BEKÜLDÉS
      KEZDŐLAP
      REGISZTRÁCIÓ
      BELÉPÉS
      TAGOK
      FÓRUM
_


Legtöbbet olvasott művek

      Népszerű Történetek
      Népszerű Versek
      Népszerű Idézetek
      Népszerű Humor
      Népszerű Chat beszélgetés
      Népszerű Dalszöveg
      Népszerű Mondókák
      Népszerű Felháborító
      Népszerű Vitatéma
      Népszerű Gondolatok
      Népszerű Vallás
      Népszerű Kritika
      Népszerű Iskolai jegyzetek
      Népszerű Egyéb


Webáruház készítés


Weboldal bérlés

Összes kategóriák

      Történetek
      Versek
      Idézetek
      Humor
      Chat beszélgetés
      Dalszöveg
      Mondókák
      Felháborító
      Vitatéma
      Gondolatok
      Vallás
      Kritika
      Iskolai jegyzetek
      Egyéb

Webáruház bérlés

Weboldal készítés

Webáruház bérlés

Webáruház készítés

Weboldal bérlés

         Piszkozat.hu / humor

117 találat

  
 A szövegben is keressen *

* Ha be van pipálva, akkor nemcsak a szöveg írója álltal beírt
kulcsszavak közt fog keresni, hanem magában a szövegben is.

Petike csokija

2009.02.15 - 19:57

Petike csokija


Peti az egyik példát oldotta meg a másik után, miközben a szomszéd szobában Nagyanyó és Nagyapó a rádiót hallgatták. Az egyik igen nehéz feladat megoldása után Peti lerakta kezébôl a tollat. Hátradôlt a székben és ezt gondolta: "Úgy bekapnék egy szelet Milka© csokit, csak hát bent van Nagyanyóéknál, a szekrényben. Nem baj, kérek Nagyanyótól." Fel is állt, és átment a másik szobába. - Nagymama! - szólt Peti. - Kérek egy kis Milka csokit.


Nagyanyó nagyon megmérgesedett. Felkapta a fotel mellôl a fejszét és tehetetlen dühében egy csapással levágta Nagyapó egyik lábát. Felhorkant Nagyapó erre, és így kiáltott: - Na megállj, vén boszorka, most már betelt a pohár! Most az egyszer megkeserülöd! Felpattant a fotelbôl, és fél lábon ugrálva elkezdte üldözni Nagyanyót. Nagyanyó visítva a konyhába menekült. Vesztére, mert Nagyapó utána vetette magát. Ô is benyomult a konyhába, belülrôl bezárta az ajtót, és felkapta a sósavas kondért. A Nagyanyó félelmében veszettül rángatta a bezárt ajtót, de hiába. Nagyapó leöntötte ôt maró sósavval, csak úgy sercegett a Nagyanyó bôre. Nagyanyó utolsó erejével még feltépte a konyhaajtót és kitántorgott a körfolyosóra. Nagyapó kezébôl eközben kihullott a sósavas kondér, összeesett és szép csendben elvérzett. Ekkor ért haza munkából a szomszéd, aki a körfolyosón meglátta a felismerhetetlenségig szétmart Nagyanyót, annyira megijedt, hogy eszelôs rémületében zsebkésével hasbaszúrta elébe sietô feleségét. A szegény asszony hétrét görnyedve, öklendezve keringett a lakásban, miközben lassan távozott belôle az élet. A férfi, mikor kijózanodva ráébredt, mit is tett, gyorsan felakasztotta magát és meghalt. Felesége utolsókat rúgva ráesett a kutyára, és kilehelte a lelkét. A kutya ettôl az ütéstôl annyira megvadult, hogy vérben forgó szemekkel kivágtatott a lákásból, és hörögve ugatott. Épp a körfolyosó ellenkezô oldalán kevergette a vakolatot a kômûvessegéd egy vödörben, miközben a kômûvesmester egy létra tetején állva, vakolókanállal a kezében csuszmutolta a házat. A kutya vágtatva nekirontott a szegény kömûvessegédnek, és egy harapással feltépte a torkát. A segéd estében kirántotta a létrát a mester alól, aki nagyívben zuhanva átesett a korláton, és a földszinti betonudvarra zuhant. Vállára esett. A vállcsontja egy reccsenéssel eltört, majd a borotvaéles csontél átszúrta felpuffadt szívét. Egyet se hördült, vége volt.


Eközben a kutya fejére ráesett a létra tetejérôl a malteros vödör, és így szegény állat kínlódva belefulladt a malterba. Még annyi ereje azért maradt, hogy a lépcsôházba vánszorogjon, és ott elheverjen a körfolyosó üvegajtaja elôtt. Egy vendég érkezett kisvártatva a házba és felcaplatott a lépcsôn. Épp az elsô emeleti körfolyosóra igyekezett, de amikor kilépett volna az ajtón, megbotlott a kutyatetemben. Ahogy elvesztette az egyensúlyát, kapkodva nekiesett az üvegajtónak, amely betört. Ettôl aztán szerencsétlen ember alól kiszaladt mindkét lába és ügyetlenül az élesen meredezô üvegdarabok közé csúszott. Egy különösen rosszindulatú üveglap egy nyeséssel levágta a fejét. Ki is folyt mind a vére a lépcsôházba. A gazdájától megszabadított fej pedig kigurult a körfolyosóra és a nyakcsontján megült az egyik fal mellett. Pont úgy nézett ki, mintha egy halott a földszintrôl kiváncsian átütötte volna a fejét a betonon, és most fennakadt szemekkel nézegetne szerteszét. Pár perc múlva kijött a forduló melletti lakásból egy asszony szatyorral a kezében, hogy vásárolni menjen.


Hirtelen megpillantotta a földön heverô hullafejet. Ettôl úgy megrémült, hogy velôtrázó sikoltozásba kezdett, és szélvészként rohant körbe-körbe a körfolyosón. A sikoltozásra kijött a lakásból egy másik asszony, hogy megtudja, mi a helyzet. Csakhogy baj történt. A száguldó nô oly nagy sebességgel rohant neki, hogy a fejük egy nagy csattanós reccsenéssel összeütôdött, és mindkettejük agyveleje kiloccsant a kövezetere.


Peti mindeközben megtalálta a Milka© csokit a szekrényben, letört belôle egy kis darabot, bekapta, majd visszament a leckéjéhez. Hamarosan befejezte a számtant, és a nyelvtant kezdte írni. Ekkor ért a házba a postás bácsi, aki az elsô emeleti körfolyosón megcsúszott a kiloccsant síkos agyvelômaradványokon, és beleesett a kômûvesek még mindig mûködô betonkeverôgépébe. A keverôben körbe-körbe forgó keverôlapátok miszlikbe aprították, csak úgy recsegett, ropogott az a szilánkokra törött csontja. Attól kezdve nem állt már szóba vele senki.


Itt a vége, fuss el véle!


Forrás: Shy Guy of Flatliners & P.Bea; GURU


http://lka.hu/cikk.php?sorszam=3

 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (5)
Kulturált beszéd

2009.03.30 - 17:40

Kulturált beszéd



A mai világban sok minden más, mint régen. Az öltözködés, a viselkedés és a beszéd is. Napjainkban divattá vált az obszcén beszéd. mindennapossá váltak életünkben a vulgáris szavak, legtöbbünk már észre sem veszi ezt. Mégis van, akinek sérti a fülét. Az emberiség rohamos romlását megelôzendô, az alábbiakban elôállok pár teljesen hétköznapi dialógussal, nem feledve a mai beszédkultúrát.



