BEKÜLDÉS
      KEZDŐLAP
      REGISZTRÁCIÓ
      BELÉPÉS
      TAGOK
      FÓRUM
_


Legtöbbet olvasott művek

      Népszerű Történetek
      Népszerű Versek
      Népszerű Idézetek
      Népszerű Humor
      Népszerű Chat beszélgetés
      Népszerű Dalszöveg
      Népszerű Mondókák
      Népszerű Felháborító
      Népszerű Vitatéma
      Népszerű Gondolatok
      Népszerű Vallás
      Népszerű Kritika
      Népszerű Iskolai jegyzetek
      Népszerű Egyéb


Webáruház készítés


Weboldal bérlés

Összes kategóriák

      Történetek
      Versek
      Idézetek
      Humor
      Chat beszélgetés
      Dalszöveg
      Mondókák
      Felháborító
      Vitatéma
      Gondolatok
      Vallás
      Kritika
      Iskolai jegyzetek
      Egyéb

Webshop bérlés

Webáruház bérlés

Weboldal készítés

Webshop készítés

Webáruház készítés

Weboldal bérlés

         Piszkozat.hu / vers

4564 találat

  
 A szövegben is keressen *

* Ha be van pipálva, akkor nemcsak a szöveg írója álltal beírt
kulcsszavak közt fog keresni, hanem magában a szövegben is.

Legszebb versek:

2017.12.09 - 16:30

Barabás Patrícia- Elborzongva



Egymagában,


Egyszobában,


Ül csendesen magában


Egy magányos kislány.


Fény szökik be az ablakon,


S bevilágítja a szobát,


Hol a kislány az aztalnál


Egymagába sírdogál.


Sír és rí,


A könnye végtelen.


Szegény kislány!


Mily hitvány a világ!


Suhanna a szelek szárnyán...


Beteljesítené minden álmát.


Megérintenínk együtt a csillagokat!


S beragyognánk az egész világot.


Csillag ragyog fenn az égen


Barátok közt bôségesen.


Drága lélek, naplemente,


Zúg a tenger,vihar tombol.


Vonít a farkas,


Hallom a hanját,


Átsüvíti a hegyeket,


Kérdezem magamtól:


Most mit tegyek?


Látom a félelem meztelen arcát,


Sötét szemével kacsint reám,


A szó veszélyes fegyver,


Összetör, megôrjít.


Hideg utcák, s búsak a házak,


Árnyak járják az utcákat,



Sötét világ mélyén vagyok,


A fény árnya csak andalog.



Emberek hangja töri meg a csendet,


Kilépek a világba és nem nézek hátra.


Egyenesen megyek elôre,


És megbotlom egy kôbe,


Arccal lefelé esem a földre,


Lábnyomok vezetnek a csendes erdôbe.


Szellem libben felém,


Valyon mit rejt az éjj?


Monoton életbe izgalmakat keres,


De a peronon azt nem lehet.



Ködfátyol borítja a világ titkait,


A sorstalanok tébolygó útjait.


Rég elfeledett ,, fegyverek ,,


Most újra fellélegezhetnek.



Ha szembejössz önmagaddal ,


Lehajtod a fejedet,


Angyali üzenet,


A szív tükrében megleled.


Lesz – e valaki, ha csukva marad a szemem


Ki elengedi sírva majd a kezem?


Lesz -e valaki, akinek hiányozni fogok,


Ha örök álomra jutok?


Kinek szíve meghasad, mikor rám gondol


És nem feled el sosem?



Miért van annyi árva?


Meggyötört?


Hogy oltalmat nyerjen a karjaid között!








Barabás Patrícia


Eternális


Csendben csordogáló kispatak,


A repceföldek sárga tükre alatt.


A titokzatos halhatatlan


Hajnalban hall-hatatlan.


Az idô nem múlik, örök


Itt csak a végtelen harc hörög.


A halhatatlan patak


A repceföldek alatt,


Befejezné végtelen harcát,


És legyôzné a múlt rengeteg titkát.


Hömpölyög, majd megnyugszik


A haragja is elnyugszik.


Éjszaka borul a vidékre,


Víz tükrében a Hold képe,


Egyesülnek,


Tetteikkel szembesülnek.


Az ég a vízre ráhajol,


A messzeségben valahol,


A halhatatlan,


hajthatatlan.



