BEKÜLDÉS
      KEZDŐLAP
      REGISZTRÁCIÓ
      BELÉPÉS
      TAGOK
      FÓRUM
_


Legtöbbet olvasott művek

      Népszerű Történetek
      Népszerű Versek
      Népszerű Idézetek
      Népszerű Humor
      Népszerű Chat beszélgetés
      Népszerű Dalszöveg
      Népszerű Mondókák
      Népszerű Felháborító
      Népszerű Vitatéma
      Népszerű Gondolatok
      Népszerű Vallás
      Népszerű Kritika
      Népszerű Iskolai jegyzetek
      Népszerű Egyéb

 

Összes kategóriák

      Történetek
      Versek
      Idézetek
      Humor
      Chat beszélgetés
      Dalszöveg
      Mondókák
      Felháborító
      Vitatéma
      Gondolatok
      Vallás
      Kritika
      Iskolai jegyzetek
      Egyéb

Webáruház bérlés

Weboldal készítés

Webshop készítés

Beklüdve: Sphinx / 2019.06.25 - 15:51 / tortenet - elvont

 Elküldöm egy ismerősömnek

 Hozzáadom a kedvencekhez

 Hozzászólás küldése ehhez az íráshoz

Személyesen Eddel


I.Fejezet


Az elsô találkozás



Sziasztok. Nekem van szerencsém bemutatni ennek a csodálatos történet fôhôsét Edvárdot, akit a maga kis módján csodálatos. Ô egy átlagos magasságú, kissé duci fiú, rövid göndör hajjal, ami az arcán elterülô szeplôkkel együtt vörösen izzik, de szemeiben pedig a távoli ég kékel. Neki nem volt sok barátja, ám aki csak ismerte Ednek becézte. Ez az ô számára néha sértôen hatott testalkata miatt, ámde ô erôs volt és nem foglalkozott vele egy darabig, majd, mint derült égbôl villámcsapás átszakadt a gát. Minden, ami eddig tûrve maradt egyszerre kitört belôle. Ám ô ezen is tovább lépett és még erôsebb lett. Sok idô elteltével Ed csak nôtön nôtt és már nem az általános iskolába járt, hanem az utolsó évét taposta a középiskolában. Ámde van, ami nem változik, ô például ilyen. Vissza húzódó és zárkózott maradt. Úgy gondolta „Ha nincsen rám szükségük akkor nem is kellenek, engem nem érdekel. Úgyis jobban elvagyok egyedül.” és így tengette hétköznapjait. Ám valamiben igaza volt, az igazát versbe írta:


„Mit vár az ember?
Kegyelem az szóba sem jöhet,
Elítélés jár mindenkinek ismeretlenül.


A világ kegyetlen,
Növessz páncélt és tüskét,
Hogy ne ártsanak, hogy ne fájjon.


Zárd el magad,
Mert ha nem kellesz,
Akkor nem érdemlik meg, hogy ismerjenek.”


Ám egy szeles ôszi reggelen miközben ment az iskolába azon gondolkozott, hogy ki lehet az új diák, aki átiratkozott hozzájuk, és vajon olyan e, mint a többiek, majd amikor az egyik sarkon befordult meglátott valakit, egy jelenésnek hitte, amikor meglátta. „Ez a szerelem elsô látásra?” Kérdezte magától. Addig bámulta, míg el nem veszítette szemelôl. „Legalább a nevét megkérdezhetted volna! ”szidta magát, és ment tovább az iskolába, de egyfolytában ô járt a fejében és nem tudott másra gondolni csak újra és újra az játszódott le a fejében, ahogy sétált elôtte. Amikor becsengettek, akkor döbbent csak rá, hogy mellette van csak egy hely biztos oda fogják ültetni, de ôt ez nagyon zavarná. Belépett az osztályfônök és mindenki egyszerre felált, majd így szólt az tanár úr:


-Jó reggelt gyerekek! Had mutassam be az új osztálytársatokat. Ebben az évben iratkozott át hozzánk és szeretném, ha mindenben segítenétek neki beilleszkedni.


És akkor belépett Ô akit az utcán látott. Ed le sokkolódott és csak bámulta.


-Na, mutatkozz be.-mondta az osztályfônök.


-Sziasztok- dadogta halkan- örülök, hogy megismerhetlek benneteket


-Rendben akkor nézzük hol is lesz a helyed.-ekkor a tanár körbenézett- Ott van egy hely Ed mellett, az lesz a helyed.


-Akkor kezdjük is az órát.- mondta a tanár


Odament és leültek.Így szólt Edhez:


-Szia Andy vagyok.


