BEKÜLDÉS
      KEZDŐLAP
      REGISZTRÁCIÓ
      BELÉPÉS
      TAGOK
      FÓRUM
_


Legtöbbet olvasott művek

      Népszerű Történetek
      Népszerű Versek
      Népszerű Idézetek
      Népszerű Humor
      Népszerű Chat beszélgetés
      Népszerű Dalszöveg
      Népszerű Mondókák
      Népszerű Felháborító
      Népszerű Vitatéma
      Népszerű Gondolatok
      Népszerű Vallás
      Népszerű Kritika
      Népszerű Iskolai jegyzetek
      Népszerű Egyéb

 

Összes kategóriák

      Történetek
      Versek
      Idézetek
      Humor
      Chat beszélgetés
      Dalszöveg
      Mondókák
      Felháborító
      Vitatéma
      Gondolatok
      Vallás
      Kritika
      Iskolai jegyzetek
      Egyéb

Webáruház bérlés

Weboldal készítés

Webshop készítés

Beklüdve: Fodytomy / 2019.02.26 - 10:09 / tortenet - fantasy

 Elküldöm egy ismerősömnek

 Hozzáadom a kedvencekhez

 Hozzászólás küldése ehhez az íráshoz

Evolúció folytatás


Evolúció.



A fejlôdés megállíthatatlan. Ez egy tény, amit senki nem is von kétségbe. Az emberi fejlôdés mégis valahogy elég lassan akar végbemenni. A testünk fejlôdik, változik elhagytuk már azokat a szerveket, amikre nincs szükségünk. Ami az évezredek alatt szinte csak nagyon kis mértékben változott az az agyunk.


A tudomány mai álláspontja szerint az agyunk csak maximum 10%-át használjuk. Mi van a maradék 90%-al? Vegetál, csak hordjuk, mint egy terhet?


Él egy család a földön, akik képesek az agyuk teljes 100%-át használni! Ezt a családot Connor családnak hívják.


Egész pontosan Kr. körül már élt a család akkori leszármazottja, még más néven. Vannak emlékek azokból a korokból is. A család azon különleges képességekkel rendelkezik, hogy használják az agyuk teljes kapacitását, hogy a tudás, a tapasztalat öröklôdig a genetikai kódokkal. A tagok tisztán emlékeznek az ôsök tapasztalataira, emlékeire. Ez egyben nagyon nagy hatalom, és ugyanakkor félelmetes képesség is.



- 01. Connor Család.



A Connor család ezzel ellentétben nagyon szerényen éli mindennapjait. Középvezetôként dolgoznak, iskolába járnak. Nem akarják felhívni a figyelmet a felsôbbrendûségükre.


Pedig nem is kicsit felsôbbrendûek! Az evolúció tetején helyezkednek el. Az elméjükkel képesek irányítani mindnet, elektromos eszközöket, embereket, a saját testüket. Az ôsök meghagyták nekik, hogy éljék a normális emberek életet, életciklusát. Voltak, és vannak a családban, akik ezzel nem értenek egyet...



Az ô történetüket mesélem most el.



Kezdjük az ôsök bemutatásával. A család a krisztus elôtti idôkben Közép Európában élt Kr.e. 560 körül.


Az ôst Elronnak hívták, ô volt az elsô ember, aki ezzel a képességgel született, felesége Mia, a vadász lánya. Elronnak volt egy testvére Toll. Toll Elrontól távol élt, nem ismerték egymást, az ô párját Kirának hívták. Elront és Tollt, a helyi törzs fogadta be, és nevelte fel ôket. Egymástól függetlenül élték életüket, alapítottak családot.



E két család gyermekei tapasztalták meg elôször mi is az ô örökségük. Elronnak és Miának született 3 gyermeke, sajnos a legnagyobbik halva született. Majd megszületett Kiram, és Todd. Toll és Kirának is született egy gyermeke, akit Mirtillnek kereszteltek.


Az élet úgy hozta, hogy Todd, és Mirtill élete keresztezte egymást. Ôk voltak, akik tisztában voltak a képességükkel, és hogy mekkora hatalommal is rendelkeznek valójában. Több mint 100 évig éltek együtt, született 3 gyermekük. Told, Miara, Kiara. Ôk hárman voltak, akik külön váltak a törzsüktôl, és hosszú évekig, évszázadokig nem is találkoztak senkivel, hárman éltek együtt, több mint 500 éven keresztül. Megtanulták használni az erejüket, saját kis világot teremtettek maguknak. Told volt az elsô aki többet szeretett volna, saját családot. Majd követte ôt két testvére Miara, és Kiara. Erejüket, képességüket tökélyre fejlesztették. Befolyásolni tudták a testük fejlôdését, változását, az öregedés ütemét. 500 évesen nem néztek ki többnek, mint 35. Toldnak született három gyermeke. Kaleb, Miata, és Ben. Hármas ikrek voltak, a felesége belehalt a szülésbe. Miara, és Kiara, egy gyermeket hozott a világra. Krisztinnek keresztelték Miara lányát, Niki lett Kiara gyermeke. Hogy a lányoknak ki volt az Apjuk annak a történet szempontjából nincs jelentôsége.



- 02 Napjainkban.



Ugorjunk elôre az idôben a Connor családhoz. Ben Connor a családfô. Magas erôs testalkatú, izmos férfi. Fekete hajjal, mély barna szemekkel. A tekintetében egy világ veszik el. Barátságos magabiztos kisugárzással. Felesége Nicole. Egy gyönyörû hosszú fekete hajú törékenynek tûnô nô. Bennél majd két fejjel alacsonyabb. Teljes mértékben kiegészítik egymást, mint a borsó, meg a héja. Igazi szerelem az övék, melynek gyümölcse öt gyönyörû gyermek. James a legidôsebb, aki kiköpött Apja, egyedül a tekintetükben van különbség, a fiú sokkal vadabb. Jim a második szülött, Ô az édesanya jellemét örökölte, félénk természetû magának való. Kim a legnagyobb lány a családban igazi vadmacska, fekete haj, fekete szemek, akár egy boszorkány. Bella, Kimmel ellentétben a szelíd szûziesség. Alex a legifjabb ö személyesíti meg a két szülô igazi keverékét.


Mikor Ben elôször találkozott Nicollal, még gyermek volt, iskolába járt. Már akkor tudta, hogy ô lesz a párja. Tizennyolc évesen kérte meg Nicole kezét, aki azonnal igent mondott, a jóképû férfinak! Elmondta élete történetét, milyen „átkot" örökölt. Nem voltak egymás elôtt titkaik. A gyerekek is hamar szembesültek, hogy nem olyanok, mint a körülöttük lévô többi gyermek. Emlékeznek olyan eseményekre, dolgokra, amikor még nem is éltek, amiket a történelemkönyvekben tanultak, tv-ben láttak. Apjuk elmondta nekik, hogy ez egy velük született genetikai adottság. Ezen felül képesek lesznek sokkal varázslatosabb dolgokra is, amint elérik azt a kort. Képesek lesznek az agyuk teljes kapacitását használni, ami korlátlan lehetôségeket rejt. Ezen szavak hallatán Kim volt aki teljesen izgalomba jött. Már nagyon várta a pillanatot, amikor irányítani tud mindent. Vágyott a hatalomra.


