BEKÜLDÉS
      KEZDŐLAP
      REGISZTRÁCIÓ
      BELÉPÉS
      TAGOK
      FÓRUM
_


Legtöbbet olvasott művek

      Népszerű Történetek
      Népszerű Versek
      Népszerű Idézetek
      Népszerű Humor
      Népszerű Chat beszélgetés
      Népszerű Dalszöveg
      Népszerű Mondókák
      Népszerű Felháborító
      Népszerű Vitatéma
      Népszerű Gondolatok
      Népszerű Vallás
      Népszerű Kritika
      Népszerű Iskolai jegyzetek
      Népszerű Egyéb


Webáruház készítés


Weboldal bérlés

Összes kategóriák

      Történetek
      Versek
      Idézetek
      Humor
      Chat beszélgetés
      Dalszöveg
      Mondókák
      Felháborító
      Vitatéma
      Gondolatok
      Vallás
      Kritika
      Iskolai jegyzetek
      Egyéb

Webshop bérlés

Webáruház bérlés

Weboldal készítés

Webshop készítés

Webáruház készítés

Weboldal bérlés

Beklüdve: Dora123 / 2018.06.05 - 17:32 / tortenet - romantikus

 Elküldöm egy ismerősömnek

 Hozzáadom a kedvencekhez

 Hozzászólás küldése ehhez az íráshoz

Kutya testôr


Az én nevem Kiyoko.A vezetéknevem Akashi. Az Akashi klán régóta van ebbe az erdôbe. Nagyon szeretek íjászkodni, egy faházban egy nagy erdô közepén élek. Imádom az állatokat, viszont utálok suliba járni és ritkán megyek be. De ennek ellenére a tanárok szerint egy „zseni” vagyok. Utálok barátkozni és ezért nincsenek is barátaim. Sokszor járom az erdôt hát ha találok új állatokat.


*Szombat*


Reggel felkeltem és elindultam az erdôbe sétálni, miközben sétálok hallok egy nyüsszögést, a hang irányába rohantam és láttam egy szegény védtelen és sérült kutyát.


/Nagyon súlyosak a sebei. meg kell gyógyítani./


Gyorsan bevittem egy barlangba ami közel volt a házamhoz és utána haza rohantam gyógyfüvért, ködszrért és takaróért. Mikor vissza értem akkor elláttam a kutyust, ami mellesleg a többi kutyához képest nagy volt, aztán mikor elláttam akkor betakartam és haza mentem. Másnap reggel megreggeliztem utána mentem a kutyához, gyorsan odaértem,. viszont mikor bementem akkor nem a kutya volt ott hanem egy srác, csak egy nadrágba. Mikor észre vett akkor vissza változott.


/Nyugi, nyugi csak képzelôdsz!/


Kicsi idôvel késôbb vissza változott.


- Szia, te ki vagy?


- A testôröd, az a nagy kutya akit te megmentettél.


- Testôr? Milyen testôr? Egyáltalán hogy hívnak?


- 1. Igen testôr, 2. a klánunkba az a szokás ha téged megment egy ember akkkor aza za akit megmentettek az lesz annak az embernek a testôre aki megmentette, az az mivel te megmentettél és mvel te ember vagy a szagod alapján ezért én a TE testôröd vagyok, 3. a nevem Shu, és a te becses neved Urnôm?


- A nevem Kiyoko.


- Gyönyörû neved van Urnôm.


- 1. Köszönem, 2. Ne hívj úgy hogy urnôm hanem hívj a nevemen.


- Rendben, de ha engem elkapnak Kiyoko akkor már nem tudlak megvédeni.


- Rendben. Van egy ötletem! Te megvédesz amitôl akarsz, és én is cserébe megvédelek


- Oké. *elpirul*


- Jó, akkor elsô lépés ként most haza jössz velem és majd otthon keresek neked ruhát. Úgy is egy csomó ruha van otthon fenn a padláson ami apám és anyám ruhái.


