BEKÜLDÉS
      KEZDŐLAP
      REGISZTRÁCIÓ
      BELÉPÉS
      TAGOK
      FÓRUM
_


Legtöbbet olvasott művek

      Népszerű Történetek
      Népszerű Versek
      Népszerű Idézetek
      Népszerű Humor
      Népszerű Chat beszélgetés
      Népszerű Dalszöveg
      Népszerű Mondókák
      Népszerű Felháborító
      Népszerű Vitatéma
      Népszerű Gondolatok
      Népszerű Vallás
      Népszerű Kritika
      Népszerű Iskolai jegyzetek
      Népszerű Egyéb


Webáruház készítés


Weboldal bérlés

Összes kategóriák

      Történetek
      Versek
      Idézetek
      Humor
      Chat beszélgetés
      Dalszöveg
      Mondókák
      Felháborító
      Vitatéma
      Gondolatok
      Vallás
      Kritika
      Iskolai jegyzetek
      Egyéb

Webshop bérlés

Webáruház bérlés

Weboldal készítés

Webshop készítés

Webáruház készítés

Weboldal bérlés

Beklüdve: Dora123 / 2018.05.21 - 17:02 / tortenet - romantikus

 Elküldöm egy ismerősömnek

 Hozzáadom a kedvencekhez

 Hozzászólás küldése ehhez az íráshoz

Démonfarkas hátán

Helló az én nevem Tsubaki Aya és 16 éves vagyok, nem rég kezdtem el az új sulit. Egyedül élek mert a szüleim itt hagytak egyedül és kimentek külföldre és azóta nem is tartom velük a kapcsolatot. Lett is egy barátom Mei, nagyon kedves lány. Azt elfelejtettem meg említeni hogy tudjuk egymástitkát és ember suliba járunk. Az a titok hogy én boszi vagyok Mei pedig vámpír. Az én erôm a négy elem használat az az víz, föld…stb. Meié pedig hogy a természetet irányítja, ami azt jelenti hogy érti a fák nyelvét tudja irányítani a növények növekedését. Van egy fiú aki folyton zaklatja Meit, azt a fiút úgy hívják hogy Dan


Hétfô reggel. Ma van az utolsó nap a suliba, mert holnap kezdôdik a nyári szünet. Találkoztam Meivel a suli elôtt és bementünk órára. Az órák gyorsan elteltek, de mikor Meivel mentünk a kapuhoz akkor letámadott minket az az idióta Dan, de mielôtt rámozdulhatott volna Meire az elôtt oda szóltam neki:


- Hé ha nem mész el 1 másodperc múlva mosolyogva verem szét a pofádat haver.


Mikor ezt mondtam nem vettem észre Dan mögött futó srácot. Hát amikor ide ért akkor bocsánatot kért aztán elkezdtek veszekedni. Én személy szerint nem vagyok oda az emberekért nem úgy mint Mei és ezért is szoltam oda a két veszekedô fiúnak:


- Khm….Ha nem fogtok most arrébb állni akkor szép mosollyal az arcomon verem be a képeteket.


Arrébb álltak mi meg mentünk haza.


- Csajszi nem is tudtam hogy tudsz így beszélni.


- Hát drága Mei sok mindent nem tudsz te még rólam.


(Dan szemszög)


Ott álltunk Bennel nagy kerek szemekkel hogy egy ilyen aranyos lány mint Aya tud így is beszélni. Késôbb megszólal Ben:


- Haver nem olyan rég mentek el a lányok menjünk utánuk. Amúgy is arra lakom.


- Felôlem. Az embereket úgy is könnyû becserkészni.


- Ja ahogy mondod.


(Aya szemszög)


Mielôtt elköszöntünk egymástól megláttuk a két srácot, és nekem lett egy rossz elô érzetem ezért beráncigáltam Meit a házamba és bezártam az ajtót.


- Aya ezt mért csináltad?


- Bocs Mei volt egy rossz elô érzetem és azért.


- Jól van hiszek neked, de ha már itt vagyok akkor itt is alszom.


- Oké.


Mei itt aludt reggel pedig hazament és összecsomagolt mert mennek a szüleivel nyaralni a nyári szünetben. Sajna egyedül maradtam de a fagyi mindig felvidít ezért elmentem a legközelebbi boltba hogy vegyek fagyit. Mikor oda értem a boltba akkor jutott eszembe hogy be kell vásároljak mára így meg vettem azokat a dolgokat amiket a curryhez kell. Amikor kimentem a boltból akkor neki mentem valakinek és felnéztem akkor vettem hogy akibe bele ütköztem az Dan haverja volt.