Ahogy az idô telt, Ben szinte alig öregedett. A gyerekek nôttek, elérték a felnôtt korukat. A képességek megjelenése fokozatosan történt. Kim volt a legutolsó, holott ô vágyott rá a leginkább. Testvérei tudomásul vették, hogy uralni tudják a testüket, befolyásolni más embereket, az összes elektronikai eszközöket. Egyikük sem élt vissza ezen tulajdonságukkal, csak Kim.


Kim igazi boszorkány, lázadó volt. Erôsen élt benne az ôsök vére, különösen Told, Miara, és Kiara emlékei. Akik több 100 éven keresztül éltek elzárva a világtól.


Apjuk meghagyta nekik, hogy a kapott erôt nem használhatják rossz dolgokra, és nem árthatnak vele senkinek sem. Valamint nem szabad elmondani, csak a választott párjukat avathatják be.


Kim építésznek tanult, nagyon kreatívan meglátta a választott anyagok lelkét, és csodálatos épületeket, házakat tervezett, építtetett.


Egy nyár végi napon a kész házat, utoljára nézte át, pont a 24. születésnapja után. Észrevett egy komoly eltérést, a konyhában a levegôszûrô rendszer nem volt a megfelelô elôírt helyén, legalább fél méterrel arrébb szerelték fel. Ekkor használta elôször képességét. Gondolatának erejével elmozdította a berendezést, és a megfelelô helyre helyezte. Az utólagos javításokat, már részben kézzel fejezte be, amit nem ért el azt ismét telepatikus képességi segítségével végezte el. A munka végeztével élvezettel szemlélte alkotását, büszkeséggel töltötte el, hogy meg tudta oldani ezt a problémát. Ami a képessége nélkül több napos csúszást okozott volna. Szemlélôdés közben megjelent az ajtóban Tom. Tom volt a munkavezetô, az ô csapatával hozták létre Kim elképesztô ötleteit, terveit. Tom magas erôs testalkatú kreol bôrû 30év körüli férfi volt, Kim-nek tetszett ez a jó kiállású, erôs személyiségû férfi, de a munkakapcsolatuk miatt sosem mutatta ki ezen vonzalmát. Kim ajtót nyitott, és beléptek a helységbe.


- Csak jöttem egy utolsó ellenôrzésre, szólt Tom. - Igen, én is azért vagyok itt, hogy minden a tervek szerint készült-e el. Úgy látom tökéletes munkát végeztetek, ahogy máskor is!


- Az az igazság Kim, hogy volt egy kis probléma a szellôzôvel, azért is jöttem. Kim szíve dobbant egy nagyot! De ahogy látom már minden rendben van, ez hogy lehet? Csak nem te egyedül csináltad meg, nem az nem lehet, ez a berendezés legalább száz kiló, egyedül nem tudtad volna a helyére tenni. Mi történt itt?


Kimnek két választása volt, vagy elmond mindent ôszintén, vagy.. Az utóbbi mellett döntött. Mélyen Tom szemébe nézett, és törölte az emlékeit errôl a hibáról, és az egész beszélgetésrôl, majd hazaküldte a férfit pihenni. Kim is elindult haza. Felkavarták a történtek, nem tudta mit tegyen, elmondja-e Apjának vagy tartsa inkább titokban, bár ez nem szokott sikerülni. Ben tekintete a veséjéig hatolt sokszor. Látta a gyerekei minden hibáit, problémáit, nem maradt elôtte semmi titokban. Úgy döntött elmondja mi történt. - Apa beszélni szeretnék veled. Ben a nappaliban olvasott éppen, mikor Kim megszólította. - Igen Lányom, mit tehetek érted? - Délután történt valami a munkahelyemen, és nem tudom, mihez kezdjek most. - Mond el pontosan mi történt, és hogy miért tetted, amit tettél? Ezek szerint tudja, hogy mit tettem Tommal? Futott át a gondolat, kim fejében. - Szóval az utolsó ellenôrzést végeztem a házon, ahogy szoktam, és felfedeztem egy hibát, amit megoldottam. De, ehhez használnom kellett a képességemet. - Értem. Aztán mi történt Tommal? Szükség volt arra, hogy töröld az emlékezetét? Úgy érzem, vonzódsz hozzá, tetszik neked az a férfi. Igazam van Kim? Hihetetlen, hogy tényleg mindent tud!! - Igen Apa, töröltem az emlékezetét, hírtelen nem tudtam mit tenni. Valóban tetszik nekem, de ô a kollégám, a munkavezetôm! Nagyon jól dolgozik, nem szeretném ezt a kapcsolatot tönkretenni. - Ezt neked kell tudnod kislányom. Azt gondolom, hogy helyesen döntöttél, de a továbbiakban többször ne használd ezt a képességed Tom ellen. Esetleg ismerd meg jobban, hátha változik a véleményed.



Tom reggel késôn ébredt. Kicsit zúgott a feje, nem nagyon emlékezett hogyan került ágyba. Kutyája Toto, ott feküdt mellette. Toto egy fajtiszta Akita volt vöröses fehér bundával, immáron 2 éve vigyáztak egymásra. Szombat reggel volt, kellemesen sütött a nap. Egy gondolat motoszkált a fejében, hogy valamit meg akart tenni, de pontosan nem tudta, hogy mit. A hétfôre gondolt, hogy akkor lesz az átadása a háznak, és megint találkozhat Kimmel. Ez a gondolat mosolyt csalt az arcára, tetszett neki a nô! Ebben a tekintetben hasonlítottak egymásra, ôs is komolyan vette a köztük lévô munkakapcsolatot, és magában tartotta érzéseit. Több mint 2 éve dolgoztak együtt. Kim megtervezte a házakat, Tom elvégezte a javításokat, átalakításokat, jó csapat volt az övék. Ezen munka végeztével egy kis pihenést tervezett magának Tom. nagyon örült volna ha Kim is vele lett volna a nyaralásán.


