BEKÜLDÉS
      KEZDŐLAP
      REGISZTRÁCIÓ
      BELÉPÉS
      TAGOK
      FÓRUM
_


Legtöbbet olvasott művek

      Népszerű Történetek
      Népszerű Versek
      Népszerű Idézetek
      Népszerű Humor
      Népszerű Chat beszélgetés
      Népszerű Dalszöveg
      Népszerű Mondókák
      Népszerű Felháborító
      Népszerű Vitatéma
      Népszerű Gondolatok
      Népszerű Vallás
      Népszerű Kritika
      Népszerű Iskolai jegyzetek
      Népszerű Egyéb

 

Összes kategóriák

      Történetek
      Versek
      Idézetek
      Humor
      Chat beszélgetés
      Dalszöveg
      Mondókák
      Felháborító
      Vitatéma
      Gondolatok
      Vallás
      Kritika
      Iskolai jegyzetek
      Egyéb

Webáruház bérlés

Weboldal készítés

Webshop készítés

Beklüdve: Bagoly / 2018.04.22 - 11:57 / tortenet - egyeb

 Elküldöm egy ismerősömnek

 Hozzáadom a kedvencekhez

 Hozzászólás küldése ehhez az íráshoz

Mocskos tavasz


A hó vagyok. November végén születtem, egy szürke hajnalon. A vastag felhôtakaróból minden kis részem vidáman pörögve hullott alá, csak akkor éreztem némi ijedtséget, amikor megláttam a rengeteg koszt, amire érkeztem. A kopott, piszkos udvart házak vették körbe. Mindent szemét borított, csikkek, zacskók és ételmaradékok, de lassan befedtük az egészet. Reggel éles gyerekhang hasított a levegôbe:
- Hó! Esett a hó!
Emberek jelentek meg az ablakokban, mindenki örült nekem. Egy részembôl hóembert formáztak az udvar sarkában és dobálták egymást velem, miközben visongva, kipirult arccal nevettek.
Hosszú ideig tartott a hideg. Láttam a színes fényeket az ablakokban karácsonykor, és láttam a szilveszteri tûzijátékot az udvar közepén, melynek fényében boldogan ragyogtam. Aztán hosszú hetek teltek el boldog, hideg, tiszta nyugalomban. Tudtam, hogy szokatlanul magas kort értem meg, élveztem az életemet végig, de alaposan bele is fáradtam. Februárban már fagyott csomókban állt egy részem, máshol szürkés lettem, és volt, ahol kilátszott alólam néhány tenyérnyi halott fûszál.
Egyik napról a másikra történt. Kisütött a nap, sugarai erôsen simogattak, és én tudtam, hogy hamarosan más formát öltök, s visszatérek teremtômhöz az égbe. Délutánra már csak víztócsák maradtak belôlem. Másnap még erôsebben tûzött a nap, éreztem, ahogy lassan súlytalanná válok és elkezdek szállni fölfelé. Ahogy utolsó részeim is elhagyták az udvart, még utoljára hallottam, amint egy dühös férfihang így kiáltott:
- Fúj, milyen retkes itt minden! A nap a hibás! Az a mocskos tavasz!








Megtekintések száma: 66

Értékelés küldése

Eddigi értékelések száma: 0

Sztori

Megfogalmazás

Összesített

0 pont

0 pont

0 pont

Értékelést, csak belépett felhasználó küldhet!

Utolsó 10 hozzászólás

Szeretnél hozzászólni ehhez az íráshoz?
Kattints ide a regsiztrációhoz, vagy ha már tag vagy, lépj be ide kattintva!

vissza a piszkozat.hu főoldalra

Copyright (c) piszkozat.hu 2008 - 2009

Adatkezelési jognyilatkozat    Kapcsolat    Szabályzat