BEKÜLDÉS
      KEZDŐLAP
      REGISZTRÁCIÓ
      BELÉPÉS
      TAGOK
      FÓRUM
_


Legtöbbet olvasott művek

      Népszerű Történetek
      Népszerű Versek
      Népszerű Idézetek
      Népszerű Humor
      Népszerű Chat beszélgetés
      Népszerű Dalszöveg
      Népszerű Mondókák
      Népszerű Felháborító
      Népszerű Vitatéma
      Népszerű Gondolatok
      Népszerű Vallás
      Népszerű Kritika
      Népszerű Iskolai jegyzetek
      Népszerű Egyéb


Webáruház készítés


Weboldal bérlés

Összes kategóriák

      Történetek
      Versek
      Idézetek
      Humor
      Chat beszélgetés
      Dalszöveg
      Mondókák
      Felháborító
      Vitatéma
      Gondolatok
      Vallás
      Kritika
      Iskolai jegyzetek
      Egyéb

Webshop bérlés

Webáruház bérlés

Weboldal készítés

Webshop készítés

Webáruház készítés

Weboldal bérlés

Beklüdve: Bagoly / 2018.04.22 - 12:01 / tortenet - elvont

 Elküldöm egy ismerősömnek

 Hozzáadom a kedvencekhez

 Hozzászólás küldése ehhez az íráshoz

A tükör

Egy vörös hajú kislány állt elôttem, gyönyörû zöld szemeibôl gyûlölet lövellt felém. Ez volt az elsô látvány életemben, nagyon megijesztett. Legtöbbször úgy ment el mellettem, hogy rám sem nézett, ha mégis, akkor mindig azon gondolkodtam, vajon miért haragszik rám? Pedig ajándékba kapott engem, az édesanyja dicsérte a cirádás keretemet, és azt mondta, pompásan illik a stílusom a szobába. Néha sírva nézett rám, és olyankor nagyon szerettem volna megmutatni neki, hogy milyen szép is valójában, de ô csak azt a szennyet látta, amit mások rádobáltak. Egy napon aztán kivitt a szobából, le a sötét pincébe. Hosszú-hosszú idô telt el, borzalmas volt céltalanul létezni odalent. Aztán egyszer csak nyílt az ajtó, magas, karcsú alak közeledett felém.
- Pompás! Ne fáradjanak, pontosan ilyen tükörre vágytam, szívesen kiviszem magam a kocsimhoz! - szólt egy zengô férfihang, fölemelt két erôs kéz, és kivitt. Hirtelen pillantottam meg a fákat tele rózsaszín virágokkal, és egy szabályos férfiarcot gondosan ápolt frizurával, amint éppen rám mosolygott, hófehér fogain megcsillant a napfény. Egy tágas szobában helyezett el, pontosan az ágya mellett. Szürke ruhás, csapzott nô lépett be, a férfi foghegyrôl válaszolgatott neki, bármit is kérdezett. A férfi alig várta, hogy kettesben maradjon velem, látszott rajta a feszültség. A nô csöndesen kiment. Ô pedig csak bámult és bámult, aztán súlyokat emelgetett, majd a testét is csodálta bennem egy darabig. Egy este a férfi erôsen bevágta az ajtót, amikor hazaérkezett, egészen beleremegtem. Aznap nem nézett felém sem, másnap pedig szinte alig ismertem rá, borostás volt, a szeme vérben forgott, haja csimbókokban lógott, és mintha éveket öregedett volna. Amikor elment otthonról, a nô is odajött. Testszínû krémet kenegetett a szeme alá, hogy eltüntesse a kék foltot, majd két nagy táskával kiment, de kisvártatva zörrent a kulcs a zárban, odaszaladt hozzám, fölkapott, és magával vitt. Egy apró szobában kaptam helyet, a nô szépen lepucolt. Jött két csöndes nap, a harmadik napon erôs kopogást hallottam, majd kiabálást, sikolyt, végül vér fröccsent rám és csönd lett. A nap bágyadtan sütött be az ablakon, aztán lassan beesteledett. Másnap törték fel az ajtót, a nôt letakarva vitték ki, rólam kis pálcikákkal törölgettek vért, aztán otthagytak megint. Végül takarítók jöttek, engem is megtisztítottak. Hosszú idô telt el, míg végre új lakója lett a szobának. Ôsz hajú asszony lépett elém, és kedvesen mosolygott, megigazította a kontyot a fején, aztán tett-vett, öröm volt nézni is. Kopogtak. Egy fiatalabb nô lépett be, a konyhából hallottam ki hangfoszlányokat, aztán bejöttek a szobába.

- Anya, kérlek, vállald a kezeléseket! - kérlelte a fiatalabb nô könnyekkel a szemében.- Én már sokat éltem, és mindig méltósággal. Meghalni is úgy szeretnék, ha itt lesz az ideje - mondta, és tiszta, mosolygó kék szemeivel nézte önmagát bennem. A lelkünk nem hal meg soha, nagyon jól tudod! Ne félj, én sem félek! - mondta, még mindig engem nézve. Hónapok teltek el, az asszony egyre soványabb lett, a hajáról pedig megtudtam, hogy csak paróka. De a szeme mindvégig tiszta maradt, mert a szíve tele volt szeretettel. Egy esôs keddi napon hosszabban nézett, mint máskor, és volt valami furcsa a tekintetében.

Szerdán letakartak.


























Megtekintések száma: 131

Értékelés küldése

Eddigi értékelések száma: 0

Sztori

Megfogalmazás

Összesített

0 pont

0 pont

0 pont

Értékelést, csak belépett felhasználó küldhet!

Utolsó 10 hozzászólás

Szeretnél hozzászólni ehhez az íráshoz?
Kattints ide a regsiztrációhoz, vagy ha már tag vagy, lépj be ide kattintva!

vissza a piszkozat.hu főoldalra

Copyright (c) piszkozat.hu 2008 - 2009

Honlapkészítés    Adatkezelési jognyilatkozat    Kapcsolat    weboldal készítés    Szabályzat