Szombat reggel a szokottnál késôbb ébredt fel Kim. Jól aludt, azt érezte, hogy szüksége is volt erre a pihenésre. A tegnapi nap fárasztó volt. Nem szokta használni a képességeit, nincs hozzászokva a teste az e fajtaterheléshez. A szüleitôl nem messze a szomszédban építettet magának egy családi házat abban lakott, egymaga. Háziállata nem volt, igaz nagyon szeretett volna egy kutyát, de úgy gondolta, hogy a munkája mellett nem lenne rá ideje. A hétvégéket a szüleivel, testvéreivel töltötte, magánélete nem nagyon volt. A fôiskolán volt pár barátja, akirôl nem beszélt a szüleinek. Támadt egy ötlete, felhívja Tomot, hogy találkozzanak.



Alex a legkisebb fiú, a legártatlanabb. Igazából csak a látszat szerint volt ártatlan. Nagyon is élt benne a tûz, a szenvedély! Látva, hogy a testvérei már mind rendelkeznek a képességekkel ô is nagyon vágyott rá! A legfiatalabb ô volt, akinél jelentkeztek az örökség jelei, majd szétvetette a büszkeség! A három Ôs testvér (Ben, Miara, és Kiara), akik tökéletesre fejlesztették képességüket, az ô szellemüket örökölte. Benne is buzgott a vágy, hogy alkosson valami maradandót. Tizenhat évesen már kiismerte képességét, megismerte általa a három Ôs életét történetét. Képes volt átvenni a több száz éves tapasztalataikat, érzéseiket, valamit hogy mi mindent sikerült elérniük az erejükkel. Alex ereje így valóban határtalan, korlátlan volt. Senki nem tudta, mi mindenre képes, milyen gondolatok kavarognak benne, még Ben sem látott bele. Elôtte is képes volt blokkolni erejét. Alex az utóbbi pár évben egy saját világot alakított ki magának, ahol mindent ô kontrollált. Iskola után pár órát töltött egy elhagyatott üzemhelységben, amit a saját igényeire alakított. Kívülrôl egy lerobban épület látszatát keltette, de belül egy modern minden technikai eszközökkel felszerelt birodalom volt. A helységbe lépve automatikusan kapcsolódtak fel az eszközök, a ház intelligens, önnfenntartó volt, és mesterséges intelligenciát is adott hozzá. A saját elméjének a leképzése volt, ezért is csak Alexnek engedelmeskedett. Szombati napon is oda indult, hogy egyik ötletét valósítsa meg. Szeretett volna egy új szintet a régi felé, de fejjel lefelé! Bizarr ötletnek tûnt, kíváncsi volt, hogy képes lesz-e véghezvinni. Majdnem olyan lett volna, mint a meglévô szint tükörképe, de persze más elrendezésekkel. Ezen gondolatai közben találkozott nôvérével, Kimmel. - Szia, Alex! Mi újság veled, hogy vagy? Iskola jól megy? - Persze, megvagyok, köszönöm. Kim szerette mind a 4 testvérét, de igazán közel a szívéhez, a kis ártatlan Alex állt. Eszébe sem jutott, hogy mi mindenre gondolhat szeretett öccse. Futólag vetettek egymásnak pár szót, és mentek is ki-ki a maga útjára. Titkos búvóhelye felé bandukolva eszébe jutott, hogy ezt az ötletet lehetne még egy kicsit fokozni, a falakra is tehetne valamit. Mint egy buborék, amibe körbe-körbe vannak dolgok. Megszaporázta lépteit, figyelte nem-e követi valaki, de senki nem követte, ahogy eddig sem. Nem is sejtették szerettei, hogy a kis Alex mi mindent tesz hétvégente. A szobába lépve a ház üdvözölte. - Szia, Alex! Milyen volt a napod? - Köszönöm nagyon jó! - Képzeld, lenne egy nagyszerû ötletem a ház átalakításával kapcsolatban. Arra gondolta, hogy a falakat, és a mennyezetet is tudnánk hasznosítani. - Mire gondolsz pontosan, mit szeretnél tenni a falakra, a mennyezetre? - A falakra asztalokat, székeket, a mennyezetre, tv-t ágyat, egy bárt. -Rendben van Alex, akkor lássunk neki. - Elôször is létre kell hozni a kívánt berendezési eszközöket. Ehhez energiára van szükségem. Ekkor Alex behunyta szemét, és erôsen koncentrált. Elképzelte, hogy a falakból kinônek a székek, asztalok. A mennyezetbôl a tv-s szekrény, knappé, ágy, fotelek. A fények a szobában kicsit halványodtak, vibráltak. Mikor kinyitotta a szemét minden, amit eddig a fejében elképzelt a szeme elé tárult. A helységet szobának hívni lekicsinylô lenne, inkább a helyes meghatározás egy raktár lenne. Hatalmas hat méteres belmagasság, 150 négyzetméteren. Elindult a közelebbi fal felé, és mintha csak természetes dolog lenne fel is sétált rajta, egészen a mennyezeten lévô kanapéhoz. Lefeküdt, és bekapcsolta a tv-t. Fejjel lefele volt, de az ô szemszögébôl az volt a normális. El is aludt, rendesen kivett az erejébôl ez a változtatás. Pár óra után ébredt fel, majd hazament.


Kim felhívta Tomot, hogy találkozzanak valamikor a nap folyamán. Meg is beszélték a délután három órát, egy mindkettôjük által jól ismert és kedvelt étteremben. Tom alig akart hinni a fülének, mikor Kim felhívta nem sokkal az után, hogy azon elmélkedett, milyen is jó lenne, ha együtt mennének nyaralni. Igaz Kim nem mondta, hogy pontosan milyen ügyben szeretne beszélni vele, de nem is volt fontos. A lényeg, hogy találkoznak, láthatja a nôt még hétfô elôtt.



A családi ebéd fontos volt Bennek. Szerette mikor együtt a család. Tudta azt is hogy már nem sokáig lesz ez így. Kim szemében látta azt a tüzet, amit ô is érzett, mikor megismerte Nicole-t. Találkozott már Tommal többször is, szimpatikus volt neki a férfi. Hamarosan bôvülni fog a család egy új taggal, ez a gondolat mosolyt csalt arcára. Kim megérdemli, hogy boldog legyen, és egy ilyen férfi mellett az is lesz. Errôl majd azért ô is gondoskodik!


Az ebéd a megszokott ütemben zajlott. A szülôk beszélgettek, a gyerekek a mellettük ülôvel veszekedtek. Alex pár percet késet, de senkinek nem tûnt fel, még az sem, hogy álmosak, fáradtak voltak a szemei. Erôt vett magán és hozta a negédes angyali formáját.


Három óra hamar eljött. Kim már feszült volt, nem is értette miért, hiszen nap mint nap találkozott Tommal, mikor a munkájuk megkövetelte. Talán pont ez volt itt a lényeg. Most nem a munka miatt szeretett volna találkozni vele. Akkor miért is? Tette fel magának a kérdést. Szeretném jobban megismerni, milyen ember, ahogy Apa is javasolta. Most akkor ez a saját ötlete vagy Apja tette bele a gondolatot a fejébe?


