BEKÜLDÉS
      KEZDŐLAP
      REGISZTRÁCIÓ
      BELÉPÉS
      TAGOK
      FÓRUM
_


Legtöbbet olvasott művek

      Népszerű Történetek
      Népszerű Versek
      Népszerű Idézetek
      Népszerű Humor
      Népszerű Chat beszélgetés
      Népszerű Dalszöveg
      Népszerű Mondókák
      Népszerű Felháborító
      Népszerű Vitatéma
      Népszerű Gondolatok
      Népszerű Vallás
      Népszerű Kritika
      Népszerű Iskolai jegyzetek
      Népszerű Egyéb

 

Összes kategóriák

      Történetek
      Versek
      Idézetek
      Humor
      Chat beszélgetés
      Dalszöveg
      Mondókák
      Felháborító
      Vitatéma
      Gondolatok
      Vallás
      Kritika
      Iskolai jegyzetek
      Egyéb

Webáruház bérlés

Weboldal készítés

Webshop készítés

Beklüdve: Kastor_Blood / 2019.01.23 - 10:26 / vers - egyeb

 Elküldöm egy ismerősömnek

 Hozzáadom a kedvencekhez

 Hozzászólás küldése ehhez az íráshoz

Bûn

A világ, az élet, a korom,
Ott nyugszik zöld rétû dombokon.
Virágok illatát már nem érezhetem.
Az egész szörnyû világ ott nyugszik lelkemben.

Míg fekszem rétek rejtekében,
a testem már nem, de lelkem fent él a fellegekben.

Fény már nem érintheti arcomat.
Többé nem látok mosolygós arcokat.
Föld takarja el testem örök idôkre.
Elvinnék minden tudás, mit senki se keresne.

Ott megtaláljátok magatokat s éreztek majd, ha bejárjátok a dombokat.
Síromat meg nem találjátok, mert az ott van, ahol a bûnt írtátok.
A bûnt, mely embereket temet el, s népeket emel fel.



Megtekintések száma: 31

Értékelés küldése

Eddigi értékelések száma: 1

Sztori

Megfogalmazás

Összesített

5 pont

5 pont

5 pont

Értékelést, csak belépett felhasználó küldhet!

Utolsó 10 hozzászólás

Szeretnél hozzászólni ehhez az íráshoz?
Kattints ide a regsiztrációhoz, vagy ha már tag vagy, lépj be ide kattintva!

vissza a piszkozat.hu főoldalra

Copyright (c) piszkozat.hu 2008 - 2009

Adatkezelési jognyilatkozat    Kapcsolat    Szabályzat