- Rendben menjünk.


{Haza fele ment}


- És amúgy begyógyultak a sebeid?


- Nagyjából igen.


- Rendben, akkor majd még otthon bekened a sebeid a gyógy kenôccsel.


- Okés. De még így is van egy kérdésem. Hog hogy ennyire ismered az erdô növény világát?


- Úgy hogy és már 11 éve járom sz erdôt és tanulmányuzom ennek az erdônek a növény világát.


- Értem, és hány éves vagy?


- 16, te?


- Én 18 vagyok, deeeee ami még fontosabb, hogy miért 5 éves korod óta vagy az erdôbe?


- Azért mert 5 éves koromba a szüleim meghaltak.


- Megkérdezhetem mi a vezeték neved?


- Persze, a vezeték nevem Akashi?


- Akashi?


- Igen. Miért baj?


- Az anyukád neve Akashi Yuriko?


- Igen, miért?


- Tudtad hogy a szüleid gyógynövényesek voltak?


- Persze, hisz édesanyámtól és apámtól tanultam meg mi a mérgezô és mi a gyógyító növény használatát. Amúgy ismerted a szüleim?


- Nem, hanem a növérem mestere volt a te anyukád.


- Értem.


- Tényleg hogy tartod el magad?


- 15 éves koromig az erdôt jártam élelemért miután betöltöttem a 15-öt akkor mentem el egy étterembe pincérnônek.


- Oké.


Haza értünk és felmentem a padlásra és hoztam néhány ruhát fel próbált és elég dödös volt a ruhába. Késôbb kimostam a ruhákat és mondtam neki holnap elmegyünk iskolába és ô lesz ott az új diák.


- Rendben, de azért oda mehetek hozzád?


- Nem! Menj oda fiúkhoz és barátkozz velük.


- Akkor csak néha?


- Nem!


- Naaaaaa légysziiiiii!


- Nem!


- Naaaaa.


- Ááááááááááhh. rendben!


- Ez az! *suttog*


Másnap reggel elmentem én is a suliba, és megmutattam neki hogy mi hol van, elkisértem az igazgatóihoz utána mentem az osztályba.


- Sziaaaaa.....mizu Kiyoko?


- Semmi.....*szúrós szem*


- Már mentem is.


2 perccel késôbb becsöngettek. az ozstályfônök be hozta magával Shut. Bemutatkozott, és mindenki köszönt neki. Nap hátra lévô része ugyan úgy telt el mint a többi, unalmasan, Shu össze barátkozott néhány fiúval.Végre vége a sulinak és mehet haza, legalább is mentem volna, de Shu megálított.


- Kiyoko!!!!!


- Mi az?


- Meg vársz? Légyszi.


- Persze, de siess.


- Rendben. *elfut*


Egy kis idô múlva vissza jött és volt vele valaki.


- Na vissza jöttünk.


- Ô ki?


- Ô az én egyik haverom Daiki.


- Szia.


- Szia.


- A neve Kiyoko.-szólalt meg Shu.


- Shu!!!!! Mehetünk?


- Aha, de ugye nem baj hogy ha Daiki és Haru jön?


- Nem, de a szobámba tilos a belépés!!! Értve?


- I....igen.


- Rendben, akkor indulás.


A suli kapujánál ott volt Haru és várt ránk.


*Haza fele menet*


- Pontosan ti hol is laktok?- kérdezte Haru eg kis íjedséggel.


- Nem kell félni Haru-san.


- Én nem is félek.


- Aha persze, a közeli erdôbe lakunk.


- Aha, jó.


*Haza érve*


- Akkor mi elmentünk tévézni.


- Felôlem, én felmegyek a szobámba, ha kell valami akkor gyertek fel.


- Rendicsek.


Egésznap fent voltam és csak zenét hallgattam. Olyan délután 5 körül mentek el a fiúk én meg lementem és elkészítettem a vacsorát. Megvacsoráztam és elmentem fürdeni. Épp végeztem mikor hirtelen benyitott Shu.


