BEKÜLDÉS
      KEZDŐLAP
      REGISZTRÁCIÓ
      BELÉPÉS
      TAGOK
      FÓRUM
_


Legtöbbet olvasott művek

      Népszerű Történetek
      Népszerű Versek
      Népszerű Idézetek
      Népszerű Humor
      Népszerű Chat beszélgetés
      Népszerű Dalszöveg
      Népszerű Mondókák
      Népszerű Felháborító
      Népszerű Vitatéma
      Népszerű Gondolatok
      Népszerű Vallás
      Népszerű Kritika
      Népszerű Iskolai jegyzetek
      Népszerű Egyéb


Webáruház készítés


Weboldal bérlés

Összes kategóriák

      Történetek
      Versek
      Idézetek
      Humor
      Chat beszélgetés
      Dalszöveg
      Mondókák
      Felháborító
      Vitatéma
      Gondolatok
      Vallás
      Kritika
      Iskolai jegyzetek
      Egyéb

Webáruház bérlés

Weboldal készítés

Webáruház bérlés

Webáruház készítés

Weboldal bérlés

         Piszkozat.hu / vers

4562 találat

  
 A szövegben is keressen *

* Ha be van pipálva, akkor nemcsak a szöveg írója álltal beírt
kulcsszavak közt fog keresni, hanem magában a szövegben is.

Betegség

2017.09.15 - 07:48

Mint burjádzó betegség


úgy lappangnak szavak bennem


csendben kúsznak,


megmérgezik egész testem



Oldódnak borban, fekete italban


emberi hangok kaotikus,


nyugtalan, kesergô hangjában


szellôben, viharban


tavaszi levegôben


Virágsziromban, zúgó falombban


városok ébredô fényében


S tablettaként, mely hatni kezd,


ha alkalmas közegbe kerül,


szétáradnak fejemben,


ahogy este a levegô lehûl.



Füstben, szellemekben,


cigarettában égô


narancssárgás tûzben


égnek betûim is, parázslanak


mit papírra soha nem vethetek


hamuként lepereg-


nem engedték meg az istenek.



Betegség ez, nem mûvészet.


Kényszer, mely oly hatalmas


Akarata az enyémmel szemben


alább soha nem maradhat.



Mint szigorú tanár,


kit ha visszautasítok


ostorral és korbáccsal büntet,


ha mindazt, mit diktál


le nem írok.



Egész lelkem függ,


egész énem gyógyszerétôl


nagy büntetést szab,


ha parancsa teljesítésre nem kerül:


szenvedni hagyja szellemem


nem mutat fikarcnyi jóakaratot


hagyja, hadd vesszen


szavai nélkül a lény,


mely tôle fogant, ô alkotott.



Mert apám és anyám a szó


vénámban vér helyett


mondatok keveréke zúg


Tanárom szigorú léptekben halad,


megmutatva: felettem ô az úr.



De mert vagyok én


nem csak test és vér;


vagyok én ôsi növény


Fáknak királynôje, mely


oly hatalmas,


mely oly mélyen hatol


Szent Földjébe,


Ha százszor vágja is ki gyökerem


ezer másik nô helyette.



Levágott gyökerekbôl


új hajtást fakaszt


minden elhullajtott vércseppje


s ezer virágot hozok


ha gyilkos merényletét elkövette.



S ha százszor bántottak is



százszor törtek életemre


Ezerszer erôsebb minden ágam



S ezrekben kelek majd életre.

 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)
Treborhoz

2017.09.15 - 07:40

Sokszor álmodtam rólad


esténként, fáradt szívvel


nappalokon, nyitott szemmel


kerestelek fáradhatatlanul,


minden erômmel.



Emlékszem, tolvajnak


tartottak miattad


de titkon sosem loptam.


Amit adtak, maguktól adták,


én csupán megtartottam.



Elejtett darabjaid idôvel


elixírré forrtak


mint nemes bort, mit az ember


csak ünnepeken nyit ki


úgy ôriztem minden jót, amit


ember magában hordhat.



S bár egészen meg


nem találtalak


Ha rózsát bontott a nyári nap


vagy ôszi esô nyakunkba szakadt


illatod éreztem s ölelésed


hófedte ágak alatt.



Jöttömet te vártad


férfiak várakozásában


ha tettem intelemre szorult


vigyáztad lépteim


szüleim féltve intô szavában



Válla vállad volt


sok barátnak


kezükkel kezed törölte könnyem


nekem te voltál az éjszaka


minek ölében pihenni tértem.



S ha most nem lennél,


nem lennél nekem kedvesem


Nem nyitnám ki elixíred.


Sorra törném minden


poros, régi emléked


hogy sejted sejtemmé váljon,


hogy hiányod soha-


soha többé ne fájjon.




06/09/17

 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)
Madárkádtól

2017.09.15 - 07:33

Egy madár szárnyait


nyitni készült éppen


s te ott voltál, valahol


a tapsoló közönségben



Jöttöd észre nem vette


bár ott álltál elôtte


figyelemmel szemlélted,


ölbe tett kézzel,


tudva mindent,


de semmit sem sejtve.



