BEKÜLDÉS
      KEZDŐLAP
      REGISZTRÁCIÓ
      BELÉPÉS
      TAGOK
      FÓRUM
_


Legtöbbet olvasott művek

      Népszerű Történetek
      Népszerű Versek
      Népszerű Idézetek
      Népszerű Humor
      Népszerű Chat beszélgetés
      Népszerű Dalszöveg
      Népszerű Mondókák
      Népszerű Felháborító
      Népszerű Vitatéma
      Népszerű Gondolatok
      Népszerű Vallás
      Népszerű Kritika
      Népszerű Iskolai jegyzetek
      Népszerű Egyéb

 

Összes kategóriák

      Történetek
      Versek
      Idézetek
      Humor
      Chat beszélgetés
      Dalszöveg
      Mondókák
      Felháborító
      Vitatéma
      Gondolatok
      Vallás
      Kritika
      Iskolai jegyzetek
      Egyéb

Webáruház bérlés

Weboldal készítés

Webshop készítés

Beklüdve: somha / 2019.08.24 - 05:09 / vers - szerelmes

 Elküldöm egy ismerősömnek

 Hozzáadom a kedvencekhez

 Hozzászólás küldése ehhez az íráshoz

Fura kábulati, szabad mondóka

Egyszerûen gyönyörû, elragadó, kimondthatatlanul csodálatos,


Ahogyan lassan veszi a levegôt, mozog mellkasa, s fáradt szíve könnyfakasztó ritmusra dobog.


Szuszogó orra halkan, könnyedén dalol


Nyugalom és békesség köszönt a lélekre, mely hallgatás indokával föléje hajol.


Néha mozgatja vörösrúzsos száját, köhög egyet, majd alszik tovább.


Kegyesen melankólikus számomra a lét,


Belülrôl emészt fel e fenséges, tündéri kép.


Boldogság enyhe gyötrôdéssel, s kérdem én,


Miért fájhat az, mely ennyire szép?


Túloldalt már e jelenet felvette friss olajfesték illatát


Expresszionista kép, melyen a férfi könnybe lábadva áll.




De mégis


Ez az, ami arra késztet


Átverve lettél talán, de úgy érzed


Egynap visszatér a fiú és a rend.


A gyenge erôs lehet, s szeme elôtt majd, nem kilátástalan élete lebeg


A kisgyermek saját vére helyett, még csak ártatlanul a homokban hempereg.


S visszatér a nyár, elmúlik a fagy,


Lilla, megjöttél hát, látását visszanyerte a vak.


Az eltûnt idô nyomában leld meg életedet!


S a pillanat hevében,


Végre boldog lehetsz.




Én vagyok a keret.


Elkopok, széttörök,


Szétesek.


Elrohadtam mára, ezért a szemétben végzem


Végre itthon,


Végre haza érkeztem



Megtekintések száma: 23

Értékelés küldése

Eddigi értékelések száma: 0

Sztori

Megfogalmazás

Összesített

0 pont

0 pont

0 pont

Értékelést, csak belépett felhasználó küldhet!

Utolsó 10 hozzászólás

Szeretnél hozzászólni ehhez az íráshoz?
Kattints ide a regsiztrációhoz, vagy ha már tag vagy, lépj be ide kattintva!

vissza a piszkozat.hu főoldalra

Copyright (c) piszkozat.hu 2008 - 2009

Adatkezelési jognyilatkozat    Kapcsolat    Szabályzat