-Brrr….

„MI ez a pokoli zaj? Ja csak a vekker. Fáradtan felnyögök ahogy a hang erôsödik, nem is tudtam, hogy ez az idegesítô csipogás a csengôhangom. Nem jellemzô, hogy erre ébredek. Általában én vagyok a gyorsabb. Laza kézmozdulattal elhallgattatom a szerkezetet, és visszadobom magam a takaróim közé. Janice persze már nincs mellettem. Ez az érv meggyôz, hogy mégis csak kikászálódjak az ágyamból.

-Jan? – kiálltok a konyha fele, miközben a csipát dörzsölgetem a szemembôl. Még mindig nem látok tisztán, ami idegesít.

Ô persze rögtön ott terem. Természetesen már fel van öltöve. Barna hullámos haja fésülten, és rendezetten omlik a vállára. Már kész van a sminkje is, és persze egy árva csipa sincs a szemében. Egyszerûen tökéletesen néz ki. Gyönyörködöm benne, míg ô kezében egy palacsintaforgatóval nézi az én borzalmas fejemet. Elneveti magát. Inkább nem akarom tudni miért.

-Kócos vagy.

Belepillantok az ággyal szemközti tükörbe. Annak ellenére, hogy alig fültövemig ér a hajam,mégis százfele meredezik szerteszét A fekete tincseket ráadásul rohadt nehéz fésülni is. Örök rejtély marad a számomra, hogy egy ilyen rövid haj, hogyan tud így összekócolódni. Szemem még félig csukva van, így nem látszik milyen szép zöld. (még akkor is ha csak kontaklencse) Hiába hiú vagyok. És szemüveget nem hordhatok a munkám miatt. Hirtelen kiver a hideg, erre rádöbbenek, hogy meztelen vagyok. Így tökéletesen látni, a mellkasom közepén lévô különös kör alakú tetoválást. Ez az egyetlen dolog, amit utálok magamon.Pontosabban nem kör, hanem egy ötágú csillagból és körökbôl és számomra ismeretlen rúnákból állô összetett szimbólum. Jan szerint szép, de nekem nem tetszik. Idétlen helyen van, és hülyén néz ki mikor nyáron bikinit veszek fel. Ezen kívül a még bosszantóbb képességem kulcsa is.

Merthogy léteznek képességgel rendelkezô emberek. Igen pont mint azokban a régi marvel képregényekben. Csak mi nem szaldgálunk feszülôs cuccokban az utcán macskákat mentve, és mutánsok sem vagyunk. Azt hiszem. Sôt igazábôl egy évvel ezelôttig a világ még csak nem is tudott a létezésünkrôl. Mivel a társadalomnak maximum 5-10% át tesszük ki. (bár még a felmérések nem készültek el) nem volt kapcsolat közöttünk. Én sem tudtam, hogy vannak hozzám hasonlók.

-Remek. - morgom magam elé, miközben a köntösömet keresem. Jan kuncog. Tehát ô tudja hova dobtuk tegnap este. Ja… Jan amúgy barátnôm. És igen, úgy a barátnôm, ahogy gondolják. Jöhet a szájtátás.

-Sütök palacsintát. – mondja, majd kilibeg ki a konyhába. Mert ô mindent ilyen könnyedén és kecsesen csinál. Mint egy tündér. Pár percig még némán csodálom az ajtót,ahol távozott, és igyekszem legyôzni magamban a késztetést, hogy visszahívjam egy kis reggeli rosszalkodásra. Hé, ha már rajtam úgysincs ruha miért ne? De sajnos hamar elvetem az ötletet, ahogy eszembe jut miért is van így kiöltözve. Ma lesz az elsô munkanapja az új helyen. Errôl jut eszembe, a mai fônöki megbeszélés, ami miatt ma hamarabb kell bemennem…MI…a gyûlés…az órámra nézek, öt perc múlva kezdôdik… A kurva életbe.

Miután 120-al robogtan végig a 407-en, úgy rontok be az ajtón, mint egy ôrült, miközben magammal sodrom az egyik kis titkárnôt. De nem érdekel. Ezek a lóti futik amúgy is mindig útban vannak.

-Jó reggelt Al. –hallom valahonnan.

Igen ez lennék én. Alice Wheit. Mint az az Alice a csoda országban. Persze én cseppet sem vagyok az a gyerekarcú ártatlan naiv kislány típus, szóval nem igazán passzol rám a név. Nem véletlen találtak ki rögtön becenevet nekem a kapitányságon. Mert hogy rendôrként dolgozom. Egy leszbikus rendôr. Remélem mindenkinek beindult a fantáziája. Ilyen névvel és munkával persze elég sokan azt hiszik, hogy fiú vagyok. de hát istenem. Nagyobb bajom is volt már. A iroda elé érve lassítok, és megpróbálom legalább egy kicsit összeszedni magamat.

