BEKÜLDÉS
      KEZDŐLAP
      REGISZTRÁCIÓ
      BELÉPÉS
      TAGOK
      FÓRUM
_


Legtöbbet olvasott művek

      Népszerű Történetek
      Népszerű Versek
      Népszerű Idézetek
      Népszerű Humor
      Népszerű Chat beszélgetés
      Népszerű Dalszöveg
      Népszerű Mondókák
      Népszerű Felháborító
      Népszerű Vitatéma
      Népszerű Gondolatok
      Népszerű Vallás
      Népszerű Kritika
      Népszerű Iskolai jegyzetek
      Népszerű Egyéb

 

Összes kategóriák

      Történetek
      Versek
      Idézetek
      Humor
      Chat beszélgetés
      Dalszöveg
      Mondókák
      Felháborító
      Vitatéma
      Gondolatok
      Vallás
      Kritika
      Iskolai jegyzetek
      Egyéb

Webáruház bérlés

Weboldal készítés

Webshop készítés

         Piszkozat.hu / vers

4620 találat

  
 A szövegben is keressen *

* Ha be van pipálva, akkor nemcsak a szöveg írója álltal beírt
kulcsszavak közt fog keresni, hanem magában a szövegben is.

A bennem lévô mese

2018.11.19 - 17:02


A bennem lévô mese

Írnék száz szót, akár ezer mesét,
Csak visszahozhatnálak vele még…
Írnék neked szerelemrôl, mely égig lángol
Vagy mondatokat halmoznék a fájó magányról,
Mesélnék messzi, elfeledett tájról,
Kalandot számos, megfoghatatlan csodáról,
Történetet a leghûségesebb barátról,
S teremtenék neked egy gyönyörû világot,
Egy fantáziából szült, örökéletû irományhoz…


Te lennél, ki soraim játszóterén hempereg,
S amit csak elképzelsz, az jelenne meg:
Jöhetne hozzád távolról a herceg,
Vagy hagynád, ahogy a sötétség ellep.
Létezne griff, fônix, misztikus szellem,
Lenne erôd, amely legyôzhetetlen,
Védenének varázslók és halhatatlan lelkek,
Csak csukd be a szemet és hagyd, hogy megjelenjen…

S mikor a képek eltûnnek és a rideg valóság fogad,
Majd újra tollat ragadok, csak halljam még a hangodat...


Írnék, ha a sorokat életre lehetne váltani.
De így csak elszunnyad csendben a mese, haldoklik az álom,
Ágyam keblére zuhanok egy újabb, üres éjszakámon…



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (1)
Simogató ôsz

2018.11.15 - 09:46

Ölembe hajtja fejét
a dús keblû ôsz.
Gazdag termését
lábam elé hordja.
Hûvös szellôvel
simogatja forró homlokom,
majd szerelmébôl
kifosztott kedvesként,
lábujjhegyen távozik,
ökörnyálból font hajóján.
Nékünk a kopár, fagyos
telet itt hagyva.

 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)
November

2018.11.04 - 10:12



Szélben vitorlázó falevelek,
halni készülnek víz tükrében.
Meztelen ágak holt karokként
merednek a csupasz égnek.
A nap ferde sugaraiban
az árnyak óriás kiflivé nônek.
Rothadó avar szaga csavarja orrom.
November siratj eltûnt gyermekét,
a csintalan, szikrázó nyarat.
Fagyni készülô , magányos lelkek,
véletek indulok fázós utamra.
Hósipkás , zord telet köszöntve,
búcsúzom dalos ifjúságom,
jeges, kemény földre hullva.


 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)
Álmodtam valakivel

2018.11.01 - 15:04

Álmodtam valakivel,


Remélem te voltál


Gyanútlanul sétáltam s te mögém osontál


Mikor kezemhez hozzá értél,


Kisebb szívrohamot okoztál.


És mikor csak ketten voltunk,


Nem éreztem hogy bármi is keresztezhetné utunk.


Nem úgy mint a ridegségben ahol fáznék,


Felébrenék és csak árnyék lennék.



Te lennél a jelenem, a jövóm a múltam,


Kiért a hosszú viharokban vágyakoztam.


Most nem érzek mást csak biztonságot,


Örök esküt fogadnék hogy te jelented nekem a világot.


Bárcsak mindig álmodhatnék...


Lemondanék a valóságról hogy veled találkozhassék.


Szemedbe nézhessek; lefestenem a pillanatot csakhogy mindenre emlékezhessek.

 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)
Hulló csillag

2018.10.30 - 10:06

Életünk korom egén
a fogyó Hold izza
szertelen fényét.
Imbolygó gyertyaláng
világítja meg
az elmúlt évtizedeket.
Szellô lebbenti fel
régi titkok fátylát,
s arcunk barázdái
egybe futnak,
mint elfelejtett utak.
Fenyvesek zúgják
elhagyott hitedet,
s pókhálóként
szövik át hajad
megszürkült szerencseszálak.
Panasztalan kenyered
utolsó szeletét
forgatod szádban,
s nyögve nyeled
minden falatját,
kérgét sorsodnak
kezedben tartva.
Még utolszor rád
köszönt az élet,
s magasba repíti lelked,
emlékek tarka délibábja,
hogy lehullj a semmibe,
mint egy kósza, megvakult
hulló csillag.