Ed még mindig le volt sokkolva nem értette, hogy most mégis mi történik. Nem válaszolt, nem mert oldalra nézni nehogy észre vegyék, hogy egyfolytában bámulja. Megsem mert szólalni egész órán. Ilyen csendben ég sohasem volt. Iskola után egybôl haza sietett és nem akart kimozdulni a szobájából soha többet, ám ez tudta nem lehetséges.


Másnap mikor elindult az iskolába azon kezdett gondolkodni vajon ma is látja, miközben megy, és hogy mi lenne, ha megcsókolná, de ezt az ötletet egybôl elvetette. Miközben ment nem figyelt semmire, észre sem vette, hogy ott sétált mellette, de Andy igen.


-Szia.-köszönt neki oda egy édes kis mosollyal


Ed erre felkapta a fejét, hiszen neki sosem szokott senki sem köszönni, és azon sietett, hogy vissza nyögjön egy Hellót. Amikor meglátta kinek köszön egybôl elvörösödött még a szeplôi is el tûntek.


-Mi a baj?-Kérdezgette Edet- Mi történt? Olyan vörös lettél hirtelen.


Ed csak annyit tudott tenni, hogy megrázta a fejét, majd egybôl elsietett. „Ezt nem hiszem el! Ez nem lehet igaz! Ilyen szerencsém is csak nekem lehet!”. Pörögtek a gondolatok a fejében. Leült a helyére és egybôl leborult a padra nehogy bárki észrevegye.


Már az egész osztály ott volt a teremben csak Andy nem, gondolta „Biztos miattam, mert ilyen fura voltam. Nem akar egy ilyen különccel egy padban ülni.” Becsengetés után ötperccel megjött. Akkor nagy mosoly volt Ed arcán. Amint Andy észrevetté egybôl visszamosolygott majd Ed megint elvörösödött.


A második órájuk tesi volt, ahol ketté voltak osztva Ed egész órán a mosolyára gondolt. „Rám mosolygott. Most akkor ez jelent valamit? Akkor mégsem tart különcnek.” Az óra végén mind elmentek öltözni, majd jött a matek. Mikor bement a tanár megkérdezte Edet hogy jól van-e, mert sosem volt még ilyen vörös és sosem csillogtak még igy a szemei. Annyit válaszolt Ed:


-Teljes mértékben.


Majd körbe nézet és zavarba jött mindenki ôt bámulta. Ezért úgy döntött inkább gyorsan kinéz az ablakon. Kitekintve az iskola melletti parkba meglátott egy szerelmes párt és eszébe jutott, hogy mi lenne, ha Andy meg ô összejönne. Majd még jobban elvörösödött. Inkább kikéreckedett mosdóba. „Inkább ott töltöm az órát.” csak kicsengetés után ment vissza. Majd hasonló módon tett a többi órán is.


Iskola után örömmel indult haza „Holnap Szombat nincs iskola!”, de úgy érezte valaki követti. Igaza lett Andy volt az. Megált mintha kötné a cipôjét, hogy elmenjen, és ne kövesse, de megált vele szemben és megvárta míg Ed feláll. Ed felállt és azt mondta:


-Mi az? Miért követsz?


Erre választ nem kapott csak nézték egymást. Ed belenézett a mély zöld szemébe, majd elvörösödött. Ezt látva Andy rámosolygott Edre és megfogta a vállát. Ed mondani akart valamit, de torkán akadtak a szavak, inkább végig pásztázta arcát a reggel jól elkészített pontban negyvenöt fokban beállított aranyszôke fürtjeit majd tekintetét lejjebb engedve végig nézett újra azokon a zöld szemeken, majd lejjebb és megakadt tekintete az ajkain. Ed nagyot nyelt és mondta:


-Nekem mennem kell. Szóval ha…


De nemtudta befejezni, mert Andy magához húzta és megcsókolta. Ed tétlenül állt majd mikor egy kicsit magához tért gyorsan elsietett otthagyva az ôt lesmároló helyes szôke srácot. Haza sietett bezárkózott a szobájába leült az ágyra és elkezdtek folyni a könnyei. „Ez meg mi volt?”. Gondolta magában.




Megtekintések száma: 29

Értékelés küldése

Eddigi értékelések száma: 0

Sztori

Megfogalmazás

Összesített

0 pont

0 pont

0 pont

Értékelést, csak belépett felhasználó küldhet!

Utolsó 10 hozzászólás

Szeretnél hozzászólni ehhez az íráshoz?
Kattints ide a regsiztrációhoz, vagy ha már tag vagy, lépj be ide kattintva!

vissza a piszkozat.hu főoldalra

Copyright (c) piszkozat.hu 2008 - 2009

Adatkezelési jognyilatkozat    Kapcsolat    Szabályzat