Nem számít! Tetszett neki a férfi, és az ötlet is, hogy jobban megismerkedjenek.


Az étteremhez közeledve enyhült benne a szorongás, az ismerôs megszokott környezet segített.


Ô érkezett elsôre. Talán korán is. Tom rá pár perce már ott is volt. Elegáns sportos ruha volt rajta, igazán férfias megjelenése volt. Nem is látta így még Kim. Meglepte mennyire jóképû!


Kim is kitett magáért, egyik kedvenc szoknyáját vette fel, fehér felsôvel. Kihangsúlyozva nôies idomait. Mikor Tom meglátta nagyobbat dobbant a szíve! Aszta! Mennyire gyönyörû nô!


- Szia Kim. Látom korábban értél ide mint én, remélem nem vártál sokat.


- Szia, csak pár perccel elôtted értem ide. - Meg kell hogy mondjam gyönyörû vagy ebben a ruhában, nem is emlékszem hogy láttam volna rajtad. - Köszönöm, te is igazán jól nézel ki. Csuklott el Kim hangja.


- Minek köszönhetem a meghívást? Kérdezte Tom, és majd kiugrott a szíve izgalmában. - Most hogy, hétfôn vége ennek a munkának, és átadjuk az épületet, egy kis pihenôt tartok. Mondta Kim. - Ez nagyszerû, lelkendezett Tom. Én is pont azt terveztem, hogy elmegyek nyaralni pár napra. - Nagyon nagyra tartom a munkádat öröm veled, és a csapatoddal dolgozni Tom. Kezdte Kim. Már több mint két éve dolgozunk együtt. Pontosan. Helyeselt Tom. Arra gondoltam, szorongott kicsit Kim, hogy mi lenne, ha a munkakapcsolatunkat egy kicsit a háttérbe helyeznénk? Azt akarod mondani, hogy nem akarsz velem együtt dolgozni? Nem.


Arra gondoltam, hogy szeretnélek jobban megismerni. - Tom nem is kapott levegôt hirtelen! Hogy, mi? Ez a fekete hajú szépség szeretné jobban megismerni?! Álmodik!


- Nagyon örülnék neki én is, ha jobban megismernénk egymást. - Mit szólnál, ha együtt mennénk el nyaralni. Tökéletes alkalom az ismerkedésre.


- Rendben van, benne vagyok. Hova menjünk? A szüleimtôl örököltem egy kis nyaralót oda szoktunk menni. - Szoktatok? Kérdezte kíváncsian Kim. - Igen, szoktunk, én és Toto, a kutyám. Nagy kô esett le Kim szívérôl, egy kutyus. Imádta a kutyákat. A nyaraló egy tó partján van az erdô tövében. Két órára innen, mondta Tom.


Rendben van, akkor ezt megbeszéltük, most rendeljünk valamit. A vacsora sok beszélgetéssel, és nevetéssel telt. Mind a ketten feloldódtak, pár pohár bornak köszönhetôen. Estefelé már induláshoz készülve Tom megkérdezte Kimet. - Miért most jött ez az ötlet, hogy jobban meg szeretnél ismerni? Tudod, hogy már az elsô pillanatban mikor megláttalak megtetszettél nekem? Igen éreztem Tom. Nem szerettem volna ezt a gyümölcsözô munkakapcsolatot elrontani. Igen ezt megértem, nekem is nagyon fontos hogy jól együtt tudjunk dolgozni. Elvihetlek haza Kim? Köszönöm, megyek a saját kocsimmal.


Nagyon jól éreztem magam ma este, és meglepett a kérésed. De nagyon örülök neki!! Ôszintén megmondva a reggel jutottál eszembe, hogy milyen jó is lenne együtt menni.. és erre tessék! Így legyen ötösöm a lottón! Köszönöm Kim. Majd szájon csókolta a nôt. Kim viszonozta a csókot. Autójához kísérte, magához ölelte, és hossza megcsókolta. - Szép álmokat kívánok Kim. - Neked is Tom. Beültek az autójukba és hazamentek.


Tom egész útón mosolygott! Ez nem lehet igaz! Ez a nô!! Egyszerûen tökéletes. Okos, gyönyörû, és engem akar! A mennyországban érezte megát a boldogságtól!


Kimnek is hasonló gondolatok kavarogtak a fejében. Nagyszerû fickó ez a Tom. Nagyon jó humora van, igazán jól megértik egymást. Ami még fontosabb, nagyon jól csókol.. Hmmm..


Alex számára is nagyon eredményes volt a szombati nap. A családi ebéd után ismét visszament a saját kis világába, és ott töltötte délutánja nagy részét. Finomított itt-ott a berendezéseken, a színeken, anyagokon változtatott. A tv-hez még egy házimozi rendszert is készített, amit egyelôre csak zenehallgatásra használt. Nagyon elégedett volt alkotásával. Egy dolog bántotta csak. Nem tudta senkinek sem elmondani, megmutatni mire képes. Mi mindent hozott létre az elméjének erejével. Apja neki is elmondta amit a testvéreinek, hogy ha megtalálja majd az igazit, ôt beavathatja a családi titokba. Ehhez fiatal volt még, nemrég múlt 21 éves. Egyáltalán nem is volt senki, aki érdekelte volna.



Tibald, Ben gyerekkori osztálytársa volt, egyidôsek voltak. Tibald már az iskolában összebarátkozott Ben-nel. Jóban voltak, együtt jártak fôiskolára is. Már ott feltûnt, hogy Ben kicsit másabb mint a többi hasonló korú, gondolkodású gyermek, de nem nagyon foglakozott ezzel. Elfogadta olyannak amilyen. A fôiskola után elváltak útjaik, külön városba költöztek, az új munkájuk miatt. Pár hónapja futottak össze, Ben nem vette észre Tibaldot. Aki meglepetten nézte gyerekkori barátját, hogy a korához képest mennyivel fiatalosabb, mint ô. Tibald ôszülô hajú, kissé pocakos szemüveges férfivé lett az idôk mély nyomot hagytak rajta. Látszott rajta mind a hatvanhét év. Ezzel szemben Ben-nek egyáltalán nem volt ôsz haja, erôs fiatalos volt még mindig. Nem nézett ki többnek negyvennél. Elhatározta, hogy felkeresi régi cimboráját, és megkérdezi, hogy van, mi történt vele az elmúlt pár évben. Amint ez a gondolat megérett benne, erôs szúrást érzett a mellkasa környékén, nem tudta mi történik vele. Leverte a hideg veríték, szemei kidülledtek, levegôért kapkodott. Kiáltani akart feleségének, de már nem jött ki hang a torkán. Holtan esett a szônyegre.


Ben kinyitotta a szemét, megtörölte homlokát. - Isten veled barátom.


