BEKÜLDÉS
      KEZDŐLAP
      REGISZTRÁCIÓ
      BELÉPÉS
      TAGOK
      FÓRUM
_


Legtöbbet olvasott művek

      Népszerű Történetek
      Népszerű Versek
      Népszerű Idézetek
      Népszerű Humor
      Népszerű Chat beszélgetés
      Népszerű Dalszöveg
      Népszerű Mondókák
      Népszerű Felháborító
      Népszerű Vitatéma
      Népszerű Gondolatok
      Népszerű Vallás
      Népszerű Kritika
      Népszerű Iskolai jegyzetek
      Népszerű Egyéb

 

Összes kategóriák

      Történetek
      Versek
      Idézetek
      Humor
      Chat beszélgetés
      Dalszöveg
      Mondókák
      Felháborító
      Vitatéma
      Gondolatok
      Vallás
      Kritika
      Iskolai jegyzetek
      Egyéb

Webáruház bérlés

Weboldal készítés

Webshop készítés

Beklüdve: Tad_Rayder / 2018.03.06 - 17:07 / tortenet - irodalmi

 Elküldöm egy ismerősömnek

 Hozzáadom a kedvencekhez

 Hozzászólás küldése ehhez az íráshoz

A tôrzsfônök álma

A törzsfônök álma

Amikor Michael Bering megfogta a kislánya kezét azt vette észre, hogy Lucy teljesen a szobában történtek hatása alá került.
Michael Bering híres amerikai író aki méhnyakrákban elvesztette a feleségét és most egyedül neveli kislányát a szépséges Lucyt . Azután, hogy a kislány megfürdött mert ugye egy nyolc éves kislány már nem kéri apukája segítségét amikor fürdik, hangokat kezdett el hallani a fürdôszobában lévô tükör felôl. Amikor kilépett a fürdôkádból, szólította az a hang.
- Gyere közelebb.
- Lucy gyere.
A kislány közelebb ment és akkor meglátta a tükörben, azt a valamit szörny eltorzult arccal és késsel a kezében. S a sikításra ekkor lépett be Michael és látta meg kislányát olyan állapotban mint aki szellemet látott. Mi történt Lucy? Kérdezte riadtan, mert még soha nem látta ilyennek a kislányt. Itt volt apu, itt volt apu. Egyre csak ezt hajtogatta és a jeges rémület ami kiült az arcára hatással volt Michaelre is és ô is kezdett félni, de nem attól ami netán a fürdôszobában van, hanem attól, hogy a kislány olyan pszichés állapotba került, hogy egyhamar nem tér vissza a valóságba. Mert ugye a képzelet néha felülmúlja a valóságot és ez volt az a helyzet amikor ez megtörtént. Michael egész este odafigyelt a kislányára, nem mintha eddig nem tette volna, de most úgy érezte még nagyobb szüksége van rá mint eddig bármikor. Az idô az nap este úgy vánszorgott, mintha valami sebzett vad lett volna amit elejtettek az éjszakában a farkasok s már csak pár lépést tudna megtenni az elmúlásig. A kislányt bevitte a szobájába és mint egy jó apához illôen puszit lehelt az arcára és jó éjt kivánt neki. De a kislány nem tudott aludni, mert egyre csak a fürdôszobában lévô valami vagy valaki járt a fejében. Egész éjszaka fent volt s az ágyából nézte a szobáját bevilágító holdat, ami árnyékot vetett az ággyal szemközti szekrényre, mintha az a valami jött volna ki a fürdôszobából.
Lucy az édesanyját hat éves korában vesztette el és Michael soha nem tudta megbocsátani magának, hogy amikor a legnagyobb szüksége volt rá ô nem törôdött vele mert hiába hogy, nála volt Lucy épp olyan volt mintha magára hagyta volna mert nem foglalkozott vele eleget. Most két évvel késöbb, ahogy Lucy cseperedett és meglátta az idô múlásával Michaelben az apát így már a kapcsolatuk is rendezôdni látszott. Mert hiszen minden kislány életében kell egy hôs akire felnézhet, s most Lucy ezt a hôst megtalálta S Michael ennek ôszintén örült, mert az igazat megvalva nem igazán hitt benne, hogy a kislánya egyszer még észre fogja benne venni az apát. Ahogy hajnalodott, úgy tûnt el az árnyék a szekrényrôl és vele együtt a rossz gondolatok is ahogy ô nevezte a "tollas emberrôl". Michaelt azért nem igazán hagyták nyugodni a tegnap este történtek és elkezdett kutakodni egy kicsit a házzal kapcsolatban míg Lucy iskolában volt. Elment a helyi könytár felnôtt részlegére és utána nézett hátha valamit meg tud a házról. Talált egy olyan könyvet valami ismeretlen szerzôtôl aminek az volt a címe Kísértetek a házban és környékén. Ahogy elkezdte olvasni, talált benne egy olyan részt, az Indiántôrzsfönök álma. Ez áll benne.
Valamikor az 1800-as évek közepén volt egy sziu indián akinek "Szürke kutya" volt a neve és a népét ô vezette harcba a sápadarcuakkal szemben. Ô nem akart háborút, megpróbált, békében egyeséget kötni a sápadtakkal, de nem hallgatták meg és tôrzsének lemészárlásával jelezték, hogy takarodjanak errôl a földrôl, mert itt semmi keresnivalójuk. Azon a napon " Szürke kutya" bosszút esküdött és megfogadta, amíg él bosszút áll a népének kiírtásáért. Azonban az élet közbe szólt és " Szürke kutya" eltávozott a " Nagy Istenhez Wachaohoz" ahol minden indián lelke megnyugvást talál. Életében így hát elmaradt a bosszú, de a lelke mind máig él mert az azóta beépített indián területre a mai napig visszajár kísérteni.