- Bocs véletlen volt.-sajnálkoztam


- Nem baj…..ugye téged Ayának hívnak?


- Igen. Téged?


- Ben a becsületes nevem.


- Oké szia.


- Várj!-kiáltott nekem Ben.


- Mi van?


- Hát……


Nem tudta befejezni a mondatot mert csörgött a telefonom. A tánc iskola igazgatója volt és mondta hogy azonnal menjek be dolgozni mert aki a közepeseket tanítja megfázott és hogy siessek mert már két perce hogy elkellett volna kezdeni az órát.


Amint letette a telefont én ott hagytam a francba Bent és siettem a suliba.


- Sziasztok Aya a nevem és én vagyok a helyettes.


- Szia!-köszönt mindenki egyszerre.


Mikor beálltak akkor vettem észre Dant és hogy mellette van egy üres hely.


- Dan kié az az egy szabad hely.


- Ayaaaaa! Az Ben helye.


- Mindig szokott késni?


- Igen. Néha még be se jön.


Ekkor nyílt az ajtó és kemény hangon szólt be Ben.


- Ki ne szokott néha bejönni?


- BEN! Képzeld Aya a helyettesítô.


- Mi?


- Ne miz nekem állj be mert kezdeném!


(Ben szemszög)


Aya nagy nagyon jól táncol. Sajna nem tudtam elmondani a titkom mert felhívta az igazgatónô!


- Hé figyel te hülye!


- Ki? Én?


- Nem. A démon király maga.


- Nem vagy vicces.


- Szerintem meg igen.


(Aya szemszög)


Elegem van az emberekbôl utálom ôket! Elmagyaráztam mindenkinek hogy egész héten én leszek és hogy nem veszünk új táncot. Haza indult mindenki köztük én is. Mindenki kiment bezártam indultam is mikor…..valaki megfogta a kezem.


- Várj Aya beszélni akarok veled!


- Ben? Mirôl szeretnél beszélni?


- Háááát…..arról hogy elakarok mondani 1 titkot ami rám és Danra vonatkozik.


- Hallgatlak.


- De ezt is csak azért mert van egy olyan elô érzetem, hogy bízhatok benned.


- Oké hallgatlak.


- Akkor…..arról lenne most szó hogy…..


Ekkor megjelent Dan és bele súgta a fülembe:


- Hogy mi ketten démonfarkasok vagyunk.


/Hogy mik?/


- Igaz Ben?


- Igen.


- Hogy mik vagytok?


- Démonfarkasok.-súgta Ben a fülembe.


- Akkor ez esetben.


És abban a pillanatban megöleltem ôket és elmondtam mindent magamról. De viszont nem mertem semmit mondani Meivel kapcsolatban. Mikor befejeztem az ölelgetésüket akkor láttam rajtuk, hogy a hír hallatán nagyon meglepôdtek.


(Ben szemszög)


/Hogy micsoda? Ezt nem hiszem el! Aya egy boszi, ezt nem hiszem el!/


- Aya ugye most nem hazudsz nekünk?


- Nem dehogy! Mér hazudnék nektek?


- Nem tudom.


- Na látod, akkor mér kérdezted?


- Kíváncsi voltam, és bocsánat hogy nem bíztam benned.


- Nincs harag.


- Akkor jó


(Dan szemszög)


- Bocsi de itt vagyok ám és is.


- Sajnálom hogy nem törôdtünk azzal hogy itt vagy.


- Rád nem tudnék haragudni Aya.


Egy pár perc kínos csend lett aztán meg szólalt Ben és elhívott aztán elkezdte mondani nekem a mondani valóját.


- Hé haver mi lenne akkor ha most elmennél meg keresni Meit én meg haza kísérném Ayat.


- Másképp mondva menjek el mintha valami dolgom lenne te pedig kettesben maradsz Ayaval.


- Ja ezt kérném.


- Oké itt sem vagyok, de elôre szólok hogyha valami olyat akarsz csinálni Ayaval akkor nem tôlem kell vélned hanem majd tôle mert és láttam az erejét mikor gyakorolt az erdôben annak idején és sokkal hatalmasabb ereje van mit bármelyik természet feletti lénynek.