- Szervusz!


- Szervusz! Mi újság, hogy vagy?


- Ne is kérdezd. Úgy, mint egy prostituált, aki épp elkészült a nagydolga elvégzésével.


- Ne létesíts szexuális kapcsolatot mozgó jármûben!


- És miért?


- Emlékszel, amikor meséltem a kedvesemrôl?


- Arról a szép, vörös hajú, formás ülôgumókkal rendelkezô lányról van szó?


- Nem. Ennek nemcsak a legfôbb természetfölötti lényhez hasonlítható püspökfalatja volt, hanem mellé jó nagy emlôi is.


- Hisz ez a német Klappen szó jó magyarosított formája! És akkor miért érzed magad ürülékesen?


- Mert az a testébôl élô fiatal lány másra vetette a szemét, míg velem is szexuális kapcsolatot létesített.


- Az ilyen egy prostituált! Hagyjuk a férfi nemiszervbe, inkább az a lényeg, hogy mi a helyzet veled, én ugyanis nem hajtom fel magam ilyen régi magyar szóláshasználatban igásállatságokon.


- Nekem most nagy gumós növényem van. Ez étkezési célokat szolgál, nagy termetû halványzöld zöldség.


- Részletesebben?


- Hidd el, szívesen elmondanám, de most türelmi zónában szolgálatot teljesítô hölgyi dolgom van. Vár az üzlet!


- Rendben!


- Szia!


- Szia! Majd találkozunk!



Vagy egy másik:


- Józsi! Drágám!


- Igen, te mesebeli, tüzet okádó lény! Mit szeretnél megint?


- A gyerek asztalán ott volt egy 20 000 forintos bankó. Te vetted el talán?


- Esküszöm a legfôbb természetfölötti lényre, hogy nem!


- Ne hazudj, te kellemetlen szagú hobbiháziállat!


- Nem hazudok!


- Megint közösültél egy kecskével, és megittad a nem barát barátaiddal a pénzt! A gyereknek a táborra kellett volna!


- Drágám, tudod, hogy szeretlek! Amióta Ámor nyila szíven szúrt!


- Azóta nincs is szíved, te hizlalásra tartott háziállat!


- Te sem vagy különb, te a középkorban pestist terjesztô kártevô!


- Ne bosszants, mert egy élesre köszörült vágóeszközt húzok el a torkod elôtt! Ne legyél ilyen megtermékenyitô anyag, add vissza a pénzt, és felejtsük el egymást!


- Nem úgy van, hogy a kéjszolgáltatásáért pénzt kapó hölgy természetfölötti lénye létesítsen veled szexuális kapcsolatot!


- Pedig szerintem így van!


- Na, kérem szépen, aztán pedig menj arra a helyre, ahol a vulva helyezkedik el!



Ugye, mennyire másabb lenne?

 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (7)
Megválaszolhatatlan kérdések? – Áááá, dehogy!

2008.12.12 - 01:59

„Az esôben a juhok összemennek?”;„Miért szögezik le a koporsó fedelét?”; „Milyen színû a tükör?”; „Milyen színû lesz a kaméleon a tükör elôtt?”; „Mikor kezdôdik az éjféli mise? Ma vagy holnap?”; stb.

Mottó:
„Minden, amire világ életedben kíváncsi voltál, de eddig eszedbe sem jutott, hogy megkérdezd!”
(Brain Storming: Hepilepszia, Excalibur Könyvkiadó, Szeged, 1998)


Pár hónappal ezelôtt találta rá a „Gyakori kérdések” oldalra, és azonnal megtetszett! Ajánlom mindenki figyelmébe, akár kérdése, akár válasza van, akár úgy érzi, hogy egy témával kapcsolatos kérdésekre úgy általában válaszolni tud …
Elsô találkozásom a honlapon a „Megválaszolhatatlan Kérdések” c. résszel esett meg, és az ott található „megválaszolhatatlan” (a megújult szerkesztésû honlapon „Humoros” címszó alatt!) kérdésekre adott válaszaimból adok közre néhányat:

Az idézett lap Fôoldala:
http://www.gyakorikerdesek.hu/

A korábbi „Megválaszolhatatlan Kérdések” elérhetôsége a megújult honlapon:
http://www.gyakorikerdesek.hu/egyeb-kerdesek__humor

Íme, bevezetésként a kérdések, amelyekre sikerült választ találnom:
(javaslom az olvasóknak, hogy elôbb, ha kedvük és türelmük van, kicsit gondolkodjanak el, hogy ôk milyen választ adnának rájuk, és csak azután nézzék meg a válaszaimat … így érdekesebb, és viccesebb lesz ôket végigolvasni!)

„Mikor nyit az éjjel-nappali?”
„Hogyan került a "fûre lépni tilos" tábla a gyep közepére?”
„Ha mindenki különleges akkor senkise az?”
„Az esôben a juhok összemennek?”
„Miért szögezik le a koporsó fedelét?”
„Miért van a 24 órán át nyitva tartó bolton zár?”
„Hogyan kell leírni a nullát római számokkal?”
„Ha az egyik szinkronúszó megfullad, akkor mit tesz a többi?”
„Ha a nyúlláb szerencsét hoz, akkor a nyúlnak is szerencséje volt?”
„Ha azért vagyunk, hogy segítsünk másokon, akkor minek vannak mások?”
„Ha ma nulla fok van és holnap kétszer olyan hideg várható, hány fok lesz holnap?”
„Mikor kezdôdik az éjféli mise? Ma vagy holnap?”
„Milyen színû a tükör?”
„Milyen színû lesz a kaméleon a tükör elôtt?”


***


ÉS AKKOR VÁGJUNK BELE! …


KÉRDÉS – NO.1.
„Mikor nyit az éjjel-nappali?”

BRAIN STORMING:
Egyszer... aztán soha nem zár be, csak megszûnik.

***

KÉRDÉS – NO.2.
„Hogyan került a "fûre lépni tilos" tábla a gyep közepére?”

BRAIN STORMING:
No.1.
Úgy, hogy még akkor kirakják, amikor még nem nôtt ki a fû.
No.2.
Hôlégballonról.
No.3.
Hótaposóval besétálva gyepre.
No.4.
Arra a fûre lehet sima cipôvel besétálni, és kihelyezni a táblát, ami eléggé erôs és jó minôségû ahhoz, hogy ne ártson meg neki ... persze az más kérdés, hogy ha olyan erôs és jó minôségû, akkor miért nem lehet rálépni!
No.5.
Tûsarkú cipôvel, vagy kihegyezett talpú gólyalábban betopogva.
No.6.
Ha a "FÛre lépni tilos!" táblát GYEP közepére helyezik ki, akkor mi a probléma? Valószínûleg a fû máshol van! Oda minden bizonnyal a "GYEPre lépni tilos!" táblákat helyezik ki!

***

KÉRDÉS – NO.3.
„Ha mindenki különleges akkor senkise az?”

BRAIN STORMING:
Mindenki különleges, de csak másokhoz viszonyítva; ugyanúgy, mint ahogyan mindenki magas, mindenki sovány, mindenki erôs, mindenki okos ...

***

KÉRDÉS – NO.4.
„Az esôben a juhok összemennek?”

BRAIN STORMING:
Persze - hogy ne fázzanak annyira!

***

KÉRDÉS – NO.5.
„Miért szögezik le a koporsó fedelét?”

BRAIN STORMING:
Azért, hogy ha a temetôi menet véletlenül leejtené, akkor maradjon a helyén. (Brain Storming)

***

KÉRDÉS – NO.6.
„Miért van a 24 órán át nyitva tartó bolton zár?”

