha valami elfogadható, esetleg salamoni ítéletet összehozok.



/Nem is tudja a buta, de ezt csak halkan jegyzem meg,

ha biztos akart volna lenni a dolgában nem ügyvédnek, bírónak

kellett volna azt a csekély tiszteletdíjat juttatni el,

de errôl persze mélyen hallgatok, hiszen magam ellensége nem vagyok.

Ez egy nagy játék melyben együtt a bíró, ügyvéddel szerepel,

ha börtön is lehetséges opció, mit gyakorolni nem akarnak,

ott bôvül a repertoár egy ügyésznek nevezett mûvésszel.

Így hárman a darabban, bármely sorsot összekavarhatnak./



Tisztelt Bíróság, Tisztelt Bírónô! érveimet ismeri már mind

e légypiszoknyi iratot hivatalos kifogásként átvenni,

majd számunkra kedvezôen dönteni szíveskedjen, így ni!

Most már megnyugodtak a kedélyek s nem lehet ránk fogni

nem dolgoztunk meg az apanázsért. Az ítéletet meghozni

sikerült immár, ment rutinból, s így méltóztasson eljárni

legközelebb is ha valamely kósza ügyfél engem talál megbízni

s ha hasonló sikert érek el, nem csak a munkán fogunk osztozni.



Mert mindannyian pénzbôl élünk, persze tisztességesen.

Hogy Ön is abban egy szemernyi kétségem sincs.

Igazságot is szolgáltatni méltóztatik természetesen,

de ne feledje, ha nincs ügyvéd, nincs ügyfél, per sincs,

akkor ugyan bíróra mi szükség? Ebben az iparban nincs készenlétes.

Tehát inkább adok biztos, ami biztos egy névjegyet,

hogy legközelebb, mikor tárgyalást méltóztatik kitûzni

ne az ügyiratra firkantott kaparásból kelljen kibetûzni nevem.



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

Mennyit béget egy átlagos bárány
2012.10.14 - 22:31



A szomszédom ki tudja mibôl, de beruházott

egy alig használt bárány de luxe-ba.

Eredeti báránybôr huzattal, egy páros ujjút kapott

nem bérletbe, hanem állandó használatra.



Hangjából ítélve zsenge, fiatal jószág lehet

ezért aztán ablaktalan szerszámosba zárta.

A bari ebbôl kifolyólag egész nap csak béget,

hiába vár, figyelemre és kis gondoskodásra.



Azt nem mondta, hogy éhezne, bár e nyelvet nem értem,

de a hangsúlyából azt veszem ki, gyomra kong,

és ha a gazda portáját titkon végigmérem

megalapozottnak tûnik ez a gyanú ok.



Aki gyümölcsfáját kivágja, hogy abból tüzelôt nyerjen,

hogy ne fázzék, belsôleg folyadékkal fûti magát

ahelyett, hogy gázt, vizet az udvarába vezetne,

nem gondolom, hogy kiemelt figyelemmel gondozná bárányát.



Ez nem csúnya sztereotípia és aki egész nap hallgatja

a keserû birkabégetést, kutyanyüszítéssel keverve

és ilyen gondoltok magukat fejébe nem veszik van-e annak

szíve, vagy úgy egyáltalán lelkiismerete.



A legnehezebb megállni - ismerve a hatósági út járhatatlanságát

nem tenni azt, hogy mentôakció során szabadítsam ki

ezt a szegény, szerencsétlen, ártatlan kis párát.

Más megoldást nem látok, itt nincsen kinek szólni.



Ha az állam eltûri, hogy valaki ilyen mocsokban, igénytelenségben

gyereket neveljen, pontosabban hagyja itt felnôni,

ott egy állatnak sem jogai, sem jobb sora, sem jövôje nincsen.

De, mint honfitársaink elôszeretettel mondják: nem kell ezzel törôdni.



Igaz is a bôgés, hallgatok a karámkör szavazatára,

mert ha beleavatkoznék az állatkínzásba a jegyzô,

mivel munkát, feladatot ruháztam ônagyságára,

csak tenné a hülyét és játszaná ô nem hozzáértô.



Nekiállna húzni-halasztani az ügyet, akár hónapokon át,

amitôl magam nem is tartanék, mert idômbe belefér,

de szívemen viselem ez ártatlan jószágnak sorsát.