- Biztos akkor képzelôdtél tuti gyengébb nálunk nem kell aggódni.


- Majd akkor megtapasztalod a saját bôrödön de én elôre szóltam.


- Oké. Oké, majd figyelek mit csinálok.


(Aya szemszög)


Ben elhívta Dant valahova, láttam hogy valamit beszélnek aztán a beszélgetés után Dan elment. Mikor Dan elment akkor Ben visszajött.


- Ha szeretnéd haza kísérhetlek.


- Azt megköszönném.


- Vannak nálad?


- Nem. Egyedül élek. Mér kérded?


- Az nem érdekes.


Ekkor gyorsan megfogtam a kezem és kérdezte merre. Elég gyorsan haza értünk eléggé sietett be. Mikor mind ketten bent voltunk akkor halottam az ajtó csapódást és hogy bezárják. Ben hirtelen a falnak nyomott.


- Aya én most egy fontos dolgot szeretnék veled közölni……


És ebben a pillanatban kaptam egy sms-t az Amerikában ott élô szüleimtôl hogy találtak nekem egy démonfarkas fiút akit már ki is neveztek az én vôlegényemnek. Ô egy évvel idôsebb az az 17 éves a srác.


- Bocs Ben de most menned kell.


- De én nem fogok elmenni!


- De elfogsz!


- Nem fogok, mert szeretlek és nem hagylak el.


/Hogy miiii? Ben szeret, Ben azt mondta hogy szeret/


- Ezt most komolyan mondod?


- Halál komolyan!


- Sajnálom Ben de nem hiszem hogy tudnám viszonozni, és hogy miért?


Azért mert a szüleim vissza jönnek ide Japánba a vôlegényemmel.


(Ben szemszög)


/Mi van? Vôlegény? Milyen vôlegény?/


- Sajnálom de akkor sem hagylak itt!


- Annyira makacs vagy.


- Tudom.


(Aya szemszög)


Végül itt maradt és együtt megvártuk a szüleim, amíg nem jöttek addig beszélgettünk.


- Figyu Aya kérdezhetek valamit?


- Persze.


- Hát ugyebár hallottad hogy szeretlek, és azt szeretném kérdezni hogy lennél a barátnôm?


- 1. igen hallotam 2. pedig igen leszek a barátnôd.


- Tényleg?


- Ez most egy nagyon hülye kérdés volt. Én nem szoktam hazudni.


- Szóval akkor tényleg?


- Hát persze.


(Aya anyuka szemszög)


- Hé Haku már várod hogy megismerkedj Ayaval?


- Hát csak egy kicsit.


- Csak egy kicsit Haku?


- Jó, nagyon várom.


- Na Haku azért elég fura számomra hogy amerikai vagy és japán neved van.


-Ez azért van mert az édesanyám volt, az apám meg amerikai.


- Áh akkor már értem a nevedet.


Haza értünk, mikor benyitottamegy csók látványa fogadott Aya és egy ismeretlen srác között.


(Haku szemszög)


Mikor bementem láttam hogy Aya és az öcsém Ben csókolóznak.


- Mi a francot csinálsz az ÉN menyasszonyommal öcskös?!


- Hát drága bátyám én most nem a TE menyasszonyodat hanem az ÉN barátnômet csókoltam meg.


- Mi? Barátnô?


- Ha én is közbe szólhatnék……


- Mos maradj csöndbe Aya én most a bátyámmal beszélek!


(Aya szemszög)


/Mi a franc? Hogy hogy így beszél velem ezt most megfogja bánni!/


Ekkor elkezdtem használni az erôm és a fejét belülrôl elkezdtem az erômmel bökdösni egyre erôsebben.


(Ben szemszög)


/Ez nagyon fáj! Nem tudom mi ez de nagyon fáj!/


- Na milyen?


- Mi….cso…da…Aya…ezt te…csi..nálod…? *nagyot nyel*


- Igen én!


/Szóval errôl beszélt Dan/


Hirtelen megszólalt Haku.


- Aya látom hogy erôs vagy deezt ne csináld Bennel! Kérlek! Te pedig Ben nem beszélhetsz így a TE új barátnôddel!