-Szép is a reggeli leszbikus szex. – hallom a hátam mögül. Nem is kell megfordulnom, hogy felismerjem a hangot.

-Pofa be John! – vetem oda a kajánul vigyorgó harmincas szôke szépfiúnak köszönés helyett. John arcáról persze nem tûnik el az ádáz arckifejezés. „Ez komolyan be szokott jönni a csajoknak?” méregetem a férfit.

-Nem volt jó menet?

„Jó lett volna, ha lett volna” gondolom magamban, persze ezt az információt nem óhajtom megosztani vele, így inkább elkezdem összeszedni a holmimat. Közben igyekszem nem odafigyelni a fiúra, aki most épp a kávémat szûrcsölgeti. Majd hirtelen visszaköpi a kortyot a pohárba, és a csaphpz szalad inni. Na igen öt perce vettem az italt, így még túl forró.

-Meleg kávé. Nekem való. – vetem oda neki leutánozva a vigyorát, mire méla undorral rámnéz. Arca fájdalmas fintort tükröz, de még így is jól néz ki. John a helyi szépfiú, aki úgy érzi állandóan ezen a témán kell lovagolnia. De legalább ô viccesnek találja, és nem valami bûnös isten ellen való véteknek.

Már várom a válaszát, de ô csak az égett nyelvét tapogatja az ujjával. Mondhatom gyönyörû látványt nyújt az iroda közepén. Ezalatt én összeszedem a tegnapi jelentéseimet, az asztalomról hátha ezekre is szükségem lesz. Elég nehéz, megtalálni ôket, mivel nem igazán szoktam rendet tartani a cuccaim között, csak mindent behajigálok a fiókba. Kicsit több idôbe telik válogatni ôket, de legalább minden megvan.

-Nem tudod mit akar a fônök? – kérdezem semlegesen. Jobb elôre felkészülni.

-A… képességedrôl van szó. –szólal meg halkan. Nem néz rám. Direkt. Mindketten tudjuk miért.

Úgy két hónapja ô is azok között volt, akik feladtak engem a IASO-nak. Azt hitte betegség, amit tudok, ami végül valami ôrült közveszélyes elmebeteggé fog alakítani. ( ahogy szinte mindenki más is,hála egy kedves úriembernek, aki ezt hintette el a köztudatban. És így az emberek félelembôl szinte versengve adták fel a magunk fajtákat a rendôrségnek. Akit pedig elkaptak, az hamar egy kórháznak álcázott fegyházban kötött ki. A poén a dologban,hogy a fent említett politikus, szintén közénk tartozott, de errôl majd késôbb mesélek.)

Na szóval, bevittek a zárt részlegbe mint valami bûnözôt. Szerencsémre nem kellett sokáig raboskodnom. Hála pár fiatalnak akik lebuktatták ezt az egész hazugságot, hamar kikerültem. A fiúk pedig nem gyôztek bocsánatot kérni tôlem. Igazából tudom, hogy csak jót akartak, de amikor egy elmebeteg német nô kis híján halálra sokkolt párszor (bizony mert ott az ôröknek is volt ereje, csak ezt az emberek már nem látták. Tudjátok, elég vastagak voltak a falak.) azért rendesen elküldtem ôket párszor arra a bizonyos helyre.

-Remek. – egyre inkább kezd érdekelni mit akarhat a fônök. A hivatalos bocsánatkérésen kívül nem esett még szó errôl az ügyrôl. Elég új a dolog, és egyenlôre senki nem tudja pontosan, hogy is kéne hozzá állni. –Legyen jó napod. – köszönök, azzal egy kicsit Jan kecsességét utánozva megpróbálok belibbenni a fônök irodájába. Azt már nem vallom be, hogy meg sem közelítem a szintjét.

***

-Nos Alice, üljön le. –ez Bob az elsô mondata ahogy belépek. Meg sem ró a késésért? Fut át az agyamon. Vagy nagy bajban vagyok, vagy van valaki aki elôtt nem ordibálhat velem mert vendégünk van. Ekkor megpillantom az egyik székben ülô nôi alakot. Na ki a király?

-Nos Ms. Rankluril, ô az akirôl beszéltem.

Az idegen felém fordul így azonnal ráismerek.

-Alice, hagy mutassam be Milennia Rankslurilt. – hivataskodik Bob. Igazából is tudja, hogy nincs erre szükség. Az egy hónappal ezelôtti leleplezô élô adásból szinte mindenki ismeri a nô arcát. Mármint aki nem találkozott volna vele eddig pornó felvételeirôl. Na igen, ugyanis mielôtt mindenki megtudta volna, hogy a nô hallhatatlanés ô is képességgel rendelkezik, csak hírhedt szado mazo videóiról és botrányairôl volt ismert. Nos maradjunk annyiból, hogy én nem az elsô variációban találkoztam vele elôször.