Amikor pár hónapja összefutottak, szándékosan tett úgy, mintha nem vette volna észre. Nagyon is érezte egykori barátja jelenlétét, és csodálkozását. Gondolatban figyelemmel kísérte, most jött el az idô, hogy lezárja a múltja e részét. Nem Tibald volt az elsô, akinek távoznia kellett az élôk közül. Hogy a családi titok ennyi ideig titok maradjon, nagyon sok embert kellett elhallgattatni. Bennek, és az ôseinek is. Ez vár majd a gyermekeire is. De egyelôre még nem avatta be egyiket sem, nem akarta ezzel terhelni ôket. Nicole tudott csak róla, ô volt az egyetlen beavatott. Folyamatosan figyelemmel kellett kísérni a múltból feltûnô személyeket, akiknek esetleg szemet szúrhatott a család idôsebb tagjának fiatalos kinézete. Változást követelt ez az esemény. Vasárnap reggelre megjelentek elsô ôsz hajszálai.


Bella Kim húga nôvérével ellentétben nagyon is ártatlan volt. A képességinek birtokában volt, de semmilyen ambíció nem volt benne, hogy használja is. Huszonkét évesen a fôiskolai éveit töltötte, kitûnô tanuló volt, orvosi pályára készült. Nem volt társasági ember, szerette a kihívásokat, a fejtörôket, rejtvényeket. Patológusnak készült. Szülei támogatták döntését. Laborgyakorlaton voltak, ahol egy szívrohamban elhunytat kellet boncolni, és jelentést írni a halál pontos okáról. Így került Bella kezei közé Tibald.


A fiatal lány hozzákezdett az elhunyt vizsgálatához. Mindent az elôírások szerint végzett, magnóra mondta az észrevételeit. - Férfi elhunyt, 67 éves. Elôzetes orvosi vélemény szerint a halál oka szívroham. Erre utaló jeleket kell keresnem. A mellkas feltárása után a szívet vette szemügyre. Szív mérete normális, külsô elváltozás látható a szívburkon.. - Érdekes. Olyan mintha megmarkolták volna, látszanak az újjak helyei. Sosem láttam még ilyet. Készített róla pár képet. Felnyitotta a szívet. - A belsô elváltozások arra utalnak, hogy hatalmas külsô nyomás érte. Egyszerûen elszorították, és attól következett be a szívmegállás. De ilyen nem lehetséges. Ebben a pillanatban megállt a kezében a szike, és az Apja hangját hallotta. Bella! Hagyd abba a boncolást, írd be a jelentésedbe, hogy a halál oka szívroham. Itthon elmondok mindent! - De valami nem stimmel Apa. Ellenkezett a lány. Tegyed, amit mondtam! Amint itthon leszel, magyarázatot adok mindenre!


Ez volt az elsô eset, hogy az Apja kapcsolatba lépett vele telepatikusan. Nagyon felzaklatta a kérés. Ingerültnek érezte Apját, ami egyáltalán nem jellemzô rá. Befejezte a mûtétet, a jelentésbe beírta: Halál oka szívmegállás.


A férfi már várta a lányát. Ahogy hazaért behívta a dolgozószobájába, és becsukta maguk mögött az ajtót. - Ne haragudj rám Bella, hogy megzavartalak munkád közben, de nagyon fontos volt, hogy a jelentésben a halál oka a szívroham legyen. - Miért volt ez olyan fontos neked Apa? - Azért lányom, mert Tibaldot, én öltem meg! - Bella arca holtsápadttá vált, alig fogta fel Apja szavait. Megölt egy embert?! Azzal tisztában volt, hogy az ôsöknek a múltban voltak konfliktusaik, ami sajnos olykor áldozatokat követelt. De sosem gondolta volna, hogy a saját Apja is gyilkossá válik. - Lányom. Kezdett bele mondandójába. Ismered az ôsök történetét, tisztában vagy képességeiddel. Elôfordult már a múltban is, hogy érdekellentétek miatt haltak meg emberek a család ismerôsei közül. Tibald az én gyerekkori osztálytársam volt, és késôbb a fôiskolán is. - De hiszen ô sokkal öregebb mint te! Nem egyáltalán nem öregebb, egyidôsek vagyunk. Hiszen tudod jól, hogy én is idén lettem 67 éves. Igen tudom Apa, de te egyáltalán nem nézel ki annyinak! - Na igen! Fején találtad a szöget, és pontosan ez is a probléma! Pár hónapja összefutottam régi barátommal, és az ö fejében is megfordult ez a gondolat, hogy lehetek én ilyen fiatalos. Elhatározta, hogy felkeres, és megkérdezi mi a titkom. Elejét vettem ennek a vitának, és végeztem vele. - Hogyan voltál erre képes?? Fakad ki Bella. Gyerekkori barátodat megölni?? Figyelj rám lányom! Ahhoz, hogy a családunk háborítatlanul élhesse, az életét hozni kell néhány nagyon nehéz döntést. Szerinted hogyan tudtuk ennyi ideig titokban élni az emberek között? Ha kiderült volna a képességünk, már rég valami laboratóriumban analizálnának mindegyikônket!


Igen, ez lehetséges. Minden családban volt egy vigyázó, aki a családtagok életét figyelte, és az esetleges kíváncsi, gyanakvó embereket félreállította. Ebben a családban én vagyok. Most csak te és Édesanyád tudtok errôl. Szeretném, ha ez így is maradna, valamint neked fogom átadni ezen terhet, amikor én már nem leszek veletek. De Apa! Én egyáltalán nem vagyok erre képes! - De igen is képes vagy rá! Benned is megvan minden ehhez szükséges képesség. Elmondom, mire kell, figyelj, mit hogyan csinálj. Ben hosszasan beszélt Lányához, aki feszülten figyelte. Mondandója végeztével feltette a kérdést. Mindent értesz Bella? Igen Apa. Akkor, akire most figyelned kell az Tom. Igen, értettem.


Hétfôn átadták az elkészült házat új tulajdonosának. Nagy népszerûségnek örvendtek a belsôépítészeti megoldások. Kim, és Tom többször is egymásra tekintettek az átadó alatt, néha el is merültek a másik szemében. Ilyenkor egy kérdés szakította ki ôket fantázia világukból. Az átadó végeztével, együtt mentek el az ismert étterembe megünnepelni a munka befejeztét. Asztalhoz ülve megbeszélték, a közös kirándulás részleteit. Tom elmondta, hogy a családi nyaraló távol esik a civilizációtól. A legközelebbi lakott terület onnan több mint félórányira van autóval. - Tökéletes, gondolta magában Kim. Másnap reggelre tervezték az indulást, Tom elmegy Kimért, és egy kocsival mennek mind a hárman.