és félô kondérban kötne ki mire az eljárás véget ér.



Lehetséges megoldás a személyes ráhatás, másként önbíráskodás,

de a fene érti, ezt olyan szorgalmasan büntetik

s ha megtalálnám suhintani a gazdát, hamar érkezne megtorlás,

és amitôl jobban tartok a bosszú, ami mindezt követi.



Törököt fogtam, nem ereszt nálunk a jószomszédi viszony,

vagy hallgatok, mint aki mit sem lát, mit sem hall,

és a jószág sanyargatása lesz mindennap a porondon,

vagy intézkedésbe kezdek és egyikünk szörnyû halált hal.





 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

A véletlenül sem idôjárás
2012.10.12 - 23:57





 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

Itt van az ôsz, itt van Gyula
2012.10.12 - 23:42



feljegyezte a szüretem.

Na nem dolgozni jött, ahhoz mulya

csak, hogy keserítse az életem.



Puttony a hátamon, metszôolló a kézben,

nála semmi. Jelzi torka igencsak porzik,
de hiába kínálom meg vízzel
szürke arccal elfintorodik.



Mit is adjak neked Gyula szomjadat oltani?

Érkezik a válasz hamar „Borocska jó lesz”

és nem is tudom meggyôzni

még a tôkén függ, mibôl egykor lesz a szesz.



Gyula szomorúságot tettet, de nem dôlök be,

A pincekulcsot magamhoz veszem,

mert látom indul egy felfedezôkörre.

Pedig ha tudná szeretem, de hogy szeretem.



Szerszámoknak közelébe férkôzni nem fûlik foga.

Indiánként lopakodik rejtett leshelyére,

várja mikor indul a szüreti „motolla”

itt hagyjuk hogy belekezdhessen a pihenésbe.



Abban óriási gyakorlata van, mestere a henyének

rendeztünk terepet, kényelmes kerevet

rendelkezésére nem állt, így csúnya vége lett a mesének.

Felállt és szomjasan, fáradtan vetett véget a szüretnek.



Integettünk neki egy darabig még, aztán buszra szállt.

Hogy a sofôrt mivel etette meg, örök titok maradt.

Ahogy magunkra hagyott, megvonta magát tôlünk nem bánt

azt hiszem, hogy semmit sem hozott, szedett, mégis több maradt.




 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

Az igazi bátorság
2012.10.12 - 23:34



kiket kisebb akadály nem tarthat

vissza a világraszóló hôstettektôl,

kik nem riadnak vissza a nehézségektôl.



Vegyünk egy hétköznapi példát.

Tél van a hideg fagyba zár

mindent mi él és holtat is.

Így járhat bizony hôsünk is.



Mondom hétköznapi történet

bárkivel naponta megtörténhet.

Emberek vagyunk ez ezzel jár.

Szóval képzôdik az ún. bélsár.



Ezt illendô idônként a természetnek

visszaszolgáltatni lehetôleg eredetben.

Faluban erre nagyobb esély kínálkozik,

ha a salakanyag a felszínre kívánkozik.



Csikorgó fagy uralja a tájat és a budit.

A szótárban árnyékszékként ránk kacsint

e diszkrét leírása annak a gyalult

deszkatákolmánynak, mi egy gödör felé borult.



Hôsünk nem nézve, van-e hó, vagy jegecske

e szentély felé sietve szaladt, szaladt,

hogy dolgára ott bent tegyen pontot,

ami megkeményedhet ne okozzon gondot.



Fokozzuk tovább a helyzetet ha lehet

és miért ne lehetne, hiszen az élet

annyi furcsasággal lep meg naponta,

mint esô után a tavaszi rétet a gomba.



Legyen este is a hideg mellett,

boruljon a kertre sötét felleg,

hogy ne csak csússzon az út,

hanem maradjon rejtve, mint az alagút.



A természet törvényének

fejet hajtva a sötétségben,

fagyban, hóban szakadóban,

szalad hôsünk egyre jobban.



Kétszer is elesett,

a földön végighemperedett,

de a küldetést teljesítette,

a menedéket már elérte.



Betoppan a deszka „vérpadra”

mekkorát kongott az ûr, csak hallga!

A havat leverte, gombokat letépte

s kuporodott egy lyuk felé merészen.