Az idô nem múlik, örök


Itt csak a végtelen harc hörög.








Ha mesélni tudnál...


Ha mesélni tudnál nekem,


Szépséges rózsabokor,


Hevesen és tüzesen,


Csöndösen, tömören.


Elmondanád- e nekem?


Mily ösvényeken jártam eddig?


Ameddig ez lett belôlem?


Milyen volt életem gyermekként?


Hogyan viselkedtem?


Voltak barátaim?


Vagy magányos voltam,


Mint a farkas az erdôben?


Kinek hangját minden nap hallom.


A távolban vonít a falka,


Majd utána ô egymagában.


Drága gyermek, drága kincs!


Barátja voltál nagy odvas fának,


A nagy nírfának a tó szélen,


A fehér galambnak,


S a hóvirágnak.


Barátja télnek, nyárnak


Tavasznak és ôsznek.


Barátja voltál annak a fiúnak!


Drága rózsabokor, drága kincs,


Drága lélek, kedves anyó!


Milyen fiúról volt szó?


Ismertem, a barátom volt-e?


Angyalom , édes kicsi leány


Hogy barátod volt?


Ismerted -e ?


Ez nyomasztja lelked?


Kedves anyó !


Nyomasztja lelkem


Ismerem –e szeretem e?


Barátom volt vagy ellenségem?


Vagy egy árva két tûz közé szorulva?


Pici leány, kedvesem


Szeretted a szerelmedet!


A fiút ki beleesett a tóba,


Elsüllyedt


és hullámok csaptak össze a feje felett!


Szeretted a szerelmedet,


Az árva fiút.


Szeretted...


Drága rózsabokor! Kedves anyó!


Nem emlékszem


De hiányzik!


Ki barátja volt a fehér galambnak...


Ki szerelmem volt...



Kiért szívem meghasad...


Az volt ô ,az árva,


Árva fiú.


Drága angyal, édes kislány,


Sose voltál egyedül !


Sose egyes-egyedül.


Mindig volt ki megvígasztalt,


Ha bánatos voltál,


Ki megölelt ha fáztál,


Ki szeretett és várt rád.


Drága rózsabokor, kedves anyó


Édes élet, halandó


Az élet múlandó.


Jaj angyalom !


Láttad e azt a csillagot,


Ki minden éjjel rád ragyog!


Ki fényével elárassza az egész földet!


Ki boldogságot sugároz


Minden halandó szívbe.


Látom ,


Szeretem


Ô az.


Köszönöm neked drága rózsabokor,


Hogy ezt elmesélted,


Szebbé téve ezzel további életemet.







Barabás Patrícia: Hangtalanul



Amikor kialszik a fény,


Sürü, sötét , ködös az éj,


Csak farkasüvöltés van.


Valahol a távolban.


Át száz domboldalon,


Ott van egy kis major.


És hol nap korán kél,


Korán látható a fény.


Sürü erdô, árnyak,


Ezernyi madár hallgat.


Álmok keringôznek,


Nimfák táncolnak.


Csendes az erdô,


semmi teendô.


Árnyak suhannak az ösvényen át,


Egymagában virít a rózsaszál.


Éktelen harag,


Békesség foszlás,


Háború törés.


Zene...pendülés.



Csillingel a harangvirág,


Felébred már a halott világ.


Álmok hada gyülekezik.


Hal a tó mélyére leülepszik.



Bezár az ajtó, bezár az élet,


De a másvilágban újraéled.


Harmatcsepp a füvön,


Édes élet, édes álom,


A földben nyugalmat találok.



Valaki álomösvényen lépeget,


Az az ember ki lehet?


Álomhajó, végtelen távol,


Kacsintó csillag, örök álom.


Bolyong a keringô kajla,


Ha egyeltalán volt valaha.


És eltünik messze a távolba


Besüppedve a mély homályba.


Csendes az erdô,


Semmi teendô.


Semmi, semmi.


Kihaltak az utcák, üresek a terek,


eltûntek az emberek, éjfél közeleg.


Szárnyakat varr a fény,


Könnyeket hullat az ég.


Fekete domb, fekete erdô,


Fekete szív ....


tündöklô sötétség.


Valahol fenn van egy csillag,


Mi minden szívet megdobogtat,


Fényes napfényt nem szerette,


Hanem a sötétség urát követte.


