BEKÜLDÉS
      KEZDŐLAP
      REGISZTRÁCIÓ
      BELÉPÉS
      TAGOK
      FÓRUM
_


Legtöbbet olvasott művek

      Népszerű Történetek
      Népszerű Versek
      Népszerű Idézetek
      Népszerű Humor
      Népszerű Chat beszélgetés
      Népszerű Dalszöveg
      Népszerű Mondókák
      Népszerű Felháborító
      Népszerű Vitatéma
      Népszerű Gondolatok
      Népszerű Vallás
      Népszerű Kritika
      Népszerű Iskolai jegyzetek
      Népszerű Egyéb

 

Összes kategóriák

      Történetek
      Versek
      Idézetek
      Humor
      Chat beszélgetés
      Dalszöveg
      Mondókák
      Felháborító
      Vitatéma
      Gondolatok
      Vallás
      Kritika
      Iskolai jegyzetek
      Egyéb

Webáruház bérlés

Weboldal készítés

Webshop készítés

Beklüdve: pianostra / 2019.09.10 - 20:25 / tortenet - irodalmi

 Elküldöm egy ismerősömnek

 Hozzáadom a kedvencekhez

 Hozzászólás küldése ehhez az íráshoz

Gravitáció! Na, végre!

Gravitáció! Na, végre!


Soha olyan nevetést nem hallottak még a Tudományház nagytermének falai, mint amikor a fiatal tudós hallgatósága elé tárta a gravitáció mibenlétének tényleges megfejtését. Sokan homlokukat csapkodták és örömükben, vagy ámulatukban, de legtöbben talán mérgükben nevettek, hogy miért nem jöttek rá maguk a szinte kézenfekvô megoldásra. Egyesek szerint azért, mert tulságosan nagyra becsülték a feladatot. Hogy sikerét tovább fokozza, az elôadó – maga is kuncogva – felfedte a gravitáció, nyugodtan mondhatjuk, házi, szinte már konyhai elôállításának módját. Ekkor egy pillanatig halálos csend következett, a hallgatóság szinte megdermedt a hallottak gyermekien egyszerû voltán, mire a fiatal tudós annyira elkezdett nevetni, hogy kicsordultak a könnyei. Mire ezeket letörölte, már csak nézhette, hogyan marad magára: a nézôtéren mindenki tülekedve, egymást fellökve tódult a kijáratok felé, míg ô maga végül ott állt teljesen egyedül a szószéken. Nevetése elhalkult, arcának vonásai egyre komolyabb kifejezést vettek fel, mert hirtelen rájött, micsoda lavinát indított el a gondolkodó lények világában.


Mindenki feltaláló akart lenni. Gyárak épültek. Talán a játékipar jött ki a legtöbb érdekességgel. Csupán a fantázián múlott, hogy ki mit gyártson. Mindenki saját gravomobilján közlekedett. A nehézipar gépei éppúgy újakra cserélôdtek, mint ahogyan a hétköznapi személyi használati tárgyak és konyhai masinák többsége is egyszerûbb, de praktikusabb lett. Nem volt többé gond az energia, hiszen a mesterséges gravitáció a legvérmesebb reményeknél is több lehetôséget kínált.


Persze gondokat is szült. Nagyon sokat.


Naponta lehetett hallani tömeges közlekedési katasztrófákról. Egy sor új törvényt és sok szigorú büntetési formát kellett megalkotni, az új jármûvek használata mellé pedig sürgetô szükség volt új közlekedési irányelvekre is, tekintve hogy mindenki a talaj felett akart közlekedni. Idôközben a gyakran elszabadultan száguldó használati tárgyak már a lakosság puszta létét, közterületi díszek, egyszerûbb épületek épségét veszélyeztették. A legtöbb gondot mégis az otthonaikban kisérletezô amatôrök okozták, akik ismerték már a mesterséges gravitáció elôállításának módját, de hiányos ismereteik miatt nem voltak tisztában vele, hogyan fékezzék meg a gyakran egészen váratlanul fellépô iszonyú erôket. Hatalmas lakóházak dôltek össze maguk alá temetve a „tudóst”, a szomszédokat és sokszor a járókelôket. Az így fellépô kezdeti zûrzavar és a korlátozó törvények bevezetése után szinte mindenki jelentkezett a gravitációval kapcsolatos, hatóságilag szorgalmazott tanfolyamokra, s így lassan-lassan helyreállt a rend, s a balesetek is megszûntek. A mesterséges erôterek ezután már többnyire a hétköznapi feladatok megoldását, általában az életet könnyítették meg.