(Aya szemszög)


/Új barátnô? Miért én hányadik vagyok?/


Nem sokára befejeztem az alap varázslatomat és amint befejeztem akkor is csak ott álltam és hallgattam Ben és Haku veszekedését. Egy kis idôvel késôbb befejezték a veszekedést és Ben elment. Én természetesen utána mentem, de kár volt, mert amit láttam az nagyon mélyen ütött. Láttam Bent egy másik lánnyal, nem tudom miért de csak én csak ott álltam lefagyva és csak néztem ahogy csókolóznak. A szívem majd széthasadt. Teljesen üres lettem, olyan volt érzés volt mintha belülrôl marnának szét. Nemsokára észre vettek, Ben szaladt hozzám gondolom azért hogy megmagyarázza.


- Szia Aya! Ez nem az aminek látszik!


- Akkor mi?


- Hát csak….próbáltunk.


- Próbáltatok? És mégis mire?


- Egy darabra amiben mi vagyunk a fôszereplôk.


- Ben, az hagyám hogy hazudsz, de még hülyének is nézel?! Tudod mit nem érdekeltek legyetek boldogok együtt, na én mentem!


Haza fele indultam, már az utcánkban voltam mikor hátulról hallottam Dan hangját.


- Szia Aya…..hé mi a baj?


- Persze. Miért kérded?


- Látszik hogy sírtál. Mi történt?


*Elmeséltem hogy mi történt*


-Ez szörnyû! Bár tudtam legbelül hogy ez lesz, mert mindig is ilyen volt hogy egyszerre több lánnyal volt. De ez akkor is felháborító!


- Köszi az együtt érzést, de most mennem kell haza a szüleimhez és a vôlegényemhez.


- Várj Aya! Neked van vôlegényed?


- Igen. Úgy néz ki hogy Ben bátya.


- Tényleg? Akkor a szüleid nagyon jó ember ismerôk.


- Ezt most mér mondod?


- Csak azért, mert ismerem Ben bátyát és szöges ellentéte Bennek.


- Köszi a tájékoztatót! Szia!


- Szia!


Elköszöntünk egymástól és mentünk a magunk dolgára. Mikor haza értem mindenki látta hogy sírtam és anyám a nyakamba ugrott.


- Ayám minden rendben, látszik hogy sírtál.


- Persze minden rendben. De én most föl megyek a szobámba gyakorolni.


- Jó rendben menj csak.


Felmentem a szobámba, egy kis idô múlva kopogtatnak az ajtómon.


- Hagy most békén anya!


- Én nem anyukád vagyok.


- Mit akarsz Haku?!


- Bejöhetek?


- Persze gyere. Mit akarsz?


- Hamarosan elmennek a szüleid, nem akarsz elköszönni tôlük?


- Nem inkább most nem. Amúgy te nem mész velük?


- Nem hisz a vôlegényed vagyok így ketten élünk majd ebben házban.


- Ugye most csak szivatsz?


- Nem, nem szivatlak.


/Szuper nem rég lett vége a Bennel lévô pár órás kapcsolatomnak, erre megkapom a bátyát akit nem is szeretek./


- Oké, a vendégszoba a folyosón végén jobbra van.


- Ja hát igen, de ugye tudod hogy mivel a vôlegényed vagyok ezért…..


- Ki ne mond! Inkább pakolj be! Rendet rakok és akkor felôlem itt is alud hatsz!


(Haku szemszög)


- Gondolom azért engeded meg, mert akkor a szüleid is itt maradnának akiket te ”annyira szeretsz”.


- Természetesen! Nem hiányzik nekem az is hogy ôk itt legyenek!


- Tudod mi a szerencsém?


- Na mi?


- Az hogy az egész nyári szünetet veled tölthetem!


- Ooooké. Biztos nagy szerencse.


- Az bizony! / Annyira édes mikor mosolyog/


Sajnos elkezdtem felé közeledni, az agyam azt mondta hogy „NE”, de a testem nem engedelmeskedett és megcsókoltam Ayat.


(Aya szemszög)


/Ez most komoly?! Na ezt nem akarom! Fuss már!/


Nem löktem el magamtól, pedig igenis az agyam el akart futni akart, de a testem ott maradt és Haku megcsókolt. Miután megtörtént nem tudtam mit mondani, csak ott álltam vér piros arccal. [Csak szerintem volt piros]


- Te….te MEGCSÓKOLTÁL!!!!


- Igen de….


Nem hagytam hogy végig mondja, én is megcsókoltam.


(Haku szemszög)


/Ez fura azt hittem hogy meg fog ütni, de erre megcsókolt ô is./


- Aya ugye tudod hogy mit csináltál?