- Menj kiiii!!!!!!


- Bocsiii......


Kimentem és Shu volt az ajtó melett.


- Mit akarsz?


- Bocsi...


- Semmi baj, de ugye nem láttál semmit?


- Nem, nem láttam semmit.


- Rendben. Jó éjt, szia.


- Szia, jó éjt neked is.


Egész este forgolódttam, mert folamatosan mikor elaludtam akkor vissza-vissza jöttek az emlékek a múltból, és nem valami kellemes emlékek volta. Végül nagy nehezen elaludtam,. Másnap reggel azt éreztem mikor felébredtem hogy valaki átölel. Megfordultam és Shut láttam miközbe alszik melettem az én ágyában. Egy darabig néztem miközbe alszik, mert mikor alszik olyan aranyos. Nem sokáig néztem, mert felébredt.


- Jó reggelt Kiyoko urnôm.


- Neked is, de miért is vagy itt az én ágyamba melletttem?


- Sajnálom, ha gondot okozott hogy itt aludtam Kiyoko urnôm, de kiabálásokat halottam a szobájából és ide rohantam, akkor láttam hogy alszik és sír álmába, egybôl következtettem hogy rém álma van, ezért feküdtem ön mellé urnôm.


- Értem és köszönöm az aggodalmad, de nem kellett volna. Na de most megyek készítek reggelit és utána menjünk iskolába.


- Rendben urnôm.


- Mondtam hogy csak Kiyoko.


Ezután elkésztettem a reggelit és mentünk az iskolába. Mikor a kapuhoz értünk akkor már ott várták Shut a fiúk meg néhány csaj.


- Na én mentem Shu.


- Ne! Maradj és barátkozz a bárataimmal.


- Kösz de nem, na mentem.


- Ne......


(Shu szemszög)


- Hagyjd rá Shu. Kiyoko mindig is ilyen volt sohase volt bárátja, egy se.


- Tényleg?


- Ja.


A nap hátra lévô részében Kiyoko urnôm került engem, viszont nap végén oda jött hozzám.


- Na jössz haza vagy inkább leszel még a barátaiddal?


- Majd késôbb megek haza.


- Okés, na én mentem, szia


- Szia.


(Kiyoko szemszög)


Haza érve ledobtam a cuccom, és amit már nagyon hiányoltam az az hogy elmenjek az erdôbe sétálni. Szóval elmentem az erdôbe sétálni, mikor találtam egy házat, de nem egy kicsi vagy egy közepes nagyságút, hanem egy rendes nagy házat.Már indulni akrtam arra, mikor valaki hátulról lefogott és magához húzott.


- Ki a......Shu?


- Cssshhhh maradj csöndbe, kérlek a te érdekedben.


- De....


- Mindent elmagyarázok csak menjünk haza.


Haza értünk leültünki a kanapéra és Ben elkezdett beszélni nekem a családjáról.


- Hát amit láttál házat az a klánom háza volt.


- És akkor mi van?


- az van hogy ha nélkülem mész oda és még nem ismernek vagy nem ismernek és nincs rajtad a szagom akkor megtámadnak.


-Értem és akkor mikor mehetek oda?


- Öszintén szólva nem akartalak elvinni a családomhoz mert akkor arra következtetnének hogy te és én együtt vagyunk.


- Aha.


- De ha te szernél elmehetünk.


- Mikor?


- Akár most is ha szeretnél.


- Rendben akkor menjünk.


- Rendben.


(Shu szemszög)


Át öltöztünk mindketten és mentünk a családomhoz. Szépen lassan próbáltam menni, de Kiyoko urnôm húzott és sietetett. Atervezettnél gyorsabban oda értünk. Persze a családom rögtön már a távolba megérezték a szagom és már kint vártak.