BRAIN STORMING:
Mert egyszerre csak 24 órán át van nyitva...

***

KÉRDÉS – NO.7.
„Hogyan kell leírni a nullát római számokkal?”

BRAIN STORMING:
No.1.
Mivel a római számok kifejlesztésekor még nem létezett a nulla fogalma, így eszükbe sem jutott, hogy a semmit mennyiségi alapon jelöljék.
No.2.
Praktikusan! Pl. I - I, vagy II - II, és így tovább!

***

KÉRDÉS – NO.8.
„Ha az egyik szinkronúszó megfullad, akkor mit tesz a többi?”

BRAIN STORMING:
A kérdés rosszul van feltéve - a helyes forma: "Ha az egyik szinkronúszó fuldokolni kezd, akkor mit tesz a többi?"

A pontos válaszhoz valószínûleg várnunk kell valamiféle tapasztalati forrás elôállásáig, vagyis valamikor elô kellene fordulnia legalább egy ilyen esetnek - jómagam nem tudok arról, hogy szinkronúszás, vagy gyakorlása közben fuldoklott, vagy megfulladt volna akár egyetlen szinkronúszó is.

Az esélye kicsiny - ugyanis maga a fuldoklás, és a klinikai, újraéleszthetôségi idôtartamú szív-, és légzésleállás általában hosszabb ideig tart, mint egy szinkronúszó szám elôadása.

***

KÉRDÉS – NO.9.
„Ha a nyúlláb szerencsét hoz, akkor a nyúlnak is szerencséje volt?”

BRAIN STORMING:
Hát, ha csak a lábát vágták le ...

***

KÉRDÉS – NO.10.
„Ha azért vagyunk, hogy segítsünk másokon, akkor minek vannak mások?”

BRAIN STORMING:
Nyilvánvaló: hogy ôk is másokon segítsenek!

***

KÉRDÉS – NO.11.
„Ha ma nulla fok van és holnap kétszer olyan hideg várható, hány fok lesz holnap?”

BRAIN STORMING:
Egyszerû: a mai 0 fok a tegnapihoz képest lett 0, vagyis a holnapi a tegnapi és a mai hômérséklet különbségének a kétszerese. .... Gubanc csak akkor van, ha tegnap is 0 fok volt!

***

KÉRDÉS – NO.12.
„Mikor kezdôdik az éjféli mise? Ma vagy holnap?”

BRAIN STORMING:
Ezt csak a jóisten tudja!

***

KÉRDÉS – NO.13.
„Milyen színû a tükör?”

BRAIN STORMING:
A tükör olyan színûnek látszik, amilyet visszaver.

***

KÉRDÉS – NO.14.
„Milyen színû lesz a kaméleon a tükör elôtt?”

BRAIN STORMING:
Olyan színû lesz, amilyen a tükörképe mögötti háttér - a kaméleon ugyanis a környezete színéhez igazodik, nem pedig egy másik kaméleonéhoz!

***

Folyt. köv.

forrásom: BS-Studio, BRAIN STORMING, M.o. legtermékenyebb és legkreatívabb aforizmaírójának mûhelye!
 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (1)

pajzán versike

2011.04.15 - 13:41

Pajzán versike


Annyira szeretlek elmondani nem tudom


akárhányszor kérdezed le is tagadom


köszönöm a szavakat amiket mondtál


sosem tudod meg kivel duktál


volt egy macskám masi


mert nem csaj voltam hanem pasi.

 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (1)
p*csa

2011.05.05 - 08:23

Árok partján döglött csiga,
meglocsollak hülye p*csa.


Nyírfaágról lóg a takony,
Azzal öntlek én majd nyakon.


Ferrarival érkeztem,
k*rva nagyot fékeztem.
Okos vagyok, szép és laza,
Locsoljak, vagy húzzak haza?

 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (1)
A lányok

2011.06.14 - 14:27

A lányok



Van úgy, hogy elmerengek azon, vajon min tudnak ezek ennyit röhögni?


Megint engem néznek. Hihetetlen! És még mindig nevetnek. Mi olyan vicces bennem? Emlékszem, amikor a Janit megütötte a Panni és egy órát bôgött, mert Panni a kezében felejtette az egyszarvúját és Jani fogai nem kedvelik se a patákat, se a szarvakat. Az se volt vicces, és mégis nevettek. De most min vigyorognak? Talán az óvónôn? Vagy a kukán a sarokban? Esetleg az ajtón? De mi olyan vicces egy ajtóban? Jajj ne! Pisti már megint fütyit rajzolt rá? Hiszen ma hiányzik Pisti. Hát akkor mi ilyen vicces? Megkérdezem! Hm! Egész jó ötlet. Jó akkor most oda megyek. Csak lazán, nyugi! Aj! Nem mégsem. Úgyse mondanák el. Pedig érdekelne. Hú! De gyûlölöm ôket ezért. Néha arra a következtetésre jutok, hogy a lányok egy külön faj. De tényleg. Saját szokásaik vannak. Például lehajtják a WC deszkát. Falkákban járnak és lecsapnak a védtelenül, egyedül álldogáló fiúkra és jól körbe kuncogják. Fôleg, ha még helyes is az áldozat. Hát igen. Ez az oka, hogy a lányok potenciális veszélyt jelentenek nekem.


Már megint nevetnek. Lehet ám, hogy ez függôséget okoz. Az indiánok békepipáznak, a görögök táncolnak, a bajorok isznak, a lányok pedig röhögnek. Lehet, hogy extrapázsitba esnek, vagy mibe. De fôleg az érdekel, hogy ez miért jó nekik? Mint egy szekta. Összegyûlnek, jól „beröhögnek”, sugdolóznak valamit a fiúkról, aztán tovább állnak. De az is lehet, hogy övék a világgazdaság és nem rólam beszélnek, hanem az éppen aktuális tôzsdei index mutatójának ingadozásáról. Vagy az is lehet, hogy át akarják venni a világ feletti uralmat és megalapítják a 4. birodalmat. Fogadjunk akkor Adrien Hitel lesz a fônökük, az a zsarnok! Mindig lelök a mászókáról. Azt hiszi, mert fordítva kell írni a nevét, piszkálhatja szegény Jákobot! Nem tehet róla, hogy nagy az orra! De sajnos ezek csak elméletek! Az igazat én sohasem tudhatom meg.


Gábor azonban mégis megpróbálta! Amikor utána nézett annak, hogy vajon miért járnak a lányok csoportosan a mosdóba, sokkos állapotban tért vissza. Furcsa titkok lapulnak ott. Nem akart elmondani semmit, de látszott rajta a feszültség. Biztos megfenyegették, hogyha elmondja, egész nap rajta fognak kuncogni. Én megértettem, ezért nem faggattam. Csak azt árulta el nekem, hogy… NINCS PISZOÁR! De persze ez logikus. Mi fiúk tudjuk használni, de a lányok nem. És tudod, hogy miért? Mert a lányok csak a WC deszkán hajlandók ülni, és a piszoáron pedig nincs ilyesmi, ráadásul még kényelmetlen is lenne. Látod? Én még ezen is gondolkoztam. De hagyjuk. Inkább játszok tovább. Ez sokkal jobb, mint a több...