- P..per….persze tu-tudom. Nagyon rossz volt?


- Nem, nagyon is jó volt. Csak meglepôdtem.


- Ez volt az egyik célom.


- Az egyik? Mert van másik is?


- Titok! És ha már itt tartunk, akkor elmondod drága démonfarkasom hogy mi az erôd?


- Elmondom, ha kapok még egy ilyen csókot.


- Rendben. *suttog*


- Mi? Tessék?


- Nem fogom elmondani még egyszer mert ezzel a két cuki kis füleiddel hallhattad.


- Na még egyszer mond ki.


- Oké kimondom! Rendeben, kapsz még egy olyon csókot.


- Ez az! *suttog* Khm….na az én erôm a fekete láng . Ja és fehér farkas vagyok.


- Okés! Ezt jó tudni!


- Na kis kíváncsim akkor kérem azt a csókot.


- Hazudtam! Nem adok csókot!


- Ha így állunk akkor el veszem, mert megígérted hogy kapok.


-Hééééé…..


(Aya szemszög)


/Ez az idióta megcsókolt! Bár tényleg megígértem, de ô most komolyan mondta azt, hogy elveszi, mert megígértem./


- Te…te.


- Én mondtam hogy elveszem amit ígértél.


- Na de…


- Nincs de kis kíváncsim.


- Gonosz vagy!


- Nem vagyok gonosz, csak önmagamat adom.


- Akkor jó!


- Aya kérdezhetek valamit?


- Persze.


- Szeretnél démonfarkas lenni?


- Sajnálom de, SEMMI KÉPP!


- Rendben, de egyszer megszeretném mutatni a milyen vagyok ha átváltozok, és még szeretném ha a hátamon ülnél.


- Esetleg azon a bizonyos napon az esküvô után elmehetnénk a vadon melletti házba és ott is élhetnénk.


- Én benne vagyok.


- Tényleg, mikor lesz az esküvô?


- A születés napod után 1 hétre rá.


- Az az 2 hét múlva?!!


- Igen. Probléma?


- Nem.


- Van egy ötletem! Mit szólnál hozzá ha jövô héten a szülinapodon elmennénk a közeli nagy erdôbe és amit megbeszéltünk azt megmutathatnám, és akkor a hátamon is ülhetnél?


- Nekem megfelel!


- Oksi. *mosolyog*


Beszéltünk még egy kicsit aztán elmentem fürödni. Mikor végeztem akkor láttam meg hogy Haku az ágyamban alszik, fel akartam ébreszteni, de hirtelen maga mellé húzott.


- Mi a francot csinálsz?!!


- Mi van? Mivel én vagyok a vôlegényed ezért miért ne alud hatnánk együtt?


- Na azért még ne!!


- De miért?


- Azért…..ághr inkább aludjunk!


Egy kicsit mocorgunk álmunkba, de csak egy kicsit.




Másnap reggel ”jól” keltem fel, Haku rendesen szorított magához, majd nem megfulladtam. Nem csináltam semmit, mert én is kedvelem egy kicsit. Nagy nehezen kimásztam az ölelésébôl és lementem csinálni reggelit.


(Haku szemszög)
mikor felkeltem nem találtam mellettem Ayát és megijedtem. Gyorsan leszaladtam és amint megláttam hogy Aya reggelit készít rögtön oda futottam és megöleltem.


(Aya szemszög)


Nagyban csinálom a reggelit, mikor éreztem hogy Haku megölel, hisz ez csak az ô ölelése lehet. Megfordultam és megpusziltam.


- Jó reggelt, mindjárt kész a reggeli.


- Neked is jó reggel. Hogy aludtál?


- Egész jól fôleg hogy veled aludtam.


- Akkor jó. *elpirul*


- De valami rosszat álmodtál, mert nagyon magadhoz szorítottál?


- Ô……..nem!


- Nagyon elgondolkoztál. Biztos hogy nem?


- Igazából……azt álmodtam, hogy te elhagytál és hogy nem szerettél, és féltem hogy igaz és ezért öleltelek annyira erôsen.


- Értem, de ettôl nem kell féled, mert ez nem történik meg. *mosolyog*


Miután mondtam Haku megölelt és meg is csókolt. Mikor kész lett a reggeli, akkor megreggeliztünk.


- Mit csináljunk?


- Hát szerintem…….


- Semmi perverz Haku! Semmi perverz!