Tétován állva, a sötét homályban,


Hazudna a fénynek ,


S a sötétnek,


Az álszent kedvesnek,


A csendnek.


Koromsötétség ,


Hangtalanul,


Gyászoló szívek


Céltalanul.



Végtelen ég,


Áttörô sötétség.



Fagyos levegôn reszketô


Legméltóbb ajándék.


Csillagok suhanak a szürke homályban,


a sötét égbolt holdjának


ezüst árnyában,


és bevilágítjík a nagyvilágot.


Lehull egy könnycsepp,


Elmúlt egy élet,


Másvilágban újraéled?


Hol ember nem jár,


A lélek útján


Az a csillag fenn égen,


Az én minden reménységem.



Azt mondják....


ember nem lehet,


Az egy angyal,


aki téged


nap mint nap figyelget.


Uriel angyal az,


Tündöklô fényesség,


Jelzi a gonosz közeledtét,


És fényével eloszlatja.







Barabás Patrícia: Hangtalanul



Amikor kialszik a fény,


Sürü, sötét , ködös az éj,


Csak farkasüvöltés van.


Valahol a távolban.


Át száz domboldalon,


Ott van egy kis major.


És hol nap korán kél,


Korán látható a fény.


Sürü erdô, árnyak,


Ezernyi madár hallgat.


Álmok keringôznek,


Nimfák táncolnak.


Csendes az erdô,


semmi teendô.


Árnyak suhannak az ösvényen át,


Egymagában virít a rózsaszál.


Éktelen harag,


Békesség foszlás,


Háború törés.


Zene...pendülés.



Csillingel a harangvirág,


Felébred már a halott világ.


Álmok hada gyülekezik.


Hal a tó mélyére leülepszik.



Bezár az ajtó, bezár az élet,


De a másvilágban újraéled.


Harmatcsepp a füvön,


Édes élet, édes álom,


A földben nyugalmat találok.



Valaki álomösvényen lépeget,


Az az ember ki lehet?


Álomhajó, végtelen távol,


Kacsintó csillag, örök álom.


Bolyong a keringô kajla,


Ha egyeltalán volt valaha.


És eltünik messze a távolba


Besüppedve a mély homályba.


Csendes az erdô,


Semmi teendô.


Semmi, semmi.


Kihaltak az utcák, üresek a terek,


eltûntek az emberek, éjfél közeleg.


Szárnyakat varr a fény,


Könnyeket hullat az ég.


Fekete domb, fekete erdô,


Fekete szív ....


tündöklô sötétség.


Valahol fenn van egy csillag,


Mi minden szívet megdobogtat,


Fényes napfényt nem szerette,


Hanem a sötétség urát követte.


Tétován állva, a sötét homályban,


Hazudna a fénynek ,


S a sötétnek,


Az álszent kedvesnek,


A csendnek.


Koromsötétség ,


Hangtalanul,


Gyászoló szívek


Céltalanul.



Végtelen ég,


Áttörô sötétség.



Fagyos levegôn reszketô


Legméltóbb ajándék.


Csillagok suhanak a szürke homályban,


a sötét égbolt holdjának


ezüst árnyában,


és bevilágítjík a nagyvilágot.


Lehull egy könnycsepp,


Elmúlt egy élet,


Másvilágban újraéled?


Hol ember nem jár,


A lélek útján


Az a csillag fenn égen,


Az én minden reménységem.



Azt mondják....


ember nem lehet,


Az egy angyal,


aki téged


nap mint nap figyelget.


Uriel angyal az,


Tündöklô fényesség,


Jelzi a gonosz közeledtét,


És fényével eloszlatja.






Barabás Patrícia- A leghûségesebb barát( A mentôkutya)



A bundám barna volt,


Vörös foltok borítottak,


Az éjszakával azonosultak.


Boldog voltam.


Emlékszel még rám?


Szaglásztam a légy után,


Közben orrom táncolt furán,


Mint az orángután.


Te még kicsi voltál,


Még csak járni tanultál,


Ott nyüzsögtem körülötted,


Ôriztem a„ fônökömet”.


Kezedbôl ettem,


Mi kicsit homokos,


Néha sáros,


De valóságos.


Emlékszem az utolsó napra,


Arra a szörnyû hónapra.


Sötét égbôl hideg esô esett.


Az utca közepén valaki vérzett.


Én voltam az, az út közepén,


Mindent vér borított,


Az autó majdnem elütött.