Bella feszült, és zaklatott volt a tegnap történtek, és hallottak miatt. Apja nagy terhet tett a vállára. Nem volt benne biztos, hogy képes lesz eleget tenni ennek a feladatnak. Az iskola hamar elment, alig emlékezett mi történt az órákon, egész idô alatt koncentrált, Tomra. Idôbe fog telni, mire képes lesz úgy használni e képességét, mit az Apja. Többször is meglepôdött a koncentráció alatt, hogy Tom, milyen sokat gondol a Nôvérére, és mennyire ragaszkodik hozzá. Nem is tudta, hogy ilyen kapcsolata van a testvérének. Otthon megbeszélte Apjával a tapasztalatait. - Köszönöm Bella, hogy ennyire igyekszel, és komolyan veszed ezt a feladatot. Ezért is esett rád a választás. - Nagyon koncentráltam Apa, ahogy mondtad. Próbálok méltó lenni a feladatra. - Azért az érdekes, hogy ez a férfi mennyire kötôdik Kimhez nem? - Szerintem egyáltalán nincs benne semmi különös, a Nôvéred szép, és okos nô, nem csoda, hogy tetszik a férfiaknak. Arra figyelj, hogy mi fog majd történni a pihenésük alatt. Na persze nem minden esetben, ugye érted mire gondolok. - Persze persze, értem. Pirult el közben a lány. Bellának a 22-éve ellenére szinte semmilyen tapasztalata nem volt fiukkal. Voltak, persze akik tetszettek neki, de mindig a tanulás volt az elsô számára. Sosem fordított rájuk nagyobb figyelmet, csakúgy, mint Öccse Alex. A különbség annyi volt közöttük, hogy a lányt a jövôje érdekelte, a fiút csak a képessége, és annak határainak feszegetése. - Látod azt is, hogy Kimnek is mennyire fontos a férfi? Kérdezte Apja. - Igen látom. - Jól van. -Arra figyelj, ha eljön az a pillanat, hogy Kim beavatja a titokba, akkor hogyan reagál rá Tom. Ez nagyon fontos! Az elsô pillanatban mi a reakció. Ez fogja meghatározni a jövôjüket. - Mi lesz, ha nem érti meg? - Ebben az esetben Lányom, nincs mit tenni. Kim törölni fogja a közös emlékeiket. Maradnak munkatársak. - Értem.


Eljött a kedd reggele. Kim nagyon boldog volt, hogy nyaralni, pihenni megy, egy olyan férfivel aki sokat jelentett számára. Tetszett neki a hely, hogy csak együtt lehetnek távol, a világ zajától. Apja a lelkére kötötte, hogy csak akkor avasson be bárkit is a titokba, ha biztos benne, hogy ô az akivel el tudja képzelni a hátralévô életét, és hogy az az ember el is tudja fogadni ôt, ôket ilyennek. Kim hitte, hogy Tom az igazi! Lélekben már készült rá, hogy elmondja majd neki, és meg is mutatja mire képes. Hétvégéig maradnak a nyaralóban, vasárnap már otthon ebédelnek a családdal. Ez volt a terv. Azt is eltervezte, hogy a harmadik, vagy maximum a negyedik napon avatja be a férfit. Addig is szerette volna jobban, közelebbrôl megismerni. Égett már benne a vágy! A gondolataiból a csöngô hangja zökkentette ki. - Szia, Kim megérkeztünk! Tom, és egy gyönyörû vöröses fehér bundás Akita állta az ajtója elôtt. Beengedte ôket, befelé menet egy csókot lehet a férfi szájára. - Köszöntelek titeket nálam.


Lelkendezett Kim. Megsimogatta a kutyust, aki hálából végignyalogatta az arcát, kezét. Szimpatikusak voltak egymásnak. - Ô Toto, mutatta be barátját Tom. - Nagyon örülök, hogy megismerhetlek. Köszöntötte Kim. Bepakoltak az autóba, és indulásra készek voltak. Megitatták Totot, a hosszú út elôtt, és útra keltek. Kim, és Tom is boldogan nevettek az út alatt, Toto a hátsó ülésen feküdt, örömmel figyelte gazdája jókedvét.



A két órás út egyáltalán nem tûnt hosszúnak, folyamatosan beszélgettek, a gyerekkorukról, az iskolai éveikrôl. Ezáltal egyre jobban megismerték, és közelebb kerültek egymáshoz. Többször megálltak, enni, és a kutyusnak is el kellett végeznie a dolgát. A nyaralóhoz érve csodálatos látvány fogadta Kimet. A képzeletében, és képeken látott csak hasonló mesébe illô szépségû helyet. Az erdôben 10 percet autóztak, mire a házhoz értek. Egy meredek szikla lábánál volt a nyaraló. Bal oldalt egy hatalmas tó terült el, a ház elôtt füves terület. Igazán idilli volt az elsô benyomás. - Itt le tudnám élni az életem. Ez jutott eszébe Kimnek. A sziklafalra tekintve egy barlang félét fedezett fel közép tájt, melytôl különös borzongás futott keresztül rajta. Ismerôs volt neki a hely.