Ezt nem hiszem el! Ellenségesen, értetlenül és irigykedve nézem ôket, vajon miféle baromságon nevetnek folyton? Nem tudom mi ennyire vicces, hogy már egy teljes órája csak nevetnek, de arra a következtetésre jutottam, hogyha nem törôdöm velük, akkor abbahagyják. Mint abban a kutyaidomáros filmben! Ha az ember nem figyel oda a kutyára, akkor az lelógatja a fülét, meg minden. Egész bölcs döntés nem? Hát akkor versenyautózzunk. Vagy mégse. Ó-ó!


Elismerem, ez tényleg elég kínos… Heuréka! Most már tudom a titkot! Lehet, hogy a lányok nem olyanok, mint mi, de legalább vannak olyan jófejek, hogy a nevetésükkel közlik, ha bepisil az ember. Az óvó néni már nem ilyen boldog…

 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)
Bu.É.K.

2009.12.29 - 11:15

Boldogulj
Évet
Kívánok !

 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (3)
Bogaro: Az elsô hacker, avagy Prométheusz tüzet lopott

2009.10.25 - 08:44


Avagy hogyan meséljük el a mítoszokat a mai gyerekeknek.



Történetem abban az idôben játszódik, mikor még nem léteztek a fájlcserélô portálok, hanem csak egy, hatalmas FTP szerver, az Olümposz. A rendszeradminisztrátor, Zeusz, megbízta Prométheusz szerverfejlesztô munkatársat, hogy idomított egyének segítségével hozzon létre egy csoportot, akik emelt díjas sms-ek küldésére szorulnak, ha a létfontosságú Tûz 2.0-hoz vagy Esô 3.12-höz hozzá szeretnének jutni letöltés révén. Az Esô programot végül ingyenessé tette az Isten Vezetôség, de a Tûzbôl nem engedett.



Prométheusz vállalat kisegítô alügyész megsajnálta a wareztársadalmat (embert), és fogta a legnagyobb kapacitású Édeskömény típusú merevlemezét, átolvasta a programozással foglalkozó Isten Akadémiai tankönyveit, és meghackelte az Olümposz Szervert. Lementett 1 terrabájtnyi Tüzet, és ingyenesen elérhetôvé tette minden ember számára. A Héra által vezetett joghatóság sem tudott már mit tenni a Tûz elterjedése ellen, mivel a felhasználók hihetetlen iramban kezdték sokszorosítani.



Prométheusz nem akarta, hogy Zeusz-admin egy féregvírust küldjön a pártfogoltjaira, ezért azt mondta az embereknek, hogy engeszteljék ki a villámok és PHP kódok urát. Az ötlete a következô volt: írjanak egy programot ami azt szimulálja , ahogy levágnak egy Alfa, azaz végleges, nem Béta verziójú, gyönyörû fehér bikát, és a végeredményt kimentik kétféleképpen 2 külön mappába. Az egyikben, a Meat nevûben, legyen a Hús.exe alkalmazás, a Bones nevûben a Csontok.exe nevû. Igen ám, de Prométheusz megcserélte a 2 alkalmazást, így Zeusz és az ellenôrzô bizottság a Csontok-at kapták kézhez, annak ellenére, hogy a Meat mappát töltötték le a postafiókjukból. Ismeretlen bejelentô segítségével (ma már tudni, hogy Poszeidón volt az) leleplezték a hackert, és az FTP Bizottság hatalmas pénzbüntetést szabott ki. Mivel Prométheusznak nem volt sem ingatlanja, se semmilyen pénzzé tehetô tulajdona, ezért életfogytiglanra, jobban mondva 30000 év fegyházra ítélték. Kiláncolták az akkor még nem létezô Alcatraz sziklájához, és megbíztak egy sasnak öltöztetett Ethon Árpád nevû börtönôrt, hogy naponta hasítson ki egy kis darabot a szikéjével Prométheusz ivástól nagyra nôtt májából, de úgy, hogy nem adhat neki érzéstelenítôt. Azt is belefoglalták Árpád szerzôdésébe, hogy ha végzett a mûtéttel, itasson meg egy karniszter abszintot a büntetettel, hogy a mája visszanôjön másnapra. A szeszt a Dionüszosz Zrt. szállítmányozta Poszeidón szekerével, aki emiatt részesedést kapott a bevételbôl (már értjük, mért mártotta be a Tûz eltulajdonítóját). A kiszabott büntetésbôl csak 30 évet ült le a hacker, mivel épp arrafelé járt Héraklész, az ókori Bill Gates. Megsajnálta szegény alkoholistát, és remeke tervet eszelt ki a megmentésére. Kapcsolatai és cheat-kódjai révén olyan irányba terelte a kereskedelmet, ami révén Árpád ellátmányának útját is, hogy a háj pacni mûtôs-börtönôr éhen halt, mert a kivágott májdarabkák nem pótolták a tápanyagszükségleteit.



Zeusz ekkor már nem haragudott sem a fiára, sem pedig Prométheuszra. Utóbbi újra regisztrálhatott az Olümposz FTP szerverre, és szabadon tölthetett le anyagokat, de a priusza, Bazinagy Kôszikla néven örökké ott maradt az aktájában.



Ezután mindenki élt tovább békességben egymás mellett: Az FTP-sek a torrentesek mellett, Istenek az emberek mellett. Itt a vége, fuss el véle… DE AZTÁN VISSZAHOZD ÁM!


 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (3)
Szerelem! Szerelem? Szerelem...

2011.06.14 - 15:06

Drága Gyurikám!



Már rég el akartam mondani neked, de sose tudtam, hogy hogyan kezdjem! Szeretlek!


Szeretlek, mint a nyári szellôt, a poshadt, iszonyú, elviselhetetlen, izzadságszagú nyári melegben, mikor a szomszéd fütyörészve lógatja a frissen dauerolt két méteres mellszôrét. Szeretlek, mikor a telepukizott szobában végre valaki ablakot nyit, és akkor már a kinti tehénszar szaga is megcsap! Szeretlek, mint amikor gyúrás után az ember megmossa az izzadságtól ázott buksit a hóna alatt, ami kezd egy puli kutyához hasonlítani! Szeretlek téged, mint a retyón ülni egy kiadós bableves után, vagy végre hugyozni, miután egy egész napig vissza kellett tartanom. Szeretlek, mint a választási plakátokat dobálni minden négy év után. Szeretlek, mint amikor szólok az öcsémnek, hogy takaródjon el a gép elôl, mert vissza kell böknöm az egyik ismerôsömet, és ô szó nélkül elmegy, mert tudja, ha nem így cselekszik csúnyán megverem!


Látod? Én ennyire szertlek, és még jobban!



A te Balázskád :x :x <3 <3


 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)
Szôke levél

2010.12.23 - 19:34


Szôke levél Szôke levél Kedves Lányom! Lassan írom levelem, mert tudom, hogy nem tudsz gyorsan olvasni. Már nem ott lakunk ahol eddig, mert apád olvasta, hogy a legtöbb baleset az otthontól 20 km-es körzetben történik, úgyhogy elköltöztünk.a házszámot sajnos nem tudom megírni, mivel az elôzô lakók magukkal vitték, hogy ne kelljen a címüket megváltoztatni. az új házban minden nagyon szép, és jó. Mosógép is van, bár nem mûködik valami jól. Beletettem a ruhát, meghúztam a láncot, és azóta nem láttam belôle semmit. Mindent összevetve nem rossz itt. A múlt héten csak kétszer esett az esô, egyszer három, egyszer meg négy napig. Elküldtem a kabátot, amit kértél, de apád szerint a gombok miatt túl nehéz lett volna a csomag, úgyhogy levágtam mindegyiket, és beletettem ôket a kabát zsebébe. Az a lüke bátyád valamelyik nap bezárta a kocsikulcsot, és több mint két órába telt, míg apádat és engem kiszabadítottak az autóból. A nôvérednek ma gyermeke született, de még nem tudjuk fiú e, vagy lány, így azt sem tudom megírni, hogy nagynéni, vagy nagybácsi lettél. Képzeld! A szomszéd beleesett a pálinkáshordóba. Néhányan megpróbálták kihúzni, de ô hôsiesen ellenállt, és megfulladt. Szegény embert 3 napig hamvasztották. Máskülönben nincsen sok újság, minden a megszokott mederben folyik. Csókol szeretô anyád ui. akartam pénzt is tenni a borítékba, de már le volt zárva.