- Szia öcskös.......Yuriko sensei?


- Szia neked is nôvérem. Na látom mindenki meglepôdött Kiyoko urnôm láttán.


- Urnôd? Na akkor szépen mind ketten bejöttök és elmondasz mindent Shu, de elôtte bemutatkoznánk. Én vagyok Shu anyukája, A nevem Fujimoto Amaya, ô a férjem Araki, ô a lányom Izumi, ô pedig a kisebbik fiam Hayata.


- Örvendek a találkozásnak a nevem Akashi Kiyoko.


- És akkor te és az öcsém együtt....


- Nem Izumi, most akarom elmondani hogy honnan ismerem és hogy miért az urnôm, bár azt szerintem ti is tudjátok.


*1óra beszélés után*


- Na ezt történt velem míg nem voltam itthon.


- Értjük. Szóval Kiyoko Yuriko és Kou sensei gyereke.


- Igen.


- Kiyoko te is értesz úgy a gyógynövényekhez mint a sensei?


- Nagyjából. Miért?


- Csak úgy, kivácsi voltam hogy mennyire hasonlítasz a szüleidre.


- Aha értem.


- Kiyoko mit szólnál hozzá ha Shu és te ma itt aludnátok?


- Anya ne.....


- Fiam! Az anyád Kiyokot kérdezte.


- Felôlem itt aludhatunk.


- Rendben! Akkor Izumi majd ad pizsamát.


- Rendben anya.


- Rendben.


- Kiyoko megmutatom a szobátokat.


- Szobánkat?


- Igen Shu. Te és Koyoko egy szobába alszotok ha már te vag Kiyoko testôre.


- De anya.....


- Nem Shu! Nem nem.


- Ó tényleg, Amaya-san elkészítette már a vacsorát,


- Nem, még nem. Miért?


- Csak akkor én megcsinálhatom?


- Persze, ha szertnéd. De ugye tudsz szarvast készíteni, csak mert sikerült levadászni.


- Persze tudok.


- Rendben, akkor tiéd a konyha.


- Köszönöm, akkor én mentem is.


- Rendben szia.


*10 perccel késôbb*


- Kiyoko urnôm elmondja hogy mi készül?


- Nem! Titok.


*1 óra múlva*


- Kész a vacsora!


- Mi készült


- Kétszerer sült.


- Szarvasból?


- Igen.


- Itadakimas!!!


Ejsdt: Itádákimász!!!! Jelentése. Jó étvágyat vagy hozzá hasonlók.


- Köszönjük.


- Nincs mit, na de én most megyek aludni, sziasztok!


- Rendben. A fürdôbe lesz a ruhád amit felvehetsz estére. Oyasumi.


Ejtsd. Ojászumi. Jelentése: Jó éjszakát.


- Viszont mindenkinek.


Elmentem fürödni és utána felvettem az alvósomat. Vissza mentem a szobánkba és lefeküdtem aludni. Másnap reggel haza mentünk és készítettem reggelit.


*Reggeli készítés közbe*


- Kiyoko beszéllnem kéne veled.


- Mégis mirôl?


- Hát arról lenne szó......hogy a szüleim tegnep este beszéltek velem rólad.....


- Rólam beszéltetek? És mégis miért?


- Hát hol is kezdjem..............na arról lenne szó vagyiss akkor arról volt szó......hogy az lenne a legjobb ötlet ha megtudnád az igazat.


- Még is milyen igazat?


- Szeretnéd tudni?


- Ha velem vagy a családommal kapcsolatos......akkor igen.


- Rendben, de te akaratad megtudni. Szóval az az igazság hogy te is egy fajta kutya származott vagy mint mi csak egy másik korból és másik klánból származól. Ezt a másik kórból dolgot ezt úgy érsd, hogy a ti klánook már 50 éve kihalt és abból a klánból egy nô és egy férfi élte túl, és végül is ha elkezdesz számolgatni akkor rá jöhetsz, hogy az a férfi és nô az édesapád szülei voltak.