2
Amikor Lucyt hazavitte az iskolából aközben döbbent rá, hogy az ô házuk az ahova mindig visszatér az indiántôrzsfônök és Lucy ôt látta este a fürdôszobában. Persze elég hihetetlennek tûnt egy nyolc éves kislány szájából olyat hallani, hogy egy "tollas ember" volt a tükörben, de most, hogy a könyvtárban is olvasott róla, kezdett benne hinni. Bízott benne, hogy csak a gyermeki fantázia játéka kerítette hatalmába Lucy elméjét mind oly sok gyermeknek. Akkor hitte el isten igazából amikor ô maga is meglátta a "tollas embert". Az nap este látta meg amikor már Lucyt lefektette és ô még egy kicsit nézte a tévét a nappaliban s a fürdôszobából ismét furcsa zajokat hallott, és ekkor hirtelen mozdulattal belökte az ajtót a következô pillanatban meg meglátta az indiánt a tükörben, aki beszélt hozzá és megszólította. Menjetek innen a lányoddal együtt. Ez az én területem, soha ne gyertek vissza. S ahogy ezt kimondta, hirtelen eltûnt a fürdôszoba homályában. Michael nem tudta mire vélni a dolgot, de azt tudta hogy, innen el kell menniük addig amíg lehet. Mert amit mindig az apja mondott neki, az jutott eszébe. Tudod Michael az indiánbosszú kegyetlen és véres tud lenni. Ezt hajtogatta mindig amikor a tévében mentek a Winethou filmek De most Michael nem épp az apja szavai miatt szeretett volna csak innen elköltözni hanem azért hogy a kislánya biztonságban lehessen. A következô héten már fel is rakta a netre a hirdetést. ÁRON ALUL ELADÓ CSALÁDI HÁZ. Remélte, hogy minél több jelentkezô lesz rá a kislánya biztonsága érdekében. Az indiántôrzsfônök ezután is megjelent Lucynak és nem hagyta nyugodni még azután sem, hogy meg lett hirdetve a ház. Megjelent, és állandó vendég volt a kislány szobájában mint egy ôrangyal, démoni rettegésben tartva ezzel Lucyt. A kislány hiába mondta el az apjának, hogy a "tollas ember" most már minden éjjel ott van a szobájában, Michael annak ellenére, hogy ô is látta, nehezen hitt a kislánynak, de egy belsô hang azt súgta, hogy most mindennél jobban hinnie kell neki.