 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)
Kaszkadôr felesége mondja

2010.03.04 - 21:36

Ég veled!

 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)
Bogaro: Agyament mítoszok 2. rész: A Minótaurosz

2009.10.25 - 17:25

Avagy hogyan meséljük el a mítoszokat a mai gyerekeknek.


Történetünk akkortájt játszódik, mikor Minósz Zeuszovics Godanov foga nagyon fájt a családi örökségre, a családi vállalkozásra. Nagyon nem volt mindegy, hogy ô vagy az öccse nyeri el a családfôi címet, mivel sok pénz múlt az események alakulásán. A Godanov család egy ôsi görög drogfutár család, a Poszeidónov család beszállítójaként mûködött. A legtöbb heroint ôk adták be a Poszeidónovnak, és ebbôl ugyebár hatalmasat profitáltak.


Senki más nem dönthetett a családfô személyérôl, csak Drogszállítók legfôbb ura: Poszeidón Poszeidónovics Poszeidónov. Ô úgy döntött, hogy az idôsebb Minósznak kell a Godanovok új vezetôjévé válnia. Küldött neki egy életnagyságú gyönyörû, fehér bikát kokainból az elismerése jelképeként. Mint minden kábítószer maffiában, ebben is a tagok nagy része aktív drogfogyasztó volt, nem lehetett kivétel ez alól Minósz Zeuszovics sem. Az akkor még gyenge akaratú fiú nem tudott ellenállni a csábításnak és kimetszett egy darabot kardjával a kokó-bika nyakából, szó szerint feláldozta, és annyira fejre állt tôle, hogy kis híján a halálba táncolt. Gyönge kis agya pár emlékbôl nagyon durva álomvilágot kavart össze.


Azt álmodta, hogy Poszeidón, úgy megharagudott rá, mivel a bikát nem felszipózni szánta, hogy Daidalosz mester segítségével életet lehelt a tehetetlen szoborba, a feleségét pedig ajzószerekkel beinjekcióztatta és így sor került az alapból is drogos, kába szarvasmarha féleség és a tehetetlen asszony közötti hátulról való fehérje leadási és felvételi eseményre. Poszeidón csak kísérletnek szánta ezt, és csak Minószt akarta megalázni azzal, hogy a felesége egy kábítószer-állatot választ inkább helyette. De a dolog túl jól sült el. Pasziphaé teherbe esett a koka-fehérje felvételtôl. Minósz, és feleségén kívül mindenki, reménykedett abban, hogy normális gyerek fog születni, de tévedtek. A nászból egy bikafejû rettenet született, elvonási tünetekkel, és hatalmas heroin étvággyal. A Szörny Rt.-be is beillô problémát csecsemô korában még tejes LSD-vel etették, de aztán, ahogy egyre jobban bepörgött, bömbölt és követelt, belátták, hogy ez így nem mehet sokáig. Nevelôapjának, Minósznak elege lett mindebbôl, és felhívta a delphii Delphi Telefonos Tudástárat és Lelki Segélyszolgálatot, hogy mit tévô legyen. Az ô ötletüknek engedve építtetett a családfô Daidalosz mesterrel egy komplett, 6 csillagos, minden extrával felszerelt, wellnes halloween labirintust knósszoszi téli palotájában.


Az igazi problémák akkor kezdôdtek, mikor az Athéni Drogfüggôk Egyesülete meggyilkolta Androgeuszt, Minósz másik fiát, mivel az legyôzte ôket teniszben, Wimbledonban, nem is egyszer. Ennyi elég is volt a maffiának. Nagyon agresszív paktumot írattak alá az A.D.E.-vel. Minden évben 7-7 drogos fiút és lányt kellett elküldeniük halloweenkor a labirintusba, hogy játszanak kicsit a dühkitöréses, agyhúgyköves Minótaurosszal. A buli csak álca volt. Mindenki tudja, hogy azért kelletek az áldozatok, hogy csillapítsák a bestia elvonási tüneteit, és ne ébresszen már fel mindenkit minden éjjel az állandó bömbölésével.


A harmadik évben egy híres díler, Thészeusz is jelentkezett, hogy benéz a halottak napi buliba. Feltett szándéka volt, hogy megöli a bikafejût, mivel a körzetében lakók csak kokaint voltak hajlandóak fogyasztani (ez külön jó volt Minósznak), mivel nem akarták, hogy heroinosok lévén ôket vigyék vacsorára a szörnynek. Thészeusz pedig heroint árult, szóval neki ez nem volt jó üzlet. Az volt a szerencséje, hogy Ariadné, Minósz lánya, beleszeretett a fiút körülvevô fehér porfelhô illatába, és adott neki egy kardméretû, és formájú fecskendôt, tele tömény heroinnal, hogy adagolja túl a Minótauroszt, és rúgja tökön, és mondja neki, hogy ezt ô küldi, amiért az ilyen ronda! Adott neki egy gombolyag fonalat is, hogy azt maga mögött hagyva, kedvese kitaláljon a labirintusból, ha hót részeg lenne, vagy nagyon be lenne állva. Thészeusz ügyes volt, minden úgy történt, ahogy eltervezte: a Bikafejû szörnyû üvöltés közepette belehalt a rettenetes adag kábítószerbe.


Minósz álmában hallotta ezt az üvöltést, és felébredt eufóriás álmából. Azt sem tudta, hol van, mi történt vele, mit csinált. Az álomképektôl üldöztetve irtózatos haragra gerjedt. Magához hívatta Daidaloszt és fiát, Ikaroszt, és a meg nem épült labirintusba záratta ôket. Nem tûnt fel neki baklövése, sem az, hogy a Mester és fia ezután is ugyanolyan szabadon sétáltak, éltek, repültek, mint eddig. Itt a vége.

 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (2)
Kik a Pilvaxból elindulának