 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)
Áldott legyen

2018.10.06 - 20:51



Tamás István



Áldott legyen


Áldott legyen kezed, amivel simogatsz
Áldott legyen csókod, mely felhevíti vágyamat
Áldott legyen tested, mely féltve ôrzi lelkedet
Áldott legyen szemed, mely örökön rám nevet


Áldott legyen karod, amikor átölelsz
Áldott legyen minden veled töltött perc
Áldott legyen szíved gyors dobbanása
Áldott legyen szerelmünk, igaz valósága


 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)
Örökre veled..

2018.09.22 - 14:57

Veled vagyok az égben,
a felhôk ölében.
Együtt nézzük a napot
és a kék eget,
ahogy átsuhan velünk
a képzelet.
Veled vagyok most is,
lelkeink egmást ölelik.
Te ott fent az égben,
én meg itt alant a mélyben.
Nem engedjük egymást soha!
-a végtelen éterében.








    2018-09-22


 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)
Az idôben torkolo emberség

2018.09.16 - 00:05

Az idô az enyém
az én idôm senkié
pótolhatatlan érték
és nem kölcsön kenyér.
Nem is tudok adni
belôle senkinek,
de ôszintén szólva
nincs is akinek.
Adni nem tudom
de ellopni el tudod,
Ha hazudsz és csalsz
és idômet pazarlod.

Tanuld meg öreg,hogy
idôd nem csak tömeg
hanem silány életed
legértékesebb ékszere.
Az idô a szavad!
És kiadott szavad
maga az idô,
tartsd az ígéreted
és értékeld az idôt,
így lesz belôled
ember tisztelô.



2018-09-16
~T. Szabó Zoltán~

 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)
A bohóc siralmai

2018.09.15 - 11:54

I.
Azt hiszem értelek már,és ismerni kezdelek,
hogy milyen vagy te és minek nevezzelek.
Te nem tudsz szeretni!- csak egyet, ôszintén szeretni;
te nem tudsz csak egynek hûségben megmaradni.
Nem vagy te nimfómán kéjelgôs perszóna
de nem is vagy mint angyal az álmomban.
Ha megjelennek régi arcok, engem eltolsz
mint szennyest, és mint egy megunt rongyot.
Aztán ha már elcsitul körülötted újra a világ
És minden a régibe újra vált át.
Elôveszed megint kedvenc rongyodat
És oda lököd neki kegyelem csontodat.

II.
Szegény bohóc, szegény pára!
Megszülettem a világ búbánatára.
Lelkem teli fájdalommal, szívem már csak cafatokban.
És mosolygós maszkom mögött,
Keserû könnyeim zokogva öntöm.
Nem láthatja senki e szomorú szemeket,
nem láthatja senki össze tört szívemet.
Mindez csak jelmez amit látni engedek,
de a jelmez alatt márcsak épphogy lélegzem.
Könyörülj rajtam mert mostmár tudod
hogy szívem csak temiattad dobog
Ha a halálom akarod, akkor vissza se nézz!
Hagyd a bohócot ne vedd el büszkeségét.
Hadd, hogy mosolyogva lépjen a nem létbe.
Ne töröld le orcájáról azt a szép festéket,
hagyd meg neki, hogy legyen becsületére.

 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)
Elérted célodat

2018.09.15 - 00:04

Gyûlöllek! végre gyûlöllek!
Gyûlölök mindent ami rád emlékeztet.
Gyûlölöm önmagam amiért beléd szerettem.
Gyûlölöm anyámat, gyûlölöm a rózsát
gyûlölök minden átkozott órát.

Gyûlölöm a napot, gyûlölöm az idôt
gyûlölöm a sorsot és az életem,
gyûlölöm a percet amikor téged megismertelek.
gyûlölet van bennem, gyûlölet ég szívemben
a jó Isten bocsássa meg ezt tenéked.

Soha életemben nem tudtam gyûlölni
soha életemben nem tudtam átkozni.
Nem volt bennem soha gyûlölet,
légy büszke magadra, hogy ezt most elérted.
De jól vigyázz mert kinyitottad Pandora szelencéjét.

Nem lesz már jó vége most már semminek
sok könny sok fájdalom, sok szomorú bánatban
lesz része ezentúl mindenkinek.
Megfizeted árát minden tettednek
mert saját véred átkozza el életed.

 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)


Következő 10 írás

Copyright (c) piszkozat.hu 2008 - 2009

Adatkezelési jognyilatkozat    Kapcsolat    Szabályzat