3

A könyvtárban olvasottakra emlékezve beugrott neki, hogy azért jelenik meg neki és Lucynak állandóan az indián mert anno ez az ô tôrzsének a területe volt amit elvettek tôlük. S most semmi mást nem akar " Szürke kutya" csakhogy békében visszakapja ô és a népe azt, ami egykor az övék volt a Sziuk területét. A hirdetés feladása után két hétre jelentkezett az elsô vevô és már el is adták a házat az új tulajdonosnak. Abban reménykedtek, hogy így megszabadulnak az indiántôrzsfônök szellemétôl és nyugodtan élhetnek egy csendesebb és nyugodtabb környéken. Így hát Gatlinbôl elköltöztek és Derryben találtak maguknak egy házat egy csendes, városszéli lebuj mellett. Mindketten élvezték, hogy megszabadultak a kísértettôl és Michaelnek lelkiismeretfurdalása volt, hogy nem hitt elôbb Lucynak. Pedig akkor talán annyi rettegésben telt éjszakát nem kellett volna átélnie. Arról nem is beszélve, hogy talán akkor jobb apának tartaná a kislánya.
Ne haragudj kislányom, hogy nem figyeltem oda rád eléggé, hangzott Michaeltôl a megbánó bocsánatkérés.
Semmi baj apa, szólalt meg Lucy ami egy kissé megnyugtatta, de azért azt is hozzátette, hogy soha ne hagyj magamra apa. Michael arcán végigcsordult egy könnycsepp és gyorsan meg is törölte, hogy Lucy ne is lássa.

4
Az új ház nagyon tetszett mindkettejüknek és tényleg nagyon csendes kis környék vette körül. Semmi nyoma nem volt egyikükön sem, hogy az elôzô házban milyen dolgokat tapasztaltak és végre teljesen megnyugodhattak. De néha eszükbe jutott, fôleg Lucynak az indiántôrzsfônök és éjszakánként volt, hogy úgy aludt el az ô arca kísérte el az álomvilágba. Az emlékezet sokszor olyan dolgokat kényszerít a felszínre amit nem akarunk, de mivel hozzánk tartozik nem tudunk ellene mit tenni. S ezt tudták ôk is. Így amikor mint mondtam néha eszükbe jutott "Szürke kutya" hagyták, hogy ahogy jött úgy távozzon is és ez általában sikerülni szokott. Lucynak sokkal nagyobb szobája volt mint Gatlinban de még így is alig fért el benne a sok játéktól amit néha csak az iskolában megusmert barátokkal Nicoleval és Kellyvel kellett megosztania hisz nem volt testvére. De ô velük ugyanúgy eltudott játszani mintha testvérei lettek volna. Azt szokták mondani, hogy az egyke gyerekek, akiknek nincs testvére és nem tudja mi az a testvéri szeretet magányosabbak tudnak lenni, és csak el vannak a saját kis világukban s azt tudják hogy azt legalább soha nem bántja senki. De Lucy teljesen más volt. Nem mutatkoztak rajta soha a magány jelei mert már babakora óta barátságos volt mindenkivel és ez nem volt másképp a két kis barátnôjével szemben sem. Michaelnek még hozzá kellett szoknia, hogy a házban gyerekzsivaly van és ahhoz is, hogy most már néha nem egyet hanem három királylányt kellett kiszolgálnia. Der mivel nagyon szerette a gyerekeket, így nem okozott neki problémát a délutánonként pincérszerep. A két kislány anyukájával is nagyon jól kijöttek amitôl tényleg félt, hogy nem fog menni, hosz a felesége halála óta még mint barát sem engedett magához közel egy nôt sem. Eleinte furcsa volt neki és rengetegszer érzett lelkiismeretfurdalást, hogy az elhunyt felesége után más nôvel ilyen jól kijön de meggyôzte magát, hogy attól még ugyanúgy szeretheti és tisztelheti és ez a világ rendje. De akárhogy is van mindig Lucy édesanyja marad neki az elsô a szívében. Carol és Ingrid nagyon jól tudták hogy Michaelt milyen tragédia érte a múltban és ennek tükrében közeledtek felé és tisztelték. Nagyon becsülték a kitartását amiért ilyen erôs tudott maradni és neveli Lucyt aki mindennél fontosabb számára.
Carol volt az, aki elôbb megismerte Michaelt csak egy utcai spontán találkozás során, amikor mindketten az iskola kapujában várták csemetéjüket. Elkezdtek beszélgetni és látszott és érzôdött rajtuk, hogy kölcsönös a szimpátia. Ezután vetette fel Carol, hogyha gondolja szívesen bemutatná az egyik barátnôjének akit Ingridnek hívnak. Elôször Michael nem tudta mire vélni de bele ment és azóta is nagyon jól meg van a kislányok anyukáival, akik anélkül költöztek be Michael és Lucy szívébe, hogy észrevették volna. Szem elôtt tartva és szívébe zárva felesége emlékét. Hisz az emlékezés néha a múltba réveszt bennünk. . Látszólag Lucynak is tetszettek a közösen eltöltött délutánok, mind a kislányokkal mind az anyukáikkal. De közben a lelke mélyén gondolt a "Tollas emberre" is és bízott benne, hogy már soha többé nem fogja látni és nem kísérti éjszakákon keresztül mint valami visszajáó kísértet. De a "Tollas ember" akkor is ott van ha ô nem látja és lépten nyomon kíséri, mert a gondolataiban jelen van. S akkor is félelmet kelt a gyermeki szív relytekén hogyha messze jár, de a gondolataiban mindig ott van vele. S ezt Michael és Lucy is tudta annak ellenére, hogy bíztak abban az új házzal és a hellyel megszabadultak tôle. Már nem jelent meg nekik de az épp elég volt számukra, hogy a gondolataikba és az elméjükbe telepedett ezáltal súlyos terhet róva rájuk. Talán elátkozta ôket és kísérteni fogja ôket mindörökké ? Ki tudja ?
Ebben csak bíztak, hogy nem így lesz. S igyekeztek nem gondolni rá és még több idôt tölteni egymással és újdonsûlt barátaikkal