2010.04.30 - 10:51

Petôfi s jóbaráti nekivágának az éjcakának. Ô, a barátja, s egy Jókai nevû egy-egy piculával zsebükben. Lévén, hogy nagy forradalmi hevületük erôs hûtést igényelt (a csalós márciusi éjszaka ellenére), elôszerzék hát Vidáts Jánost, kivel a társaságot nagyesze, és gyáros apja emezekéhez képest feneketlennek tetszô zsebe végett keresték, de erôst. Borzongató, csepegôs hajnalra virradtak, akkora már bejárva Buda-, s Pest nevezetes helyeit, mindazon csapszékeket, hol az italt messzelyben, s az árakat krajcárban mérték. Csillogó szemmel, és zsongó fejjel értek a Pilvax-kávéházba, hová egyébként csupán neves napokon térhetének be, hiszen ott többnyire édes-bús történetek, jelentôs kártyaadósság, kutyabôr, vagy gazdag iparos atyák révén lehetett huzamosabb ideig vendégszeretetet élvezni. Ezen a napon azonban ifjaink már fénylô gondolatikkal a jövôbe feledkezve értek, s tértek bé e helyre, mely intézmény egyébként bizonnyal úgy érhetett csak meg köztiszteletben álló kort, hogy bolond, fizetésképtelen álmokat nem finanszírozott kínálatával. Ez egyszer a veszélyt nem látva, végeérhetetlen sorokban hordták ki az egyre hangosabb ifjaknak az iccét, elfelejtve mindazt, mit a jó vendéglátós a mai napig bizonnyal tud, mi szerint nem az a jó vendég, aki fogyaszt, hanem aki fizet… De egy idô után már igencsak elkezdtek hadakozni egymással a számoszlopok a papíroson, és ennek megfelelôen apadozott a kihordható készlet is. Csökkent hát hevületük, és ismét némi értelem féle költözék homlokuk boltozatja mögé, s kezdék számolgatni, hogyan vághatnák ki magokat, ezen szorult helyzetbôl. Nemhiába készült jogásznak azonban emez Jókai a nagy csavaros eszével, elkezdé felemelni hangját, s szidá egyre csak nagy hangon az éppen regnálókat. Csititák ôt társai, de csak ímmel-ámmal, hiszen amilyen jó firmák, s a hány nehéz esetbôl kivágták már magok, rögtön értették, mire megy ki a játék! Csak az a Vasvári nézett értetlenül, de éppen így volt a jó, feltolta hát az asztal tetejére a nagy hangú Bulyovszky Gyula mellé ôt Mór, s míg a többiek állva handabandáztak körülöttük, ôk fennhangon élteték az eljövendô változásokat. Mígnem Petôfi, hogy végleg eloldja lelkük rabláncait, felkiáltá: Hát, Táncsicsot hagyjuk, hogy börtönében senyvedjen!?


S a neves pesti ifjúság erre elrobogott, hogy kitörjék nyakuk, s a forradalom…

 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (1)
vicces

2012.01.28 - 21:24


hahaha! vicces volt?

 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (3)
ALVÁZMOSÁS

2009.08.07 - 11:49


Alvázmasás


Maróti László


Amikor a háború után magyar állampolgárok végre, sok herce-hurca után kitehették lábukat arra-oda nyugati irányba, többségük talán éppen a zenészek voltak. Akkoriban még nem volt világútlevél. Ha a magyar turista a szocialista tábor országaiba utazott piros, ha nyugati országba dolgozni, akkor barna szolgálati útlevéllel szégyenkezhetett. Utaztunk valahová Hegyeshalmon túl, akkor vehettünk 15 Dollárt, hogy amíg megkapjuk az elsô fizetést vagy elôleget, legyen mibôl élnünk. $ 15:- ! Az ötvenes évek végérôl és általában a 60-as évekrôl van szó. Nem mondhatom, hogy akkoriban éhezett a magyar, de tény, hogy nem a saját autó volt a legfontosabb ahhoz, hogy elmondhassuk: most már mindenünk megvan. Márpedig az a rengeteg népizenész és azok a tánczenészek, akik szerzôdéshez jutottak azáltal, hogy ajándékukat leadták a szakszervezeti és a külföldi ügyeket engedélyezô személyeknek, mindent megtettek, hogy saját autóban pöffeszkedve jöhessenek haza. Mert az látszott a legjobban. Persze német, svájci vagy valami egyéb jogosítvánnyal. Tolmáccsal vizsgáztak, mert idegen nyelven... Hát, ugye...?


A legszörnyûbb ilyen hazatérés egy bôgôssel történt. A bôgô nylonzsákba bujtatva ott feküdt az autó tetejére erôsítve. Az ülések és a csomagtartó tele mindenféle jóval, amit akkoriban a népi demokrácia még nem harcolt meg a munka frontján. Szegénykém, a friss jogosítvánnyal, haladt fölfelé az úton, amíg végül ott a magasban ki nem bukkant a sûrü köd fölé. Azután az út már mintha lefelé tartana, hát kiszállt Aladár, hogy megnézze, mégis merre tekerje elôször a kormányt. Megnézte. Aztán lassan ballagott visszafelé a kocsihoz, de közben hallja a kavicsok percegését, mert ugyancsak lassan közeledett föntrôl is egy autó. Tényleg. Jött egy kocsi elég lassan, de egyre gyorsabban a lejtô miatt. Ott ment el a gazdája mellett. Persze, hát senki nem vezette, mégis ment. Talán a kéziféket kellett volna...


Aladár alig várta, hogy újra Dojcslandba mehessen dolgozni. Zenekar már nem merte bevenni, mert azt mondták, rossz szerencsét hordoz magával. Így azután hegedûre váltott. Sokat kellett gyakorolni, míg az ujjai a bôgôrôl átszoktak azokra a vékonyka húrokra. Na, de Aladárnak ez csak pár hónapjába került, mert füle az jó volt, igyekezett is, nehogy az a Tibi gyerek, aki Bajáról elvállalta a szerzôdést, ferde szemmel nézzen rá, ha netán melléfogna.


Ott találkoztak a pályaudvaron. Bemutatkoztak egymásnak. Tibi volt a fiatalabb. Legalább tíz évvel, ha nem több.


- Kotta is megy?


- Persze - válaszolta Tibi és egy kicsit elgondolkozott. Egyetlen vígasza az volt, hogy Aladár fia hangszerén máris a legjobbak közé tartozott, ha ugyan nem ô volt a legjobb, hát az apa sem lehet faguriga. Na meg ha még a kottát is ismeri...


- Magyarnóták?


- Persze - mondta röviden Tibi. Gondolta, Aladár meg értelmezze, ahogyan akarja. Azért a biztonság kedvéért nevetve hozzátette: - Persze nem mind a kilencvennyolcezerhatszázat...


Aladár ezen a hosszú úton mesélte el, hogyan járt fél éve a kocsijával. Legurult a szakadékba és ott lent még csak meg sem lehetett közelíteni. Még szerencse, hogy a papírjaim a zsebemben voltak.


- Akarsz most is venni?


- Kocsit? Azért megyek. Német jogsira nem lesz nehéz.


Tibi tudott egy kicsit németül, de most volt elôször a határon túl. Zürichben másik vonatra szálltak. Csak egy megállót kellett menniük Badenba, amely onnan csak tizennyolc kilóméterre van. Reggel 9.50-kor álmosan érkeztek meg. Szerencsés szerzôdés volt ez, mert súlyos hangszórókra, erôsítôre, mikrofonra meg kábelek tömkelegére akkor még nem volt szükségük, pláne itt, ahol a Kurhausban játszottak fönt a színpadon, hogy az ebéd utáni koncerteken a többnyire idôs, beteg hölgyek és urak elbóbiskolhassanak egy kis bécsi zenére, operettekre, „Csak egy kislány..."-hoz hasonló szomorkás melódiákat hallgatva. A kettejük átváltott dollárocskáiból két bôröndjükkel és a hegedûvel nagy elegánsan taxiba ültek és hamarosan befutottak a Kursal aszfaltozott parkolójába. Köröttük hatalmas, gyönyörû park zöldellt, virágok, lugasok, padok: HALIHÓ, NYUGAT! Idáig hallatszott a dúsvizû patak csobogása. Aztán, már fedél alatt, abban fürödtek a paciensek 11 ottani pénzért egy pár órára. Persze tovább már nem is volt egészséges. Amikor ez késôbb szóba került, Tibi meg is jegyezte:


- Tizenegy svájci frank. Otthon az a gyönyörû Gellért a márvány falakkal, oszlopokkal még húsz forint sincs egy napra és akkor azt osszad csak el hétharmincöttel. Még három svájci sincs. És emlékszem, hogy nemrég még háromnyolcvan volt. Három forint nyolcvan...


