BEKÜLDÉS
      KEZDŐLAP
      REGISZTRÁCIÓ
      BELÉPÉS
      TAGOK
      FÓRUM
_


Legtöbbet olvasott művek

      Népszerű Történetek
      Népszerű Versek
      Népszerű Idézetek
      Népszerű Humor
      Népszerű Chat beszélgetés
      Népszerű Dalszöveg
      Népszerű Mondókák
      Népszerű Felháborító
      Népszerű Vitatéma
      Népszerű Gondolatok
      Népszerű Vallás
      Népszerű Kritika
      Népszerű Iskolai jegyzetek
      Népszerű Egyéb

 

Összes kategóriák

      Történetek
      Versek
      Idézetek
      Humor
      Chat beszélgetés
      Dalszöveg
      Mondókák
      Felháborító
      Vitatéma
      Gondolatok
      Vallás
      Kritika
      Iskolai jegyzetek
      Egyéb

Webáruház bérlés

Weboldal készítés

Webshop készítés

Beklüdve: somha / 2019.08.24 - 05:13 / vers - egyeb

 Elküldöm egy ismerősömnek

 Hozzáadom a kedvencekhez

 Hozzászólás küldése ehhez az íráshoz

Szösszenetnyi kép a világról

Ez itt csak egy kép, egy álló valami,


Az emberekrôl, rólad, rólunk...


A hitben, hogy leszünk valakik


A folt pólós, de felvesszük a pózunk.




Tûzoltó, s katona, tán vadakat terelô juhász?


A vad te vagy, de életed útján nem terel más.


Letûnt korokban Isten volt a pásztor,


De megöltük ôt, mint azt tettük már sokszor máskor.




Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés újra,


Fontos, csakhát klisé, már mindenki unja.


Mert a rombolas is mûvészet, hisz amit alkot maradandó.


Ember vagyok és nagy dolgokra hivatott!


Megkonstruáltam a dekonstrukciót!




Elhervadt a kék virág,


Nem öntözi senki már.


Emberi, túlságosan is emberi, szólott bölcsen Nietzsche,


S a jelentés a jelentektélenségét is elvesztette.




Emlékezned kéne az ôsi elvekre,


Melyek mindig is oly szépek voltak,


De a morál ezt a csatát elvesztette,


Legszebb gyümölcs, de szintén megrohad.




Emlékezned kéne az ôszinte, régi verseidre,


Melybôl oly sok volt és gyönyörû mind.


Sót öntessz ezzel feltépett sebeidre,


A fejlôdés igényli az átmeneti kínt.




Itt ez a kép, áll, nem mozog.


Hogy mondana el bármit is rólad?


Ember vagy, az élet pofoz.


S bámulom az arcod, mely csak sorvad


Ôszintén pózolsz, szép mosoly


Itt ez a kép, elmondta, mi nem vagy


Dehogy vagy te boldog



Megtekintések száma: 23

Értékelés küldése

Eddigi értékelések száma: 0

Sztori

Megfogalmazás

Összesített

0 pont

0 pont

0 pont

Értékelést, csak belépett felhasználó küldhet!

Utolsó 10 hozzászólás

Szeretnél hozzászólni ehhez az íráshoz?
Kattints ide a regsiztrációhoz, vagy ha már tag vagy, lépj be ide kattintva!

vissza a piszkozat.hu főoldalra

Copyright (c) piszkozat.hu 2008 - 2009

Adatkezelési jognyilatkozat    Kapcsolat    Szabályzat