A házba lépve ismét nagy meglepetés érte. Egy régebbi munkáját fedezte fel a belsô kialakításokban. Az elôtér, egy hatalmas üvegajtókkal és üvegtáblákból épített szoba volt. Jól láthatóan a külsô fények, és a tájt hivatott láttatni a nappaliból. Felül voltak a szobák kialakítva, egyszerûen a célnak megfelelôre. Volt egy nagyobb szoba, oda vezette be a férfi, melynek közepén, egy hatalmas ágy volt. A szoba különlegessége, hogy a teteje üvegbôl volt, ahonnan tökéletesen rá lehetett látni a hegyre, az ablakból a tavat lehetet megtekinteni. Nagyon tetszett az egész hangulata Kimnek. - Ez a ház, valami fantasztikus! - Köszönöm! Súgta Tom. - Azért felismerem benne a saját ötleteimet. - Így van Kim. Ezt a házat én építettem át, részben a te ötleteid, és az én terveim alapján. Örülök, hogy tetszik! - Feltûnt egy barlang a szikla oldalán. Mi lehet az? Kérdezte Kim. - Nem tudom, nem voltam még fent. De ha van kedved, akkor felmászhatunk. A felszerelés megvan hozzá. Rendben. Hagyja jóvá Kim. Késô délután felé járt már az idô, mire kipakoltak, és bejárták a környéket. Hazaérve hozzáláttak a vacsora elkészítéséhez. Tom ragaszkodott hozzá, hogy ô fôzzön. Kim ez ellen nem tiltakozott. Leült a kanapéra, egy finom bor, és Toto társaságában. Gyönyörködött a látványban, közben a férfivel beszélgetet. Figyelte, mennyire otthonosan mozog a konyhában, tetszett neki a látvány. Ismét felmerült benne, hogy milyen jó lenne itt együtt élni, és megöregedni. Gondolataiból a férfi hangja zökkentette ki. - Kész a vacsora! Az ebédlôben az asztalon elegánsan volt megterítve, egymással szemben, még két gyertya is égett. Igazán kitett magáért a férfi. - Ez nagyon szép. Igazán kitettél magadért Tom. Köszönöm, igyekeztem! A vacsora finom volt, nagyon ízletes, illett hozzá a bor is. Talán egy kicsit többet is ittak belôle, de egyikkôjüket sem zavarta. Felszabadultabbak lettek, és ennek hatására egymásba fonódtak, majd az ágy felé vették az irányt. Megtörtént ami ilyenkor lenni szokott. A két szerelmes reggel késôn ébredt, kellemes napsütésre, melyet a tó felszíne tükrözött be a szobába. Tom kelt ki az ágyból, hogy reggelit készítsen. Kim nagyon jól, és mélyen aludt az éjjel. Mintha egy fura álomfoszlány lett volna az emlékezetében, de pontosan nem tudta felidézni. A barlang az szerepelt benne, ennyi maradt meg belôle. Nem is tulajdonított neki nagy figyelmet. A friss kávé illata hozta vissza az ágyba, Tom mellé. A reggelit közösen fogyasztottál el, az ágyban. Igazán romantikus volt az egész hangulat, ahogy a szobába besütött a nap, a férfi odaadása, igyekezete. Bízott benne, hogy ez a pillanat örökké tarthat. Reggeli végeztével útra keltek, hogy megsétáltassák a kutyát a tó körül. Séta közben Kimben ismét elôjött az álma. Nem tudta hogy miért, de önkéntelenül is a barlang felé tekintett. Ebben a pillanatban hatalmasat kiáltott! Egy emberi alakot látott a barlang szájában. Pontosabban nem is egyet három alkot vett ki, akik ôt figyelték! - Mi történ? Mi a baj? Fordult a lányhoz Tom. - A barlangnál vannak valakik. Mutatott oda Kim. Tom felnézett a barlanghoz, de senkit sem látott. - Nincs ott senki, én nem látok ott senkit sem. Kim egy pillanatra a férfire nézett, majd vissza a barlanghoz, és az elôbb látott alakok már nem voltak ott. Nem értett semmit sem.



Bella érzékelte a nôvére hangulatváltozását, hogy valami nagyon megrémítette, de nem tudta, hogy pontosan mi volt az. Otthon volt a szobájában, nem volt iskola, így jobban kezdett koncentrálni, hogy kiderítse, mi van a háttérben. Alex is otthon tartózkodott, akinek feltûnt a középsô nôvére változása, és figyelte mi történik vele. Alex, akire a legnagyobb hatással voltak az ôsök, pontosabban Told, Miara, és Kiara. Nem is sejtették, hogy a nôvérük Kim, pont az ô régi barlangjuk mellett nyaral.


Kim elnézést kért, nem gyôzött szabadkozni, hogy nem szokott ilyet tenni. Ettôl függetlenül azért eléggé megrémítette a látottak. Hirtelen az álom is mintha jobban kezdett volna elôjönni. Álmában három embert látott, akik a barlangban éltek, egy férfi, és két nô. Testvérek voltak. Nagyon sokáig éltek ott. Ismerte az ôsök történetét, és benne is benne volta azok az emlékek, de nem annyira élénken, és erôsen, mint Alexben. Nem gondolt rá, hogy azok az emlékek, ôsök itt élhettek ebben a barlangban.


Az ötlet, hogy felmenjenek, és megnézzék, mi van ott már nem is tûnt annyira jónak. Visszafele kezdtek sétálni a ház felé. Többször is felnézett a hegyre, de nem látott ott senkit sem. Újból beszélgetésbe kezdtek, és elterelte a figyelmét a dologról. Egészen estig.


A vacsora készítését este Kim vállalta, inkább kérte. Addig is eltereli a gondolatait a barlangról. Jót is tett neki. Vacsora készítés közben egyáltalán nem jutott eszébe a kellemetlen emlék. - Nagyon finomat készítettél Kim. Hálálkodott Tom. Még Totora is gondoltál. Ô is kapott a menübôl, külön saját táljába. A kutya hálásan nyalogatta meg Kim kezét a vacsora végeztével.


Beültek a nagyszobába a kanapéra, a kandalló elé. Csak a hangulat kedvéért gyújtotta be Tom, míg Kim a vacsorát készítette. Kellemes meleg áradt szét az egész lakásban. Beszélgettek, közben elfogyott pár pohár bor ismét. A közös fürdô után az ágyba kötöttek ki.


Aznap éjjel Kimnek rémálma volt. Nagyon rosszul aludt, ismét a barlangban volt. Látta a három testvért. Ô mint egy külsô szemlélô volt jelen. De az volt az érzése, hogy a három személy tudja, hogy figyeli ôket. Arra riadt fel, hogy a testvérek közül a férfi elindult feléje egy késsel. Felült az ágyban, az egész teste verítékben úszott. Tom nem ébredt fel mellette. Kiment a fürdôbe, és megmosta az arcát. A tükörbe nézve a háta mögött meglátta a támadó férfi arcát, kezében a késsel! Hatalmasat síkoltott! Erre már Tom is felébredt, és kiszaladt hozzá a fürdôbe. - Mi történt? Kérdezte álmosan. - Rosszat álmodtam felelte Kim. És az elôbb megijedtem. Mintha az álmom béli embert láttam volna a tükörbe mögöttem. Jaj, édesem csak az álom hatása alatt lehettél, hiszen csak mi hárman vagyunk itt senki más. Ez magán terület ide nem is jöhet be senki sem. Próbálta nyugtatni Tom. - Igen, igazad lehet, csak annyira élénk eleven volt ez az egész álom, mintha én is ott lettem volna. - Értem persze.


- Gyere, próbálj meg aludni még egy kicsit. Itt vagyok melletted nem lesz semmi baj.


Visszafeküdtek az ágyba, Kim el is aludt hamar. Tom még fent volt, azon gondolkodott mi miatt lett ennyire érzékeny Kim, hiszen mikor együtt dolgoztak, olyan kemény és határozott volt mindig. Elnyomta ôt is az álom.


Bella reggel korán ébredt. Rosszul aludt, akárcsak Kim. Rá is hatással volt nôvére álma. Ismerôs volt neki az egész helyzet, mármint a három testvér, és a barlang, valamint hogy nagyon régen, és sokáig éltek együtt.