De megmentettem életedet,


Az én édes fônökömet.


Sírva feküdtél véres testemen,


Feküdtél mellettem,


Anyád hangját hallottam,


Majd lassan becsuktam szemem.


Láttam aznap szomorú tekinteted,


És könnyes szemedet,


Két meleg kezeddel ölelted,


Élettelen testemet.



Sosem mondtam el neked


De remélem tudod, hogy szeretelek.


Az a csillag a Hold mellett,


Én vagyok és nap mint nap figyellek.



Emlékszel még?


Én vagyok az ki nagyon szeretlek!





Barabás Patrícia


Variábilis


Kopogtat a kikelet,


Reinkarnáció tölt be minket,


Égi vándorok csiripelnek,


Tücskök pedig ciripelnek.


Színes ruhába öltöznek a rétek,


Halmozódnak a vétkek,


Tisztás fölött pillangó száll,


Boglárka a legszebbik virágszál.


Elérkezik a forró nyár,


Két karjába zár,


Üde szellô suhan át a réten,


Milyen idô lesz a héten ?


Pitypang borította rét,


Csillagokat hullajt az ég.


Kék égbôl nyári esô potyog,


Gábriel angyal zokog.



Beköszönt a pompás ôsz,


Napsugárral szôve.


Árnyék borul a fejemre,


A gyógyír beteg lelkemre,


A fák színes kabátot vesznek,


Majd késôbb a levelek földre esnek.


Béke van a túlvilágon,


Élet cselleng e ,,világon‘‘.



Bezörget a tél ,


De TE ne félj!!!


Kicsit meghal a világ,


Mint a bánatos virág.


Hótakaró alatt az ÉLET,


Ami tavasszal újra éled.


A tél árnyéka rádterül,


De te sose maradsz egyedül.





 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)
Besúgók megváltása

2017.11.19 - 18:19

BESÚGÓK MEGVÁLTÁSA



Lám ma is világít még a Nap: Ontja milliárd lakosú csillagok erdejében pisla fényeit az üstökös. S mégis sok fenyegetéstôl extrovertált, közönyökbe fordulóvá lettem én!



Elszenvedtem s túléltem számtalan hitvány s gonoszkodó merényletet, amit csak szorgalmas ostor-kezek csak rám mérhettek – ez följogosít talán, hogy önvizsgálatom Sziszifuszi-keresztjét én cipelhessem egyedül, önmagam!



Ha mások szólnak is fennhangon, s ítéletek ordas fogait villogtatja felettem az elôítélet, s a megvehetô bizalom; minek jártassam csonttá fagyott szám igéit, megfogható tanácsait? – Besúgok pillantásától sokszor mocsokba kényszerültem: fetrengtem hazugságok bûzös pöcéiben s voltak – mert tudatosan megszaporodtak kik eltaposás ôsi terhe mellett is -, mások helyére pályáztak!



Én már ráérôs vagyok! Idegeskedéseim között is! – Csak akkor tör ki mindent elsöprô vulkán-robbantással lelkiismeretem; szívem parancs-szavának kevés az elrendelt Igaz-tartalom. Szemek gyöngyházfényû titkaiban, az ôszinteség humanizmusa mindent átölelve, megvilágítja az egyetemes kérdéseket!



Bizony, amikor Janus-arcok változatos Pál-fordulását figyeltem, s a rájuk szakadt önvizsgálat átkait: Miért is kell hát vallani lelkiismeret s szent Szív szövetségének törvénye szerint?


Sokan voltak, mert ismertem is ôket, menedéket ácsingózó félelmeim között is csak a megváltó hazugságoknak hittek, s ábrándoztak!



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)
A lány

2017.11.19 - 17:28

 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)
Szerelem 2.

2017.11.18 - 09:52

Köszönöm szerelmedet
Mindent, ami vele jár
Mindent megtettünk
Akkor is, ha fájt


Fájt is néha, hadd fájjon
Ki nem akarja, ne tegye
De mi tettük
Akkor is, ha nem lehet


Felemelt, ahogy szokás
Mennybe, földre, bárhová
És mégis hiszek benne
Hogy örökre megbocsát...


Szerelem, szerelem
Ringass el csöndesen
Emelj az ég fölé
Borulj rám kedvesem

 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)
Esti gondolatok - hajnalban

2017.11.18 - 09:46

Az esti órák mindig enyémek
Lebegek végtelenül
Én! Csak Én!