- Oké, oké felfogtam, de akkor ha nem, akkor menjünk fagyizni!


- Okés! *mosolyog*


- Amúgy mondtam már hogy cuki a mosolyod?


- Nem.


- Cuki a mosolyod.


- Köszi démonfarkasom.


- Lehetne rövidebb.


- Mondjuk farkasom?


- Az jó lesz! Neked mondjuk a beceneved legyen nyuszim!


- Oksi!


Elmentünk fagyizni aztán mentünk a parkba beszélgetni, mikor leültünk egy padra elkezdtünk beszélgetni és valakik oda jöttek hozzánk.


- Sziasztok!


- Sziasztok Dan, Mei nem is mondtad hogy itthon maradtál és hogy ti összejöttetek.


- Igen. Hát a szüleim itthon hagytak, mert csak ketten akartak menni.


- Amúgy ti randin vagytok?


- Aha, ráadásul dupla randin!


- Mer hogy kikkel vagytok még?


- Hát Aya nem fogsz örülni…..


- Szia Aya, Haku.


- Ben?


- Igen, szia! Bemutatom nektek a barátnômet Sakurát!


- Jó hát akkor megyünk is. Igaz Haku?


- Igen mi már megyünk is.


- Oké, sziasztok!- integetett Mei.


Haza mentünk és egy jó darabig unatkoztunk.


- Mit csináljunk Haku?


- Nézzünk filmet.


- Jó, de milyen filmet?


- Horrort!


- Muszáj?


- Te kérdezted hogy mi legyen.


- Az igaz de…..


- Most akkor nézünk filmet vagy sem?!!


- Jó nézzünk keresek valami horror filmet.


- Oké.


(Haku szemszög)


Aya keresett ”egy nagyon íjesztô horrort” aztán berakta a filmet. Aya már a film elején elaludt, de egy horroron hogy lehet elaludni.


(Aya szemszög)


Hirtelen felébredtem, mert a film hangos volt. Láttam hogy Haku mellettem alszik így nem akartam felébreszteni. Megállítottam a filmet és vissza aludtam. *reggel*


Mikor felkeltem akkor a konyhából éreztem az égett szagot. Elmentem a konyhába és láttam Hakut miközben reggelit készít.


- Haku mikor keltél?


- Nem rég. Miért? *ásít*


- Nyomás vissza a kanapéra, ülje és majd én csinálok reggelit!


- De……Aya…


- Nincs „De Aya”, hanem mész és pihensz addig míg nem lesz kész a reggeli!


- Oké, de elôtte ezt:*csók*


- Na most már menj!


- Okés!


Megcsinálta a reggelit és leraktam az asztalra, oda mentem a kanapéhoz, azt hittem hogy alszik, de nem! Magához ölelt.


- Kész a reggeli farkasom.


- Oksi, menjünk!


Megreggeliztünk, épp mosogattam mikor csöngettek.


- Vajon ki lehet az?


- Majd én kinyitom nyuszim!


- Helló…….te mit keresel itt?!


- Ki az Haku? Te…..mi a francot akarsz Ben?!


- Én csak azt szeretném……


- Hogy?


- Hogy fogadj vissza!


- Teeee.....*ütni készül*


- Várj csak Haku!


- Rendben!


- Vissza fogadjalak Ben?


- Igen.


- Hát.......*pofon vág*Tudod mikor fogadlak vissza! Takarodj innen!


- Jó máris megyek!


Mikor elment én összerogytam és sírtam, miközben sírtam éreztem hogy Haku átölelt. Addig ölelt míg meg nem nyugottam.


- Megnyugottál?


- Igen hála neked.


- Annak örülök.


- Na de most nekem el kell mennem a konyhába takarítani utánad.


- Segítsek?


- Nem kell.


- Bíztos?


- Igen.


- Rendben akkor én elmentem aludni.


- Rendben, szép álmokat!


- Szeretlek!


Egy kis idô múlva végeztem és felindultam a szobába átöltözni, mikoir kinyitottam az ajtót Haku félmeztelen teste fogadott.


- Szia! Jajj, itt valaki nagyon kíváncsi.


- Nem! Nem vagyok kíváncsi *kipirult*


- Akkor mér ilyen piros az arcod?


- Nem.....nem is piros az arcom!


Haku gyorsan oda jött hozzám és megölelt.


- Ez most....