Lehetetlen teljes bizonyossággal megállapítani, de valószínüleg az említett tanfolyamok vezetôje lehetett az, aki tanítványainak igen rövid idô alatt mesterséges naprendszert épített. Hatalmas siker! Már maga a látvány is egy élvezet volt. Egyúttal pedig szemléltetônek is bizonyult, amint egy átlátszó falú kockában izzott, világított az a pici nap, körülötte pedig keringtek a még kisebb bolygók, némelyikük körött a holdjuk vagy holdjaik; itt-ott fel-fellobbanó üstökösök, meteoritok szinesítették a mesterséges univerzumot. Ez a figyelemre méltóan, a szó szoros értelmében akár fotelból is élvezhetôen szemléltetô eszköz, felkeltette egy játékgyár fômérnökének figyelmét és ennek üzeme az elmés találmányt hamarosan sorozatban gyártotta. Készültek kisebb, olcsóbb variációk, de voltak egész naprendszer-csoportok is. Az elkészült példányokat papírkartonba csomagolták, hogy az majd egy lakás dísze, vagy egy gyermek tanszere legyen. A nagyobb, vagy néha hatalmas példányok pedig általában egy-egy parkban, vagy éppen valamelyik jelentôsebb tér közepén kaptak helyet. A gyár, különösen amíg újdonságról volt szó, alig gyôzte teljesíteni a megrendeléseket. Nagy volt a sietség, hiszen a megrendelt szállítmányok nem késhettek. Bizonyára a felfokozott tempó, a várható verseny okozta iram, vagy egyszerûen a gondatlan pakolás volt az okozója, hogy szállítás közben elgurult és tartalmával együtt elveszett egy karton. Soha nem került elô.


Mindez sok-sok-millió évvel a mi indônk elôtt történt. A csomagolás papírkartonjával hamar elbírtak az elemek, de az alatta lévô generál erôtérnek semmi nem árthatott. Hogy ebben egy-két hold a maga természetes módján elhasználódott és megsemmisült, az természetes. Ezzel szemben minden jel arra utal, hogy, legalábbis ebben az esetben, nem fordítottak elég gondot az elkészült naprendszer belsô tisztaságára. Ezért az eme olyan régen elgurult és elveszett Univerzum Csodakölteményben maradhatott valamennyi szennyezôdés. Ugyanis csak ezzel magyarázható, hogy annak egyik bolygóján elburjánzott a szerves élet egy sajátos formája, késôbb pedig az, amit ma így nevezünk: ember.


Stockholm.1983.



Megtekintések száma: 25

Értékelés küldése

Eddigi értékelések száma: 0

Sztori

Megfogalmazás

Összesített

0 pont

0 pont

0 pont

Értékelést, csak belépett felhasználó küldhet!

Utolsó 10 hozzászólás

#21877 frekvento

2019.09.19 - 15:55

Na ugye. Nem csak pieris...
Határozottan tetszett. Könnyû Istent játszani, ha az összes tudás birtokában vagy. Nekem ez jött le a történetedbôl.Gratulálok.

Szeretnél hozzászólni ehhez az íráshoz?
Kattints ide a regsiztrációhoz, vagy ha már tag vagy, lépj be ide kattintva!

vissza a piszkozat.hu főoldalra

Copyright (c) piszkozat.hu 2008 - 2009

Adatkezelési jognyilatkozat    Kapcsolat    Szabályzat