Jön az élet, az Igazi
Mely körülfog, nem enged el
Szabad vagyok


Enyém a világ minden kincse
A friss fiatalság, értelem,
Vágy, élet, szépség - a Lényeg!


Pénz, boldogság, szerelem
Utazás és utazások
Utak, utak, változások
Csodák, döntések, gyötrelmek, sikerek
Életem határozott útjai
Melyeket - bárhogy is - végigéltem


...és lassan, csendben rám hull
az álom reménysége


 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)
Paradoxon?

2017.11.16 - 21:34

Süketeknek dalt énekelvén,
Mint meddô anya kebelén
Ringat e világ.

Szépnek, jónak hordozója,
Lesz-e még versemnek olvasója?
Érti-e a világ?

Vagy maradok önmagam hordozója?
Igazmondásnak demagógja?
Lát-e majd a világ?

Tudja-e majd, hogy volt, aki a szépet szónokolta?
Mikor a "szép" a romlott közhely bókja?
Tudja-e a világ?

Hogy volt, aki igazat érzett?
Aki tisztán látott?
Aki nem hirdette,
De ÉLTE a világot?

 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)
Óbébaí utca 229

2017.11.13 - 21:48





Ha te fa lenél


én virágod lennék


s ágadon


vidáman ragyognék


ha utazo lennél


mindig veled mennék


magányos utakon


mindig veled volnék


hisz ha rám gondolnál


mintha a kezed fognám


s ott vagyok melletet


mint a szivemben a szeretet


egy barátság amit a szivedbe zársz


el kisér egy életen át


s ha virág lennék el hervadnék


de még igy is dalolnék


drága jo barátom


emlékezz


volt egy barátod


aki ágadon hintázott


s énekelte vidáman


milyen szerencsés


mert meg adatott neki


az azérzés


hogy volt egy barátja


aki a lelki társa


hát te erös fa


énekeld dalom


hadd halja mindenki


hogy volt egy fa


s anak ragyogo virága



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)
Pillangó hatás

2017.11.07 - 00:29

Rávennènek mindenkit az ördög ökrei,


egymásban figyeljünk az ördögökre mi?


A problèma annyi mindössze,


hogy saját csapdádból kijösz-e.


kèpzeleted tesz a bátor lóvá,


vagy a valóságod trónolóvá?


Ha rossz èrzèsbe ütközöl,


ne hidd el, amit közöl.


Tudd! Te vagy jóságod,


s nem ôrült múlóságod.


Ha megtanulod ezt nèzni,


nem kell tovább leckèzni.


Jó lesz majd a kedved is,


helyes úton lelked visz.

 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)
Megújulás

2017.11.04 - 20:10


Ez az út amit járnom kell,
Mutatja hogy mennem kell,
Kész vagyok a változásra,
A kárhozatra,
Hogy újjászülessek mindent megteszek,
Fájdalmas lesz de meg leszek.

Teljesen új én,
Sok idô de megtörtént,
Változtam külsôleg és belsôleg,
Utáltak vagy szerettek ,
Érzelmi viharba kevertek.

Elveszve vagy eltûnve,
Nem mindegy,
Keresve,
Barátra lelve,
Új életre teremve,
Jövôben el merengve,
Látom hogy minden jobb lesz.

Jobb lett,
Szebb lett,
Élem az új életem,
Tanulva a múltam fájdalmaiból,
Sokkal jobban szeretek.

 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)
voltál s lettél

2017.11.02 - 22:32

váram voltál s mérföldkôvé váltál


végtelen tündöklô mezô voltál s egy elérhetetlen fénysugárrá váltál,


mindig ragyogtá s mi mást vártál mint csak símogatást,


egy álom voltál s s elérhetetlenné váltál,


elértél mikor távol voltál s


nem kértél mást csak símogatást,


álom volt a tény, hogy voltál.


a féltékeny lényt mond miért rám uszitád,és én...


én elbukál, de feltámadván látván a hatalmas vár már nem más mint egy kép egy kép a délibábos álmomban amit nem is én formáltam.

 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)


Következő 10 írás

Copyright (c) piszkozat.hu 2008 - 2009

Honlapkészítés    Adatkezelési jognyilatkozat    Kapcsolat    weboldal készítés    Szabályzat