- Cssshhh, így szeretnék maradni egy kicsit, jó?


- Rendben.


Egy darabig ölelkeztünk aztán hallottuk a csengôt.


- Sziasztok Dan, Mei.


- Sziasztok Aya.-mondta Mei


- Van ám egy hírünk.-szólalt meg Dan.


- És mi az haver?


- Hát Haku.....


- Várj Dan majd én


- Rendben szerelmem.


- Összeházasodunk!


- Gratulálunk nektek.


- Köszönjük a gratulációt Haku, és meg szertnénk hívni az esküvônkre.


- Mikor lesz?


- Jövôhéten szerdán.


- De jó, akkor van a szülinapom.


- Akkor a lagzin megtatrjuk a szülinapodat is, oké?


- Rendben. Na és mior lesz a ruha próba?


- Amm....holnap déután 1-kor, el ne késs!


- Nem fogok.


*1 óra múlva*


- Sziasztok!


- Sziasztok! Aya holnap el ne késs!


- Rendben Mei.


- Végre elmentek.


- Ezt most mér mondod Haku?


Nem válaszolt smmit csak megfogta az arcomat és az ô arcához húzta és megcsókolt.


- Ezt miért kaptam?


- Mert szeretlek.


- Akkor annyi is elég lett volna ha azt mondod hogy szeretlek.


- De én most így akartam elmondani hogy szeretlek.


- Felôlem de én mostmegyek mosni.


- Rendben.


Délután leültem TV-ni és késôbb meg elkészítettem a vacsorát aztán mentem aludni. Másnap reggel siettem az otthoni dolgokkal, mikor végeztem elmentem pihenni.


*12:30*


/Na mehetek készülôdni, nyomás!/


Épp oda értem 1 órára. Rengeteg ruhát próbáltak fel, végül a koszorús lányok tenger kék, rövid, fodros ruhába, Mei pedig hó fehér hercegnô ruhába.


- 10.000 jen lesz.


- Tessék.


Gyorsan hazarohantam, mior haza értem már ott ültek a kanapén Haku és Dan és valamit beszéltek.


- Mit csináltok fiúk?


- Nem mondta Mei?


- Mit?


- Holnap tartjuk a lány és fiú búcsút.


- És hol lesznek megtartva?


- Hát úgy gondoltuk hogy a fiúk itt a lányok pedig Dan és Mei lakásán.


- Aha.


- Hát igen.


- Jó, ha a fiúk itt lesznek akkor Haku te takarítasz elôtte és utána is.


- Rendben.....Aya.


- Megszívtad haver.


- Nem Dan te is takarítasz Hakuval.


- Ó a francba.


Hát szerintem nem kell elmondani milyenek az ilen bulik, a léneg az hogy mindenki berúgott, és a fiúk utána hánytak. Eljött a szerda megtörtént az esküvô és a lagzin meg lett tartva a szülinapom is. 17 éves vagyok. A lagzi vége fele Haku egy kicsit Hót részegre itta magát, szóval haza vittem. Másnap reggel fejfájósan kelt ezért adtam neki gyógyszert aztán vissza ment aludni.


1 héttel késôbb megtörtént a mi esküvônk is, a nászutunkat Haku szüleinek a myaralóján volt.


*10 évvel késôbb*


- Anya, apa gyertek már!-mind ketten egszerre.


- Jól van megyünk! Haru ne futkározz , ülj le, Ayato nem piszkáld Akirát!


- De anya hugit nem zavarja, mert alszik.


Három gerekünk lett Haru 3 éves, Ayato 2 éves és Akira 1 éves. Imádni valóak ha alszanak, de amúgy is. Az eskövô után kiköltöztünk abba a házba amit még az esküvô elôtt beszéltük meg, és ott élünk még a világ a világ.



Megtekintések száma: 31

Értékelés küldése

Eddigi értékelések száma: 0

Sztori

Megfogalmazás

Összesített

0 pont

0 pont

0 pont

Értékelést, csak belépett felhasználó küldhet!

Utolsó 10 hozzászólás

Szeretnél hozzászólni ehhez az íráshoz?
Kattints ide a regsiztrációhoz, vagy ha már tag vagy, lépj be ide kattintva!

vissza a piszkozat.hu főoldalra

Copyright (c) piszkozat.hu 2008 - 2009

Honlapkészítés    Adatkezelési jognyilatkozat    Kapcsolat    weboldal készítés    Szabályzat