Hanyatt is dôlt a nagy izgalomra

mozgott is a trónterem fala.

Hallgatta a pottyanást, csobbanást

és a kiválasztás végén a csurranást.



Ez egy vakmerô, ez egy dalia

bár az illat mi körbeveszi nem dália.

Megtette, amit én nem mertem volna,

sötét ármánytól, sötét fagyban szabadulva.



Vegyen róla példát minden cselendzser,

mire képes az ember, ha nagyon kell.

Babérkoszorú ékesítse a fejét,

ha már a lustaság elvette az eszét.




 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

A tôkéshez
2011.09.06 - 22:51


Ne üvölts szörnyeteg,


hallgass szörnyû pára!


Senki sem kíváncsi,


a büdös,csúf pofádra!



Véreres szemeidet


ne meresztgesd rám!


Méregetés helyett


nyisd ki kalitkám!



Engedj szabadon,


ne zabálj fel engem!


Mohó beledet,


ne töltse fel testem!



Nem érted, hogy fáj?


Nem fog jobban menni,


ha tovább ütsz kimúlok


s lesz zsebed kincse:Semmi



Had dolgozzam!


Feladatom tenger.


Gátakat ne emelj elém,


de eredményre serkelj!



Fizess meg gazdagon!


Ne gyötörj halálra!


Értsd meg munkás vagyok,


gazdagságod gyára!







 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

Causa
2011.09.03 - 10:31


Erôltetem a versírást


pedig se örömöm


se bánatom


mire fel e csábítás



Költészetbe menekülök


pedig nincs miért,


de van miért


rímcséplésbe belesülök



Nem a prózát erôltetem


pedig jobban megy


de azt bárki tud


magamat meg így égetem



Eredetit, újat írnék


pedig nincs új a nap alatt


de frisset szívesen falnak


ezzel ismerté válnék



Megragadom önmagamat


kibújt a szög a zsákból


dicsôségért töröm magam


s fényt kölcsönzök a lírából





 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

Egér
2011.09.01 - 19:57


Egy szép napon esett meg,


de lehet, hogy egy csúnyán


gondos kezek összeügyködtek,


de lehet robot gyúrt meg egy tálcán



Finoman fogatták hasad hátadhoz


vagy a gép préselt egybe


sorjáid csiszolták formádhoz


vagy szartak az egészbe



Kaptál görgôt,kerekeket


mert nagyon muszáj volt


játékra csalni embereket


mert nagy részük debil volt



Szépen vezetik a kurzort


és vadul rángatják a drótot


kattintva nyitnak egy új sort


majd csapkodják a dombod



Zsírtól, piszoktól megóvnak


lekváros, mézes kézzel,


hogy bizonyulj tartósnak


nyomkodnak óvodás ésszel



És ha jobblétre szenderülsz,


tuti kinyiffansz pajtás


az újrahasznosítóba kerülsz


ja, vagy lesz belôled parázs.






 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

Hófehérke télen
2011.08.31 - 21:35


Egyszer télen, réges-régen


Hó terült el a vidéken


Fehér lepel takarta be


Fagytól védve serényen



Tiszta, finom hideg álom


Borult végig héthatáron


Ameddig a szem elláthat


Tejszín paplant,vetett ágyat



Kényszerûen álmot tört


ne kapjon a szíve tôrt


Félelem volt útja oka


Suhogott a fehér szoknya



Hófehérke nem volt bátor


Mint sokat látott öreg vándor


Kapkodta a lábikóit


Berek ott és illa itt



Célba vette törpék fészkét


Remélte ott menedékét


Havat taposva,deret leverve


Vágott át a mezôn keresztbe



Rosszul lépett át egy törzset


Meg is csókolta a földet


Ott fagyott meg szépen csendben


Rejtôszínû hólepelben






 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (3)

Csini a csoda csikó 3.
2011.08.30 - 13:39


Ki lopta el a szivárványt?



Csini, a csuda csinos csacsogi csikó,


ki négy lábát nem nézve ugrándozott


mint egy rigó


az egyik álmos reggelen,


hétfôn,


mikor még szép zöld fû sem terem


álmos szemét égre tartva


bárhogy is meresztette.


Sehogy sem látta hová lett


az esô után köpönyeg.


