BEKÜLDÉS
      KEZDŐLAP
      REGISZTRÁCIÓ
      BELÉPÉS
      TAGOK
      FÓRUM
_


Legtöbbet olvasott művek

      Népszerű Történetek
      Népszerű Versek
      Népszerű Idézetek
      Népszerű Humor
      Népszerű Chat beszélgetés
      Népszerű Dalszöveg
      Népszerű Mondókák
      Népszerű Felháborító
      Népszerű Vitatéma
      Népszerű Gondolatok
      Népszerű Vallás
      Népszerű Kritika
      Népszerű Iskolai jegyzetek
      Népszerű Egyéb

 

Összes kategóriák

      Történetek
      Versek
      Idézetek
      Humor
      Chat beszélgetés
      Dalszöveg
      Mondókák
      Felháborító
      Vitatéma
      Gondolatok
      Vallás
      Kritika
      Iskolai jegyzetek
      Egyéb

Webáruház bérlés

Weboldal készítés

Webshop készítés

Beklüdve: Irene_Croat / 2019.01.04 - 15:17 / tortenet - elvont

 Elküldöm egy ismerősömnek

 Hozzáadom a kedvencekhez

 Hozzászólás küldése ehhez az íráshoz

Már az emléked sem...

"de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtem, ami pedig elôttem van, annak nekifeszülve futok egyenesen a cél felé..." (Filippi 3:14) Már az emléked sem...
Léna hosszas forgolódás után elaludt. Épp, hogy végre sikerült neki, de máris visszatérô rémálmával találta magát szembe. Végig kellett nézze gyerekkori önmagát, látta ahogy félelmeivel küzd, de bárhogy is próbálta nem tudott segíteni a kicsi Lénán. Viszont menekülni sem tudott, bárhová ment ugyanoda jutott vissza. Látta, ahogy sírt, ahogy félt és szenvedett de nem tudta megakadályozni a múltban átélteket. Férje, Milán arra ébredt, hogy Léna hangosa beszél és sír álmában, miközben teste remegett. A férfi a nevén szólitotta a lányt, de miután nem ébredb fel óvatosan megrázta a ziláló testet, míg végül kinyitotta szemeit. -Ne!-kiáltott fel hangosan Léna,mielôtt ráébredt volna hol is van valójában. Felült az ágyon, felhúzta lábait és térdét átkarolva tovább sírt. Szíve hevesen vert, hangosan, zilálva vette a levegôt. Férje nem szólt semmit, csak magához húzta és végigsimitotta kezeivel a lány remegô vállát. Homlokon csókolta és közben érezte szívének heves dobogását. -Soha nem lesz vége!- jelentette ki Léna, közben fájdalmat érzett. A múlt sebei feltépôdtek és egészen a húsába mart minden emlék. -Ez nem igaz! Csak addig nem lesz vége, míg el nem engeded.- mondta Milán, s közben felemelte a lány fejét és lángoló szemeibe nézett. Még ott ültek egy ideig az ágyban, mintha megált volna az idô. Léna felált, és a szekrényéhez ment. Kotorászott a fiókokban, míg végül megtalálta amit keresett, és kiment az erkélyre. Hûvös és ködös kora téli hajnal volt odakint. Mindent vékony, fehér zúzmararéteg borított. Léna letette a kezében tartott fényképeket, csak egyet hagyott magánál. Kissé hosszasan végigmérte és aztán meggyújtotta. A papirlap hirtelen lángra kapott, Léna némi hezitálás után elengedte, de a pernyét a lány felé sodorta a szellô. Sápatag arcán tapadtak meg a kicsi apó maradványok, melyeket könnyei mázoltak szét. Egy újabb képet vett elô, azt is felégette. És még jó néhányat. A szélirány nem változott... -Látod- szólalt meg a hátánál ôt nézô férjéhez-még ha akarok sem tudok megszabadulni tôlle.-Nézz szét!- szólalt meg férfi -ez az egész köd, ami most mindent beborit egy pohár víz mindössze. Csak akkor fedi el a láthatárt, ha hagyod szétterjedni. De az emlékek nem nagyobbak nállad! A lányt erôssen magához szoritott. Azután kissé eltaszitotta magátol és Léna arcát a keleti irányba forditotta, ahol a nap már kezdett feljönni, az ég kékje felcsillant, a horizont pedig narancssárga színpompájával betöltötte a reggelt. Míg a túloldalon az éj leple alatt keletkezett homály fedte be a láthatárt. -Rajtad múlik Léna!-mondta a férfi és a nô kezébe adott egy képet, aki meggyújtotta, és a szél végre messze fújta az emlékek utolsó maradványát. A férfi átkarolta a lányt, és együtt nézték, ahogyan a szél elsodorja az apró fekete darabkákat. Léna végre felsóhajtott, férjéhez fordult, átölelte.-Köszönöm-suttogta halkan. Férje felemlte és magához szoritotta. Hosszaú idô után Léna végre felnevetett. Milán visszavitte a szobába, ahol a kihúzott sötételôk mögül újból beragyogott a napsugár.



Megtekintések száma: 38

Értékelés küldése

Eddigi értékelések száma: 0

Sztori

Megfogalmazás

Összesített

0 pont

0 pont

0 pont

Értékelést, csak belépett felhasználó küldhet!

Utolsó 10 hozzászólás

Szeretnél hozzászólni ehhez az íráshoz?
Kattints ide a regsiztrációhoz, vagy ha már tag vagy, lépj be ide kattintva!

vissza a piszkozat.hu főoldalra

Copyright (c) piszkozat.hu 2008 - 2009

Adatkezelési jognyilatkozat    Kapcsolat    Szabályzat