Mint kincset rejtô homokot


neszelted énekét,


mint sárban bújó gyémántot


s amint a koncert véget ért


a madár már válladon üldögélt.



Hazavitted hát, otthont adtál neki


amit oly rég keresett


már úgy hitte, meg nem lelheti


de most hazaért, érezte


lelkét melléd leteheti.



Szíve szíveden nyugodott,


kerted, házad az ô fészke lett


elhagyni téged soha-


soha nem tervezett.



S lám, a madárka téged


újra repülni tanított,


Kettôtök éneke úgy csendült,


mit senki más nem hallhatott


szebb volt bármelyik hangszernél,


hegedûd húrja csak neki búgott,


szomorú, elhagyott szívetekben


Napnál is fényesebb tüzet gyújtott


Ott volt ô mindenkor,


ha szíved jó társra vágyott.




Gyertya lángja lobbant


ismerôs zene


sírt fel a félhomályban


senki sem hallotta olyan szépnek,


mint kedves madárkád, ha ült


vénülô válladon, szobád ablakában;


s dalolt veled kedvesed,


szárnyalt, mint még sohasem


Hisz szíve dalát csak te hallottad


ez’ egész Földkerekségen




Jártatok együtt völgyekben,


mezôkön, virágokban dúskáló,


égszínkék bársony-felhôkön


S ha madárkád szárnya


magasabbra csapott


Hegedûd húrja megtartotta,


vonóddal kezed utána kapott-


meg ne sérüljön,


bántalma nem eshetett, hisz


te vigyáztál rá mindenek felett.



Tiszta volt kegyetek


tiszta szerelem,


melyhez hozzá nem férhetett


egy ember fia sem.


S oly tisztelettel, becsülettel,


gyengéden, tiszta szeretettel,


Világokat mozgató


rendíthetetlen fegyelemmel


vártad haza hû barátod


ha el kellett repüljön-


szárnya röptéhez


nagyobb szélre vágyott-


hogy szíved talán ebben,


Ebben a várakozásban megszakadt


s hogy elmentél,


madárkád otthona lakatlan maradt.



Mert mire visszatért,


hogy hangod újra hallja


hogy csak ôt ölelje


lelked biztos karja


hiába énekel, hangját


hiányod szennyezi,


énekét kétség marja:


hol van, ki gyertyát gyújtson?


Hol van, ki szárnyával betakarja?



S ahogy évszak évszakot követett


A fiókából sasmadár lett


ki néha-néha visszajár még


hogy megnézze:


otthon van-e az öreg’..



Mert visszavárja örökké


egykori barátját


miként te vártad vissza


hûséges, szeretô madárkád.


Gyûrûd köti lábait


Hangod emléke neki


hazautat mutat


hisz nem volt, nem is lesz más


ô csak is a te szívedben lakhat.




25/08/17

 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)
Mindennek a végén

2017.09.07 - 12:04

Tudod mennyit vártam már te rád,


Tudod,hogy mennyit kerestelek?


Nemsokára jövök majd hozzád,


És megfogom a kis kezedet.



Veled lenni a világ végén?


Jó az is mert,hát ott vagy velem.


Szoríts,ölelj és úgy mint rég,


Simítsd az arcomat és fogd a kezem!



Ne engedj el,fogj és maradok,


Melletted ameddig,csak élek.


Megigérem hát: -Rád vigyázok!


És többé nem kell már félned.



Nem számít,hogy mit teszek és teszel,


Hisz eljön a vég,eléd és élém.


Akkor is jó lesz,mert itt leszel,


Velem,itt mindennek a végén.

 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)
Hegedûs

2017.08.30 - 18:49

Olyan messze vagy tôlem minden nap egy örökké valóság,
de lelkem, akkor is reménnyel teli, bármekkora is a távolság.
És szívem nem kíván már más egyebet,
csak menni-menni hozzád nyíl egyenest.
Néha becsukom a szemem,
lélekben érzem, ahogy megfogod a kezem.
S lennék épp a gitár húrja,
ami mindig ugyan azt a szót búgja...

Bár lehetnék csak egy csepp az esôben, mikor az épp rád esne belôle,
s az az érzés, egyre csak nône.
Benne ég a szívemben hangod ! S a szívem a boldogságtól csak egy dolgot harsog!!!

Vágyom rád, tiszta szívbôl és boldog vagyok,
Tudom, a távolság ellenére össze kötlnek minket a csillagok.
Beragyogják szívem minden rejtett zugát,
s a lelkem velük énekli az életnek azt a dalát.
Ó, bár lehetnék egy szellô egy pillanatra,
hogy arcod végig simíthassam, csak egy gondolatra..

Hogy tudd szeretlek.

Bármi lennék, ha láthatnám szemed ragyogását,
mert szavakkal már nem elég kifejeznem lelkem boldogságát.,
Bármi lennék, ha érezhetném bôröd érintését,
mert szavakkal, már nem tudom leírni szívem minden szeretetét.
Érted...
Neked...
Veled...