Nem köpönyeg, bár ránk borul,


ha az idô rosszra fordul,


haragos ég arca komorul,


de nem ekkor, hanem aztán,


mikor rút felleg végleg felszáll,


az a csodálatos színes izé, az,


az ezer színben a világra borul.


Olyan ez, mint az istállóban


ajtó felett hajló kanyar,


melyen Csini átfut hamar.


Szóval egy színes boltív


vagy valami ingyom-bingyom nem tudta mi,


de nagyon tetszett,


ahogy a kék égen festett.


Nem látta a szivárványt


sem kint, sem bent,


sem alul, sem belül,


pedig az ég egyre derült.


Azt sem tudta a kis csacsi,


dehogy csacsi, kicsi csikó,


amit tudott minden tinó,


már aki ôt korban megelôzte,


mi a neve a csodának,


amit esô után megcsodálnak.


Megbámulja tehén, öszvér,


legyen bár az sovány, kövér,


de bámulja azt minden patás,


ki a tanyán kapott lakást.


Csak megnézem


-csacsogta csacsogi Csudacsini-


kiderítem ki az, mi az,


vagy ha azt nem,


ki firkanthatta azt


a gyönyörû kék fellegekbe


varázsolva e csodatengert.


A kis buta nem is tudta,


de honnan is tudta volna,


hogy a völgyben,


lent a völgyben,


aranyosan kanyargó,


partjai közt rohanó,


hûvös forrás száján ömlô,


egyre-egyre megnövekedô,


hegybôl gyûlô vízgörgeteg,


tenger helyett


viseli a folyó nevet.


Folyót keresett,


mely fut át az égen,


patakot mi földrôl indul,


s földre tér meg.


Nedves lehet, az biztos nyirkos,


nyálkás sima, nagyon csúszós.


Minden kis ló tudja azt,


esôbôl bukkan ki az.


Ha esô után felbukkan,


akkor most hová illant?


Egész éjjel esett máma,


hová tûnt hát a csudába?


A sötétség ûzte el?


A kelô napfény kergette el?


Ennek fog most után járni,


szivárványnak aláállni.


Elszaladni a tövébe,


hol föld tapad a gyökerére.


Hogy induljon, merre menjen


hogy véletlen se tévedjen?


Segítséget kitôl kérhet,


hátára hívta a menyétet.


Ülj fel koma,ülj fel bátran,


csak úgy mint az iskolában,


az iskolában,nem emlékszel?


Az iskolában az erdôszélen.


Bocsok, kölykök és fiókák


ülték végig a sok órát.


Itt minden pajtás megtanulta,


meddig mehet el a „konda"


Megtanulták alaposan,


elkerülni a bajt gyorsan.


Ott is gyakran lovacskáztunk


lettünk közben nagy barátok.


Gyere velem, gyere kérlek,


megfejteni titkát égnek.


Hová lett szép szivárvány,


mi esô után mosolygott ránk?


Na de pajtás-így a menyét-


mi van hogyha orvul vették


magukhoz a galádak?


Lehet, hogy játéka a szarkának,


vagy a vipera a puffogó,


volt-e bûntettben a hunyó.


És, ha mondjuk haramiák,


kikrôl sokat mesélt anyánk?


Akiktôl rettegnünk kell,


mert nem ismernek Istent s embert.


Biztos innen fújhat a szél,


birtokolják zsákmányként.


Eladják majd messzi földre,


és többé nem lesz görbe.


Színes híd az ég kékjében,


minek kincs van a tövében.


Igazi kincs, mondják a vének,


a vének, kik sokat mesélnek.


Ismernek ôk sok regét,


továbbítják a szép mesét.


Azért kellett elrabolni,


haramia-zsákba beledugni.


Így aztán bárhol legyen,


tövében kincs terem.


Haramia dolga kevés,


learatja csak a termést.


Kihúzza a zsákjából,


felállítja, hol rálát jól.


Aztán tövét célba veszi,


ásójával megböködi.


Máris ölében a kincs,


égi csoda többé már nincs.


Akkor ne is várjunk koma,


szabadításnak van itt sora.


Keressük a gazfickókat,


hívjuk össze mind a jókat!


Kiknek aztán nagyon fontos,


ragyogjon az égen fent most;


a szivárvány.


De nicsak, nicsak mi történik!