Nagy kô esett le a szívükrôl, mert sikerült kikönyörögni egy-egy százas elôleget. Ezzel majd valahogyan ellesznek a jövô hét elejéig. Legalább mehettek máris Wettingenbe, ahol a Hotel Sonneban volt nekik foglalva egy-egy szoba. Volt benne hûtôszekrény és egy kis villanyrezsó. A fürdôszoba lent volt a földszínten. Egy frank egy órára. Tibi úgy berendezkedett, mintha itt akarná leélni az életét. Amikor készen volt - már várt erre - levetette magát az ágyra. Mivel az egyetlen ablak már a háztetôbe volt berakva, hát a fejét jól bevágta, de nem volt fájdalmas, csakhát ezután gondolni kell rá. Ekkor kopogtak, de már nyílt is az ajtó. Aladár volt:


- Jól bebasztam a fejem. Há, hülyék ezek. Én átteszem a párnát a másik végére .


Ezzel el is ment. Tibi feküdt tovább és szája halvány mosolyra húzódott. Halkan, elnyujtva mondta ki:


- A-laa-dáááár...



Tibi az éjjeliszekrényrôl magához emelte az ébresztôórát és beállította 12.30-ra. Visszatette és behúnyta a szemét. Még hallotta, hogy Aladár a szomszédban pengetve játszott valamit a hegedûn, azután vonóval is, mintha hangolni készülne a húrokat, de nem nagyon kellett. Aztán nála is csend lett.



12.35-kor Tibi állt Aladár ajtaja elôtt és halkan kopogott. Nem kapott választ. Még egyszer kopogott, de azután be is nyitott. Aladár úgy feküdt, hogy majd lenyelte önmagát. Szája szélesre tátva és horkolt. Ennek nem örült Tibi, mert azt hitte, Aladár meghalt.


- Te, Ali? Aladár!


Erre a hegedûs úgy felpattant, hogy kész szerencse, hogy a párnáit elvette a befelé nezhezkedô plafon alól.


- Mi az?


- Semmi, de készülôdnünk kellene, mert tudod, háromkor kezdünk s a zongorát még nem is láttam.


- Persze. Persze. Van nálad valami kotta?


- Van, de a zongora...


- Akkor azokat hozd magaddal.


- Jó - mondta Tibi -, de most már nem alszol el, ugye?


- Azért állok fel - mondta halkan és a mosdóhoz érve megengedte a csapot. - Egy kávét még kell innunk valahol.


- Kell bizony.


Tibi kiment. Megmosakodott és felöltözött sötétkék öltönybe.


Így ment ez három hónapig. Aladár a második hónap végén vett egy használt autót: Opel Olympia. 800 frankot kértek érte, de 210 volt az átírás, meg a rendszám. Meg még a biztosítási dolgok. Erre már Tibitôl kért kölcsön. Idejében történt a vétel, mert megérkezett a hûvösebb, esôs idôjárás. Tibi munkanapokon 1 frankot fizetett az autózásért. Szabadnapon nem kellett fizetnie. A Baden és Wettingen között átívelô híd badeni oldalán futottak keresztbe egy már nem közlekedô keskenyvágányú vasút sínei. Ezek a sok aszfaltozás miatt egyre mélyebbre kerültek, mert a vágányokat még nem akarták lefedni, hátha lesz még rá szükség. A bukkanóra tábla is figyelmeztetett, a helybéliek meg hozzá is szoktak, s lelassították autójukat, fôleg, ha az esôvíz már összegyült benne. Aladár azonban nem volt annyira puhány, hogy át-pipiskedjen egy ilyen akadályon, hát odaérve még a gázt is megnyomta. Tibi majd leharapta a nyelvét.


- Mit csinálsz, Aladár?


- Megijedtél?


- Hát, ha szólnál...


- Tudod hogy hívják ezt?


- Nem. Hogyan?


- Magasnyomású alvázmosás!


Tibi elnevette magát és figyelmeztette Aladárt, hogy a lengéscsillapító ennek biztosan nem örül.


- Azokat úgyis ki akarom cseréltetni, mielôtt hazamegyünk - mondta Aladár. Szerencse, hogy azért nem esett minden nap. Voltak száraz napok is. Ha azonban a vágányokon megállt a víz, akkor Aladár soha nem habozott.


A szerzôdés harmadik és utolsó hónapjának is az utolsó hete kezdôdött. Aladár bejelentette a kocsit kedd reggelre, hogy vizsgálják át, kell-e rajta cserélni valamit, s ha nem drága, hát akkor Isten neki! Hétfôn délután lejátszották a magukét, személyzeti áron megvacsoráztak, aztán este hat felé elindultak haza, Wettingenbe. Szaladniuk kellett, mert nagyon esett, a kocsit meg a parkoló külsô szélén kellett hagyni. Ez volt a személyzeti szabály. Futás közben Aladár lihegve kiabálta:


- Na, legalább tisztán viszem reggel a kocsit.


Tibi csak annyit mondott: „Aha!" Gyorsan beültek a kocsiba és Aladár nagyot fujt. Akkoriban még nem volt kötelezô a biztonsági övek használata, de Tibi pedáns ember lévén abból indult ki, hogy amit gyártanak, azt használni kell. Mindíg bekötötte magát. Néha Aladárral is elôfordult. Mint most is. Látta, hogy Tibi beköti magát, hát jó, akkor ô is. Elindultak. Nem szerették ezt az elsô szakaszt. Ahogyan kimentek a Kursal parkjának széles kapuján, régies, macskaköves utcán kellett hajtaniuk. Majd szétesett az a szegény Opel. Innen azért elég hamar eljutottak a síma fôútra, amely egyenesen rávezetett a wettingeni hídra.


- Na, azért óvatosan mosd ezt a kocsit - mondta Tibi és bekapott egy C vitamin tablettát, ami nagyon savanyú szokott lenni az elsô pillanatokban. Szeptember utolsó hete volt. Ilyenkor már nem árt egy kis vitamin. Ekkor már korábban is sötétedett. Közeledett a magasnyomású ott a híd elôtt. Aladár adott egy kis gázt, de amikor oadaértek a vágányokon összegyülekezett vízhez, még adott neki egy hirtelen fröccsöt. A kocsi nagy nyekkenéssel belehuppant a vízbe, de máris balra dobta a farát és megállt úgy, mintha éppen a vágányokon jobbra akarná folytatni az útját. A motor leállt. Tibi áldotta magát, hogy használták az öveket, mert anélkül kiszálltak volna a szélvédôn. Persze így sem volt kellemes, hogy az övek ekkorát szorítottak rajtuk, de ennyit megér a biztonság. Azután érzett még valamit. Aladár is érezhette ugyanazt. Lassan egymásra néztek. Már majdnem a térdükig ért, amikor a kocsiban stagnált a vízállás. Az Opel alja teljesen kiszakadt s a padló elülsô pereme beleakadt a vágányba amitôl az egyszerûen hátragyûrôdött. Persze így az ülések is lejebb kerültek. A kocsi fara pontosan egy negyed fordulatot tett balra.


- Bazme! - mondta finoman Tibi, mert ô nem szokott csúnyán beszélni. És akkor még az ô német tudása kellett, hogy rendôrt és segítséget hívjanak. Az Opelt egyenesen a szervíz elé vitették, hogy reggel legalább azok nézzék meg, lehet-e a kocsin segíteni. Lehetett volna. Másfél hét múlva és várhatóan 2400 Frankba kerülne a munka, de akkor a lengéscsillapító az már egy egészen külön dolog.