-Üdvözlöm. – nyújtom felé a kezem. Ô elfogadja. Ahogy kezet rázunk összekoccannak a karláncai. Elnézem a nôt. Tökéletes kreol bôr, álomszerû alak, ébenfekete haj, és macskasárga szemek, és valami megfoghatatlan kisugárzás. Mintha a bizonyára drága parfümön kívül valami más is körbelengené. Valami ami töménytelen erotikát és veszélyt sugároz. Szinte lehetetlen levennem róla a szemem. Így élôben látva még szebb ahogyan a tévébôl. Mégiscsak igazak a legendák.

-Nos. Nem sokan tudják, de a kormány egy új programot akar indítani. – szakítja félbe az elmélkedésemet Bob. Mialatt idegesen forgat a kezében egy ceruzát. Mikor látja, hogy kilesem a mozdulatot, határozottan lecsapja az asztalra. Megértem a zavarát. Csak furcsa lehet neki egy olyan nôvel egy szobában lenni, aki azon a már említett élô adásban ország világ elôtt kibelezte a lányát. (szó szerint) Oké a dolgon szépít, hogy a lány öngyógyító volt, így pár perc alatt rendbejött, de akkor is. – A maguk fajtájának nagy hasznát vennénk a bûnüldözésben.

Értetlenül felvonom a szemöldököm. Még mindig nem találtak ránk valami értelmes nevet? Mikor a már említett féri bizonyos David Amusant szenátor bejelentette, hogy léteznek különleges képességgel rendelkezô emberek, akik közveszélyesek és BETEGEK.(Kiemelni nagybetûvel!!) Akkor kitaláltak valami jól hangzó orvosi szaknevet az egész jelenség leírására. Purus Nervus Syndrome volt azt hiszem. Persze a nagy leleplezés óta ezt a szót kiejteni sem volt szabad, de akkor elegem volt már a sok, „Képességgel rendelkezôkkel” Maguk falytákkal”

-Hogyhogy? – ülök le a nô mellé. Habár nem kínáltak hellyel.

-Nos. A kormány szeretne létrehozni, egy speciális rendôri alakulatot, amiben csak ilyenek vannak. - „ilyenek” Egyre jobb. – Az új körülményeket figyelembe véve edig nagy szükség lenne rá. – céloz a tegnapi hírekre. Bólintok. Egy olyan réteg van aki hamar elfogadta a mássságunkat. Ezek a bûnözôk. Hiszen egy repúlô segéd, esetleg egy vasöklû társ nagy elônyket biztosít az akcióikhoz. Amíg a kormény azon tépelôdik, hogy mi legyen az új nevünk, szinte naponta látni az újságban az apróbetûs felhívásokat, hogy PMS-es (lám ôk még használják a tiltott szót) társat keresnek. És persze megfelelô összegekért van aki kötélnek áll. Nem csodálom, hogy a rendôrség válaszlépésre készül.

-Igen? – mondom, hogy palástoljam az idegességem. Tudom, hogy ezzel a túlmodorossággal a sérelmeket próbálja mindenki kompenzálni amiket nekünk okoztak (lásd több száz lecsukatott, és erejétôl mefosztott ember, és nem egy halálos áldozat. És ezeknek csak kis százaléka halt meg a IASO-ban vagy David Amusant és segédei keze által. Sokkal inkább a tömeges lincselésekben) de zavar. Nagyon. Úgy érzem magam mintha a holokauszt eggyik áldozata lennék.

-Nos, és indul egy próba program. MIlennia pedig vállalta, hogy kiképezi a jelentkezôket. Ô rendelkezik a legnagyobb tudással…ezen a területen. – a férfi itt idegesen köhögött egyet, a nô nevét említve. – Mivel te rendôr vagy, és mint tudjuk képességgel is rendelkezel, gondoltuk te lennél a legmegfelelôbb. Mármint ha nem okoz problémát, hogy egy másik...-zavarba jön a mondata kétértelmûségén.

Elmosolyodom. Mindenki tudja, hogy Milennia talán a legnagyobb hatalmú közülünk, de ugyanolyan ismert tény hogy biszexuális hajlamai vannak,és sose utasít vissza egy kínálkozó alkalmat egy kis szexre. Vajon a fônök ismerve ferde hajlamaim melyik ismert tényre akart célozni.

-A lényeg Alice, hogy lenne kedve együtt dolgozni ezen az új ügyön Milennia kisasszonnyal? – hadarja el a férfi zavartan. Mellette afekete hajú nô arcán fájdalmas grimasz villan át a kisasszony szó hallatán.

-Öm…- kezdem zavartan. A fônök gyors választ vár de engem eddig túlságosan lekötött az egzotikus nô bámulása. (ha ezt Janmegtudná.) –Persze szívesen. – Végülis miért ne? Úgysem ismerek hozzám hasonlót, és még új trükköket is tanulhatok. Ha ez a nô tényleg annyira jó, mint amennyire mondják akkor nem hagyhatom ki.