Zápor esô mind ránk ömlik.


Égszakadás,földindulás


gyerünk pajtás, gyerünk futás!


Fussunk be a pajtába,


hemperegjünk szalmába!


Te sem láttad a gomolyfelhôt,


mely a Napra dobott kendôt?


Nyári zápor cseles, ravasz


megtréfálta a két kis kamaszt.


Meleg napon sütkérezve,


beszélgetve, értekezve,


lepte meg ôket


megszakítva teendôket;


a zivatar.


Hamar jött, hamar ment,


nyomában csak sár hevert.


Pocsolyákat feltöltötte,


lombokat is letörölte.


Csillog a fû, csillog a fa


esôcseppek gyémántja,


mint fülönfüggô drága ékszert,


viseli a zöld természet.


Megváltozott így a terv,


mert egyszer csak odafenn,


rajzolódott újra ki,


az a színes valami,


amirôl a két kis buta,


azt gondolta régen oda


haramiák fogságában


vagy a szürke madár odújában


jól bezárva egyre halovány


a varázslatos szivárvány.


Szabadon van uccu neki!


Ne engedjük eltûnni!


Ôrizzük meg mindenkinek,


mert kényezteti a szemet.


Boldog, aki rája nézhet


engedjük át közszemlélre!


De mi történik uram-atyám!


Halványodik a szivárvány.


Ezek szerint, mégis lopják


megbámulni sem hagyják.


Csini hátán Menyét Menyus


úgy vágtatnak, hogy csak huss!


Szaladnak a látomáshoz,


látva, hogy az csak egyre fogy.


Mikor majdnem odaértek,


már nem volt ott,ahol elôbb volt


nem volt sehol egyáltalán.


Nem oldódott meg a talány.


Egyet azért észrevettek,


hogy közben igen melegük lett.


Kisütött a napocska,


Csini száját nyál hagyta el habokban,


amit a kánikula csalt oda.


Meg is álltak megpihenni


meleg elôl megenyhülni.


A tölgyfa alatt tanakodni


egymás szavába belevágni,


érveket és érdemet elfeledve,


veszekedtek, verekedtek,


mert magukat és egymást,


sem erejük, sem kedvük


nem volt már meggyôzni.


Megunta ezt Bagoly Béla,


aki a lombok közt aludna.


Felkeltette a sok locsogás,


civakodás, marakodás.


Hallgatta a csacskaságot,


és vette a bátorságot


két kis lurkót letorkolni,


pontosabban lehuhogni.


Nem hallgattok beste kölykök!


Ricsajozni idejöttök!


A mûszakom éjszakás,


nem hiányzik a zsivajgás.


Ráadásul, amit mondtok,


nektek jelenthet csupán gondot.


Hiszen tudja azt már minden diák,


ki az iskolába bejár,


nemcsak beül, hanem okul,


az életbe így boldogul.


Ha nem tudnátok, elmondom,


szivárványtok hol pihen most.


Bizony fenn van a felhôben,


hogy vihar után visszatérjen.


Napfény csillog a vízcseppen,


esô után nagy melegben.


De, ha a meleg tartós marad


a szivárvány a mennybe szalad.


Nem lopta azt el senki sem el


csak színe halványult el.


Felszáradó vízcsepp híján


nincs fényt bontó prizmám.


A két lurkó csak ámult, bámult


nem ismerték a világot.


Bagoly Béla tette rendbe,


mi kusza volt a fejekben.


Felvértezve a tudással,


az esôt várják borulással.


Csitt, csatt után jön a csoda,


színskála az égre varrva.






 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (2)

Tücsök és a hangya...
2011.08.24 - 00:42



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)


Tudom?
2011.08.24 - 00:35


Már régóta semmiben


nem vagyok oly biztos,


bevette magát elmémbe


tudásom, mi erôsen hiányos



Semmit sem tudni


ez az igazi tudás


csak így lehet kibúni


csak így leszek tudós



Tudni mi nincs


már tudása a vannak


így talált kincs


hozománynak gyatra



A nemtudás tudása


már több mint a nagy semmi


Istennek áldása!?


Ezt jó lenne ám tudni



Áldás az, ha agyamban


örökkön örökké


hatalmas máglyában


egyre kínzóbb kétség ég?