 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)
Múló nyár

2017.08.23 - 16:12


Enyhül már a nap heve s fénye tompul


lassan a nyár vélünk ôszre fordul.


A kósza szél hozzánk csendben beoson,


és kergetve a színes leveleket,


az elmúlás harangja kondul.


Szalad a réten az ördög szekér,


bánatommal rakva zörögve zenél.


A szôlôtôke méz ízével földre rogy,


körötte seregély kering, mely szemét,


mint minket évek, könyörtelen meglop.


A méla ôszben számba veszem , mi volt,


teleszájas kacajt, reményt,mely holt.


A ráncosodó körte fanyar ízével számban,


búcsút intek életem múló nyarának.






 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (2)
Magany

2017.08.22 - 23:03

Valahanyszor kimegyek a varosba mindenhol boldogsagot es egymasba kapaszkodo part lattok elnezem ahogy a madar parjat hivja ahogyan a fakrol hullo levelek egymasba gubozva esnek le mikozben esocseppek szazai esnek orcamra egymasba fonodva. Az elhagyott zokni parja is meglett. A konyvek szorosan egymas melle helyzve allnak a polcon.


A barany felhok egyseget alkotva rajzolnak format az egre.


Napnak sugarai jatszopajtasai.


A hideg zord fuvallatnak is megvan a maga boldogsaga.


Csillagok fenye jatszik a holdeval mely a patakra tukrozodve arasza el e videket.


Pitypang ezer szirmai kapaszkodnak egymasba.


Kis mozdonyhoz vagon van csatolva.


Csak en...en maradtam egyedul e vilagba.


Bar marre is megyek senkit se lelek, semmibe se vesznek. Elfog egy erzes magahoznlancolva terdre kenyszerit gyulnek mar konnyeim szazai menukulnek meg is e erzes rabjava vallok fel allok s megyek en majd ujra le a foldre sarokba bujjva lelkem sirva.


Maganyos az en szivem s maganyom az en betegsegem.


 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)
Emlek

2017.08.22 - 22:35

Boldogan jatszol az arcomon mikozben kez a kezben elmeregunk egymas tekiteteben, egy percre megall a vilag zaja nem hallani lehullo levelek lagy neszet, nem erezni ahogyan jatszik orcankon gyenged sugarak harmatjai.


Felkapva forgunk egyutt korbe, egyszere dobban szivunk egyszerre lepi be e messzeseg hangunk.


Forro csukod eg homlokom kozepen.


Erintesed huzodik vegig orcamtol lefele.


Reggel egyutt ebredtunk s egyutt neztuk hogyan jatszik utolso sugaraival a naplemente halvany fenye.


Kapj el felkialtva szavak s rohanttal utanam hogy harmatos fube kez kezemre tehesd kezed leteperhess majd ezerszer es egszer sem erintsd ajakad ajkamhoz mikozben azt suttogod a fullembe hogy nagyon szeretsz engem nem tudnal engedni maradjak orokke a tied s te az enyim.


Minden kezdettnek az eleje a legszebb...


Itt a szobamba ulve bamulom az eso csepeket peregve lefele.


Bus komor magany szarja most testem sotetet feny rabja lettem nezve az egre az utolso fenyben ujjperceink ossze erve csuszodnak lefele egy heg orzi emleked egy heg mi a szivemben velem egyutt dobban s hal meg egyszerre valahanyszor halvanyodo lenyed lattom csillag fenyebe.


Majd fel ebredve rajovok arra hogy sosem leteztel.

 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)
Elmulas

2017.08.22 - 16:00

Egesz vegig fogtam a kezet ha balra akart menni jobbra husztam, amikor el akart menni magamhoz huztam konnyes szemekkel ra nezve kertem ne menjen mert nagyonnal is jobban szerettem.


Kiabaltam orditottam vele mikor mar nem ment s ugy ereztem hogy o menne, minden percben vele a bore a boromon ajka az ajkamon konnyeink ossze ertek vallunktol vallunkig es minden oda lett azt mondta ennek nincs ertelme, fel se tunnik mennyire nem engedem mennyire rohanek futnek kezet huzzva karjaba vetve magam csendesen megis orditva nem menj Szeretlek de eszre se veszed amerre csak leptem jar ott ahol magam mellet az o leptet mar hatra nezek senki nem var.. Nem olel mar nem torli tobbe konnyeim kezem nem veszik el kezebe fonnva szeme nem ragyog szemembe nem mosolyog ram... Nem nevettunk egyutt hangosan hat.., csak a konnycsepjeim essnek ram.

 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)
A kert

2017.08.18 - 18:24

Egy kert, ami körül vesz engemet,


Egy kert amiben élek


Amiben megöregedek és meghalok,


de addig nevelgetem,


Örzöm és szeretni fogom amig eltemetnek a gondozott földemen,


Amit én magam Teremtettem !!!


 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)


Következő 10 írás

Copyright (c) piszkozat.hu 2008 - 2009

Honlapkészítés    Adatkezelési jognyilatkozat    Kapcsolat    weboldal készítés    Szabályzat