Alex nagyon boldogan ébredt! Megtalálták! El sem hitte, hogy megtalálták a három ôs testvér barlangját! Ô pontosan tudta, hogy mirôl van szó, kik voltak az álmokban. Benne igazán élénken élt ezen ôsök emléke. Sosem gondolta, hogy ennyire közel voltak. A helyre emlékezett, de az évszázadok alatt jelentôsen megváltozott. Elhatározta, hogy hétvégén elmegy és megnézi a barlangot személyesen.



Az éjszakai közjáték után Kim nagyon jól aludt, nem álmodott többet a barlangról. Elôbb felkelt, mint Tom, most ô készítette el a reggelijüket, és vitte be az ágyba. - Köszönöm, hogy ennyire megértô vagy velem Tom. - Ez csak természetes Kim. Nagyon fontos vagy nekem, erre csak mostanában jöttem rá. Ez a pár nap, csak egyre jobban megerôsített benne. Megcsókolta a nôt, és magához húzta. A reggeli félbe maradt, majd egy óra múlva ismét folytatódott. A meghitt pillanatot Toto ugatása szakította meg. Jaj Toto. Ki kell engedni, hogy elvégezze a dolgát. Magára kapott valamit kiment a szobából, kiengedni a kutyát. Tom befejezte a reggelit, és felöltözött. - Kész vagy a túrára? Megnézzük azt a barlangot? - Remegés futott végig Kim testén, minden porcikája ellenkezett a látogatástól. Negédesen Tomhoz hajolt és a fülébe súgta. - Inkább maradjunk az ágyban. Kacsintott és berohant a szobába. Tom Utána. Toto örömmel futkározott kint, tetszett neki a szabadság. Kergette a pillangókat, madarakat. Mikor szomjas volt, ivott a tóból. Lefeküdt a parton és el is aludt.


Eltelt a harmadik nap is. Beengedték a kutyát, és közösen kezdtek neki a vacsorakészítésnek. Tom begyújtotta a kandallót, és az elôtte lévô asztalnál terített meg. A vacsora elfogyasztása után a borozgatás közben beszélgettek. Toto a lábuk elôtt aludt. Tom a kanapénak feküdt, Kim a mellkasára dôlve. - Nem gondoltam, hogy ez a pillanat is bekövetkezik. Mindig olyan erôs, és érinthetetlen voltál Kim. Nagyon boldog vagyok, hogy együtt vagyunk ezen a nyaraláson. Nem kívánhatok többet! Az érzéseimet már nem tudom magamban tartani többé. Szeretlek Kim! Most teljesedett ki igazán. Bennem volt régóta, de a közös munkák miatt, a jó együttmûködés érdekében ezt elnyomtam magamban. - Kim megcsókolta a férfit. Én is szeretlek Tom. Már az elsô pillanatban szimpatikus voltál nekem, de ahogy te is mondtad a munkakapcsolatba nem vihettem bele az érzéseimet. Most már ki merem mutatni! Boldog vagyok, hogy elhoztál magaddal! Kim tudta, hogy a választott férfi akivel el tudja képzelni az életét, az ô volt. Ebben nem volt semmi kétsége. Már csak a legnehezebb dolog volt hátra, elmondani az igazat.


Bella folyamatosan koncentrált, mi történik Kimmel, és Tommal. Elérkezett az idô, mikor Kim elmondja a családi titkot. Ennél a pontnál, nagyon kell majd figyelnie, hogyan reagál rá Tom. Ez fogja meghatározni a közös jövôjüket, és Tom jövôjét is.


Alex is figyelte, de ô Bellát. Arra volt kíváncsi van-e újabb fejlemény a barlanggal kapcsolatban. Egyáltalán nem érdekelte Kim magánélete, csak a barlanggal foglalkozott. Nem tudott meg semmi új dolgot, teljesen másfele járt már Kim, és Tom közös kalandja. Elhatározta, hogy amint hazaérkeznek, ô elmegy, és megnézi magának azt a barlangot. Egyre inkább égett benne a tûz, az elszántság, hogy neki oda kell mennie. Az volt az érzése, hogy szinte hívja a hegy.



Este a vacsora után, a kandalló elôtt borozgatva, beszélgettek. - Tom van egy nagyon fontos dolog amit el szeretnék neked mondatni. Ez olyan családi titok féle, így kérlek, ez maradjon is köztünk. - Persze ez természetes, nem mondom el senkinek a titkotokat. - Tudom hogy, ez hihetetlennek fog tûnni, de kérlek légy nyitott amennyire csak tudsz. - Ígérem!


- Az ôseim, és a családfám visszanyúlik egészen az idôszámítás elôtti idôkbe. De nem is ez lenne a lényeg, hanem, hogy egy nagyon különleges képességet örököltünk az ôseinktôl. A mi családunk képes használni az agyának 100%-át! Tom feszülten figyelte Kim minden szavát.


- Tudom, hogy kérdések merültek fel benned, de engedd, hogy elôször befejezzem, aztán kérdezhetsz, és én mindenre válaszolok. - Rendben van, lenne pár kérdésem már most is persze. - Azzal, hogy az agyunk teljes kapacitását tudjuk használni, még egy nagyon komoly örökségünk is van. Az ôsök tudása öröklôdik a genetikai kódunkban. Ezt úgy lehet elképzelni, hogy az ük, ük, ük, anyámnak az életébôl emlékszem részekre, tapasztalatokra. A család minden tagjában benne van ez a képesség, van akiben erôsen él az ôsok tapasztalata, és van akiben kevésbé, vagy éppen nem fordít rá nagyobb figyelmet. Remélem, tudod követni a gondolataimat, és nem tartasz ôrültnek? -Egyáltalán nem vagy ôrült figyelek, és próbálom összerakni a hallottakat. De sok kérdés kavarog a fejemben. - Persze ez természetes, nemsokára válaszolok a kérdéseidre. Szóval ezen képességeink a családban máshogy fejlôdtek, attól függôen kinek milyen a személyisége. Mutatok egy példát.


A borosüveg, és a poharak a levegôbe emelkedtek, és tettek egy kört a szobában. Tom alig hitt a szemének. - Ezt te csinálod Kim, a képességeddel? - Igen. Apa szerint szinte korlátlan az erônk, amit akarunk bármit meg tudunk tenni. De persze nem teszünk semmi olyat, amivel felkeltenénk a többi ember gyan

Megtekintések száma: 115

Értékelés küldése

Eddigi értékelések száma: 0

Sztori

Megfogalmazás

Összesített

0 pont

0 pont

0 pont

Értékelést, csak belépett felhasználó küldhet!

Utolsó 10 hozzászólás

Szeretnél hozzászólni ehhez az íráshoz?
Kattints ide a regsiztrációhoz, vagy ha már tag vagy, lépj be ide kattintva!

vissza a piszkozat.hu főoldalra

Copyright (c) piszkozat.hu 2008 - 2009

Adatkezelési jognyilatkozat    Kapcsolat    Szabályzat