BEKÜLDÉS
      KEZDŐLAP
      REGISZTRÁCIÓ
      BELÉPÉS
      TAGOK
      FÓRUM
_


Legtöbbet olvasott művek

      Népszerű Történetek
      Népszerű Versek
      Népszerű Idézetek
      Népszerű Humor
      Népszerű Chat beszélgetés
      Népszerű Dalszöveg
      Népszerű Mondókák
      Népszerű Felháborító
      Népszerű Vitatéma
      Népszerű Gondolatok
      Népszerű Vallás
      Népszerű Kritika
      Népszerű Iskolai jegyzetek
      Népszerű Egyéb

 

Összes kategóriák

      Történetek
      Versek
      Idézetek
      Humor
      Chat beszélgetés
      Dalszöveg
      Mondókák
      Felháborító
      Vitatéma
      Gondolatok
      Vallás
      Kritika
      Iskolai jegyzetek
      Egyéb

Webáruház bérlés

Weboldal készítés

Webshop készítés

Beklüdve: pianostra / 2019.06.26 - 20:15 / tortenet - irodalmi

 Elküldöm egy ismerősömnek

 Hozzáadom a kedvencekhez

 Hozzászólás küldése ehhez az íráshoz

Az ablak


Az ablak


Hanna elmúlt negyven éves. Sokat szomorkodott egyedülléte miatt. Egy éve hagyta el élete legnagyobb szerelme, aki végül még ki is nevette a kétségbeesett nôt. Egyszobás albérleti lakásából csak akkor mozdult ki, ha munkába ment, vagy ha az nagyon szükséges volt. Egyre több problémája volt az elalvással. Könnyebb altatóval próbálkozott, de a hajnali ébredéseket így sem tudta elkerülni. Rettegett ezektôl az óráktól. Csak forgolódott az ágyban. Hiába számolt, hiába próbált ki filmekbôl ismert gyerekes trükköket, semmi sem segített. Legtöbbször kialvatlanul indult munkába.


Az elsô hónapok után többször megfordult a fejében, hogy erôsebb altatót kér orvosától, de az kifejezetten ráijesztett: „ez az elsô lépés a narkotika felé. Ne tegye! Meglátja, idôvel normális hétköznapokat élhet majd. Garantálom...”


Hónapok múltak el. Alvási gondjai nem szûntek meg. Akkor aludt többet, amikor már maga a kimerültség altatta el.


Egy este könyvet olvasott. Már éjfélre járt az idô, amikor újabb fejezetet kezdett. Az elsô sorok után két koccanást hallott az ablakon. Két kisebb koccanás rögtön egymás után. Puha zöldborsónak lehetett volna ilyen hangja. Hanna összerezzenve fordult a zaj felé. Várt, hátha ismétlôdik. Pillanatok alatt magyarázatok sora fordult meg fejében. Folytatta az olvasást, de fél oldal után rájött, hogy a szövegbôl semmi sem jutott el tudatáig, hiszen egyfolytában magyarázatok után kutatott.


Párnájára tette a könyvet. Fogmosás elôtt bevette az elôírt fél altatót. Lefekvés után, hogy fáradjon a szeme, olvasott még egy oldalt, azután lekapcsolta a lámpát és oldalára fordult. Még nem tudta, hogy hónapok óta ez lesz a legrosszabb éjszakája.


Már az ébrenlét és az elsô álom határán járt, amikor hirtelen eszébe jutott, mi lenne, ha betörne az ablak? Hogy valaki betörné... Persze még egy hasonló koppanás is idegesítô lenne. Mi a fene lehetett az?


Pillanatra kinyitotta a szemét, de belátta, jobb, ha legalább megpróbálkozik az elalvással. Különbözô álmok váltogatták egymást. Papírokat keresett az irodájában. Nem voltak fontosak, de mégis eszelôsen kutatott az iratok között. Azután egy könyvben préselt virágot talált, amely azonnal eltörött, amint két ujjával ki akarta venni. Ettôl jobban megijedt, mint kellett volna és ezt még álmában is megértette. Ettôl azonban ismét felébredt, de most nem nyitotta ki a szemét. Engedte, hogy megint elragadják a gondolatok. Egy bolond ötlet azzal zaklatta idegeit, hogy valaki talán éppen azért kopogott, mert be akar jönni. Az ablakon! Az ablakon? Hát, ez ôrület. Aludnom kell. A-lud-nom kell.


Lecsapta magáról a paplant és kisietett a mosdóba. Soha nem próbálta még, de sietett, nehogy meggondolja magát: bevette a tabletta másik felét is. Vizet ivott és leült az ágy szélére. Éppen szemben az ablakkal. Felpattant és a függöny közepén egy kis rést nyitott. Ezen lesett át. Hirtelen hátararettent. Majdnem a szoba közepén állt.


- Hiszen én a hatodikon lakom. Ki dobhatna valamit az ablakomra?


Semmi kedve nem volt elmosolyodni. Lefeküdt az ágyra és lekapcsolta a lámpát. Egy percet figyelte magát, hogy ez az újabb fél tabletta talán majd...majd...talán...sikerül. Aludni. „Ettôl el kell tudnom aludni”.


Elsô álmában újra látta a préselt virágot. Egyben volt. Hozzá akart nyúlni, de ettôl felriadt:


- Az ablak. És ha mégis kopog...?




Göteborg, 2019.





Megtekintések száma: 27

Értékelés küldése

Eddigi értékelések száma: 0

Sztori

Megfogalmazás

Összesített

0 pont

0 pont

0 pont

Értékelést, csak belépett felhasználó küldhet!

Utolsó 10 hozzászólás

Szeretnél hozzászólni ehhez az íráshoz?
Kattints ide a regsiztrációhoz, vagy ha már tag vagy, lépj be ide kattintva!

vissza a piszkozat.hu főoldalra

Copyright (c) piszkozat.hu 2008 - 2009

Adatkezelési jognyilatkozat    Kapcsolat    Szabályzat