Eloltani nem tudom


erôm ehhez gyatra


hogy tudom, amit tudok


de láthatatlan haszna



Gyötrelem megélni


tudásom határát,


nem tudom kiállni


gyilkos szorítását



Biztosan csak azt tudom,


hogy nem tudhatok semmit


mert ha a tudás hatalom


már uralnám a semmit



Ha a semmi enyém lenne


nem írnám-e verset


azt meséltem volna el


hogy léptem át e medret



Most csak a partot nyalom


szomorúan, erôtlenül


eszem, pályám el nem hagyom


s nem lesz új hazám, az ûr



Tompa fényem, egyre gyengül


nem világít, csak közelre


de fél világot egyedül


befénylené, ha jutna égre!





 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

2011.08.24 - 00:33


Decemberben, azon bizonyos ünnep elôtt,


neeem,nem Télapókor bár subája


ebbôl van, és nem is Luca napja,


mikor tájat látnánk melyet benôtt,


a fehéren születô,feketén meghaló, esôt


hidegben pótló, égi áldás kabátja


Egyszóval decemberben látnánk szívesen ôt,


mi Karácsonykor lehull,gyerekek barátja,


így marad,nem olvad játszótérré téve a mezôt,


a domboldalt,hol lurkók csúszkálnak rajta,


embert faragnak kevésbôl is megnyerôt


Hogyan is hívják,átok,vagy ég áldása?


Mi is a neve ezen égi jövevénynek,mi hôt


és sót nem állja,napsugár nem komája


de faggyal, széllel, borult éggel ült esküvôt,


s mit felelôs,óvatos sofôr kívánja a csudába.


Mi novemberben korai,januárban késô,


ezt Holle anyó sosem jó idôben tartja dunyhában.


Örömet fest a komor arcra,a vidámat letörô,


kellemetlen csúnya jószág,kiáltjuk rá az árokban.





Drága,gyûlölt,


égi manna


kedves,nyûgös


hó, havacska!





Nem érdemlünk meg!






 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)

Lola lányomnak tavaszra
2011.08.24 - 00:31




Napkirály lánya


lepihenhet végre


megérkezett hozzája


tarka fátylú nénje



Hosszú mûszak jutott


ebben az esztendôben


rászolgált a nyugodt


hosszú pihenésre



Hideg fehér testét


most, hogy elfektette


Kikelet testvért


a kormányhoz engedte



Sápadt tavasz megmarkolta


s megpörgette a kereket


kiengedte a szabadba


a simogató meleget



Enyhe szellô kacarászva


elfútta a hideget


vidám dalra fakasztva


sok ezernyi gyereket



Az esô mi olykor arany,


máskor „csak” annyit ér


jön s száguld hamar


mint vadászó denevér



Locsolta,megöntözte


szelíd felhô nedvével


üde zöldbe öltöztette


a rétet szeszélyével



Csendes szellô,halk fuvallat


virág porát messze szórta


bibét csikiz,bimbót pattant


leend termést földbe górta



Virágokkal,fákkal együtt


ébredtek a hétalvók


borítsa azt pikkely vagy szûr


elôbújtak a vackukból



Némely jószág nem magában


de kölykeivel bukkant elô


más kakasok násztáncában


lett koreográfia a jövô



Teli már a fészek alja


nagy a lökdösôdés


visszhangozza fának odva


a hangos csiripelést



Illatos Királylányka!


Jöttödet áldjuk


kapaszkodunk uszályodba


és a nyarat várjuk!





 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)



Üzenet küldése a felhasználónak
Neved:
Üzeneted:
 

 
bonyolito
katt a nagyobb képért
Bejegyzések száma: 69
Hozzászólások száma: 19
Üzenet küldése
bonyolito weboldala

Ezen az oldalon megtalálható bonyolito összes írása.

Webáruház bérlés: Szinte fillérekből indítani egy boltot, nagyszerű lehetőség!

A webáruház bérlés megadja a lehetőséget, hogy havi 3200Ft.ból üzemeltess egy üzletet. A webáruház abszolút teljes értékű funkciókkal, korlátozások nélkül lehet a tiéd.

weboldal készítés    Honlapkészítés    Webáruház készítés

Copyright (c) piszkozat.hu 2008

Szabályzat    Adatkezelési jognyilatkozat    Kapcsolat