- Aha értem.....


- De nem csak ennyi,az a klán képes voltak legalább is a nôi tagjai arra hogy lássák a szellemeket, de az az egyéníségétôl is függ. Ha jobban vonza gonosz oldal akkor a démonokat látja, viszont ha a jó oldal húzza jobban akkor a megtisztult szellemeket láthatja.


- És ezt szerinted nem mondták el a szüleim?


- Miért? Elmondták?


- Igen.


- De azt is elmondták hogy akkor a szemük színe is megváltozik azoknak akiki látják a szellemeket? Mint ugyebár ha a démonokat látod akkor zöld színû lesz a szem, viszont ha a megtisztult szellemeket látod akkor kék. Ezt is elmondták?


- Igen. De nem csak ennyi. Aki megtudja tanulni elrejteni annak az eredeti szeme színe van és nem a zöld vagy kék vagy a ritka kék és zöld.


- És te megtanultad elerejteni?


- Igen.


- És meg is mutatod?


- Ja.


*Megmutatja*



- Türkíz?


- Ja. Vagy esetleg nem látsz?


- Látok, de hogy?


- Nem tudom. Mesterem azt mondta, hogy ez is ritka csak még ritkább.


- De akkor ez is úgy mûködik mint.....


- Nem. Anyám azt mondta hogy a türkíz szemmel nem csak a démonokat és a megtisztult szellemeket láthatom, hanem magam is át tudok változni a kettô közül, és még plusz az az hogy rám nem hatnak az igézések pl. ha egy boszorkány egpróbálna megigézni az nem hatna rám vagy ha egy vámpír próbálna elcsábítani az se menne neki.


- .........


- Nem értesz semmit?


- De, értem. Viszont gondolgodtam a másik dolgon amit anyám és apám mondott nekem.


- És még is mi az?


- Háááááááát........*elô vesz egy gyûrût* Lennél a feleségem?


- Nem tudom. Igaz hogy szeretlek teljes szívembôl......*elpirosodik* /Mit mondtam az elôbb?/


- *mosolyog* Szóval szeretsz teljes szívedbôl?


- Igen! Vagyis NEM! Vagyis inkább igen.......ágggrrrhhhhh nem tudom!


- *megcsókolja*


- Most már tudom.


- Szóval elôször. Én is szeretlek, nem olyan rég szerettem beléd.


- Én is. Nagyon szeretlek.


- Szóval a válaszod a kérdésemre?


- .........i...........ige..........igen!


*4 évvel késöbb*


Shu és én összeházasodtunkmiután betöltöttem a 18-at és lett egy lányunk aki még csak 5 hónapos, a neve pedig Kimiko. Továbbra is a családi hazunkba élünk és remélem hogy Kimiko mikor nagy lesz ô is talál magának egy hozzá illô fiút aki még viszont szereti is. Kimiko az apjára hasonlít még mert a szeme színe az majd csak 4 éves korába jön elô.



Megtekintések száma: 78

Értékelés küldése

Eddigi értékelések száma: 0

Sztori

Megfogalmazás

Összesített

0 pont

0 pont

0 pont

Értékelést, csak belépett felhasználó küldhet!

Utolsó 10 hozzászólás

#21846 Jilly

2018.06.29 - 21:52

1: csodálkozok, hogy ezt valaki végigolvasta,2: van hova fejéôdni... sôt.. csak oda felé van-

#21841 FSH

2018.06.27 - 14:07

Nagyon jó!

Szeretnél hozzászólni ehhez az íráshoz?
Kattints ide a regsiztrációhoz, vagy ha már tag vagy, lépj be ide kattintva!

vissza a piszkozat.hu főoldalra

Copyright (c) piszkozat.hu 2008 - 2009

Honlapkészítés    Adatkezelési jognyilatkozat    Kapcsolat    weboldal készítés    Szabályzat