- Másfél hét? Hát akkor már itt sem vagyunk!


- Hát, ez az - suttogta Tibi.


- És ezzel akartunk hazamenni.


- Hát, ez is az!


- Még jó, hogy neked már nem tartozom. - Elôvette a tárcáját. - Hát, örülök, ha vonatra elég...


- Ha nem, hát adok kölcsön - mondta Tibi, de nem örült neki. Pedig kellett, hogy adjon Aladárnak, mert a kocsit a holmi kirámolása után egy százasért igérték elvinni a zuzdába. Négy tömött nylon zacskóval baktattak Wettingenbe a Hotel Sonneba.



Így aztán Aladárnak sosem lett kocsija, meg aztán külföldre se ment ki többé.



Tibi ezek után még sok helyen megfordult Európában. Hazament, majd megint külföldre. Többször is. Hetvenhárom októberében Wettingenben találkoztam vele, amikor én zongoráztam a Kursalban. Tibi akkor újra a Hotel Sonne-ban lakott, de a szobája már tényleg úgy volt berendezve, hogy onnan már nem nagyon költözik el egyhamar. Kint pedig állt a saját Opel Caravanja. Automata, hogy ne kelljen bíbelôdni a váltóval. Késôbb a Ford Mustangja is automata volt. És mindíg bekötötte magát.


És soha többé nem járt Magyarországon.



vége







 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)
A két részeg

2011.09.30 - 21:05

A két részeg


Két részeg beszélget


gazsi olvassa a neten hogy az alkohol halált okozhat


és úgygondolja, hogy elkell mondania valakinek


szalad haverjához Bélához


megszólal Gazsi:


He te Béla! olvastam a neten hogy az alkohol halált okozhat


Erre Béla akkor minek iszol?


 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (1)
Elbocsátó ... üzenet egy szarvasmarhához

2009.08.07 - 21:40

 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)
stan

2009.08.23 - 23:51

Elbasztak, mint Stan Bogdant a szulei!!

 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)
A Csepel biciklis kéregetô

2009.10.07 - 11:40

A Csepel biciklis kéregetô



Átölelt, én csókoltam. Ô hozzám bújt, beletúrtam a hajába. Csókolt, én csókoltam. Majd egy hangot véltem hallani. És megint. Felfigyeltem: egy rossz külsejû férfi volt egy Csepel bicikli társaságában.



Csepel biciklis kéregetô: He!


Én: He?


Csepel biciklis kéregetô: Kell 60 Forint.


Én (értelmesen): He?


Csepel biciklis kéregetô: Adj 60 Forintot, telefonálni szeretnék.


Én (hüledezve): Tessék?


Csepel biciklis kéregetô: Jaj, bocsánat - én faragatlan! Hisz láthattam volna: elfoglalt.


Én (kissé felháborodva): Mondjuk igen!


Csepel biciklis kéregetô: Igen szép barátnôd van, helyes és aranyos.


Igen szép barátnôm (elpirul): Ó, köszönöm...


Csepel biciklis kéregetô: És milyen szép fekete haja van!


Igen szép barátnôm: Nem is fekete, hanem sötétbarna!


Én: Hallod-e: a végén még elcsábítanak tôlem.


Csepel biciklis kéregetô: Csak 60 Forintról lenne szó. Nem iszok, nem drogozok. Nem borra vagy hasonlóra kell. Nincs senkim - se kutyám se macskám. Nincs hol laknom. Csak ezt a hatvan Forintot adja már oda, hogy felhívjam a feleségemet, hogy mikor jön haza, mert beteg a gyerek. És, hogy a ház körül meg áll a ganéj. Tegnap kicsit felöntöttem a garatra - nem tagadom. Áldja meg a jó Isten! Nincs nekem senkim és semmim, egy szegény nyomorult vagyok, akinek még mobiltelefonja sincs, hogy telefonálni tudjon. Hát ilyen kegyetlen maga? Maga, akinek egy ilyen szép barátnôje van? Látszik magán, hogy egy tisztességes, jólelkû fiatalember, látszik, hogy törôdik a barátnôjével is: frissen borotvált, ápolt.


Én (kissé kijövök a sodromból): Maga csak nem udvarol a barátnômnek? Mégis mit képzel maga? Látja, hogy el vagyok foglalva, erre jön és letarhál.


Csepel biciklis kéregetô: Én nem tarhálok; én kérek. Ez különbség. Ez olyan, mintha az ember azt mondaná, hogy a kormány az jó úgy, ahogy van, pedig nem. Szóval nem tarhálok! Ez nekem sértés! (felháborodva hozzáteszi) Remélem érti.


Én (elbátortalanodva): Hát én igazán nem úgy gondoltam, csak Pesten nálunk ezt így mondják.


Csepel biciklis kéregetô: Lehet, de ez Veszprém és nem pedig Pest. Azt hiszi, hogy nekem erre kell a pénz (párzó mozdulatokat végez a biciklivel)? Nem, én egy tisztességes, becsületes, szerény állampolgár vagyok, aki tudja állampolgári kötelezettségeit és minden szavazásra elmegyek. A szavazás kérem szépen jó dolog. Én mindig elmegyek, tudja és mindenkire leadom a voksomat. Csak ez a voks...ez a voks nincs ingyen kérem szépen, ennek a voksnak hatvan Forint az ára!


Én (elmélázva): Talán...


Csepel biciklis kéregetô: Na, látja! Ez már böszéd édes fijam! És most megkérném arra, hogy egy meghatározatlan mennyiségû pénzösszeget nyújtson át nekem telefonálás céljából.


Én: Ôôô...nem!


Csepel biciklis kéregetô: Na, és... (ujjával ötig számol) most?


Én (ingerülten): Nem!


Csepel biciklis kéregetô: Akkor legalább ez az édes hölgy szánjon meg engem hatvan Forinttal! Bármit megteszek magácskának érte!


Igen szép barátnôm: Szívesen adnék, de nincs nálam pénz.


Csepel biciklis kéregetô: A mai társadalomban senki nem törôdik senkivel. Szégyen és gyalázat, én mondom : szégyen és gyalázat!


Én (megunom): Mennyi kell?


Csepel biciklis kéregetô: 200, azaz 60, de lehet több is...


Én (elôveszem a tárcámat): Csak negyvenem van.


Csepel biciklis kéregetô: Áldja meg az Isten magát! Jó lesz az is, csókolom a kezsit-lábát!



Ezzel zsebre vágta a pénzt, felszállt a biciklijére és eltekert. Lassan eltûnt a szemünk elôl, mert a kocsma messze volt. Mi pedig egymásra néztünk, - miközben magunkban megfogadtuk, hogy soha nem lesz biciklink - megcsókoltuk egymást és biciklinkre ülve eltekertünk.



BierBear


2009. szeptembere



 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (3)
cigi vers

2011.05.02 - 20:08

Össze jártam Pestet Budát


össze bassztam 9 kurvát


9kurvát meg egy szüzet


gyere pajtás agyál tüzet


köszönöm a tüzet


én baszom a szüzet


valamenyi vadálat


basza szét a picsádat

 Teljes bejegyzés olvasása
 Kommentek (0)


Következő 10 írás

Copyright (c) piszkozat.hu 2008 - 2009

Honlapkészítés    Adatkezelési jognyilatkozat    Kapcsolat    weboldal készítés    Szabályzat