2. Fejezet
Szürke kutya háborúja

Anno réges-régen, még valamikor nagyanyáink koránal elôdjeként éltek az indiánok. Egymás közt békés nyugalmat árasztó nép volt, de persze ez nem volt mindig így . S sajnos mások számára igen csak útban voltak és más tollával ékeskedô rézbôrûnek tartották ôket s ezt ki is nyilvánították azzal, hogy több millió indiánt mészároltak le csak azért mert nem tetszett másoknak a létezésük. Persze ezt nem nevezték népírtásnak. Ebbe a háborúba keveredett "Szürke kutya" is és a népe akit meghurcoltak és arra kényszerítettek, hogy hagyják el a völgyet még amíg lehet, de ebbe ôk nem mentek bele inkább választották a biztos pusztulást csakhogy a földjeikért kiálló büszke indiánokként maradhassanak fent, az utókor számára. Ekkor távozott a tollas ember Vacho Nagyistenhez és azóta csak visszajár oda , ahol egykoron az otthona volt, és csak bojong mint egy hontalan kísértet. Ô semmi mást nem akar mint azt visszakapni ami egykor a népét illette, és ezt azzal hogy Michael és Lucy elköltöztek el is érte de valami hiányzik neki az igazi lelki békéhez . Talán azt, hogy találja meg a hôsi halált halt többi testvérét akik vérüket áldozták a földjeikért. S ha ôket megtalálná, akkor nyugodna a lelke és békében újjászülethetne a Nagyisten színe elôtt.

3. Fejezet.

Az elfeledett síremlék

1

Az üresen álló ház háta mögött volt egy ösvény ami elvezetett egy temetkezési helyhez, amit már réges rég nem használtak. Michael akkor tudta ezt meg amikor bement utánaérdeklôdni a ház történetének, de akkor még nem tartotta fontosnak így nem is foglalkozott vele. Most már tudja, hogy igen is fontos szerepet játszik a ház életében a temetkezési hely mert ez a "tollas ember" népének utolsó nyughelye. Amikor véget ért a háború, a megmaradt indiánok ide temették el halottaikat. Talán azért jelent meg Michael és Lucy életében mindig és mindenhol mert érezte, hogy csak ôk tudják megadni neki a lelki békét. Talán. Éjszakánként az új házban Michael egy síremléket szokott látni, csak azt nem tudja, hogy kié az a sírhalom. Nagyon sokat szokott rajta gondolkodni, hogy miért álmodik ilyen dolgokat és hogy mit szeretne még mindig a "tollas ember" tôlük amikor már elhagyták az otthonukat, hogy végre nyugtuk lehessen.

2
Michael ismét verejtékben úszva ébredt az éjszaka közepén de az egészben az vigasztalta, hogy most ô van porondon a "tollas embernél" és nem Lucy aki békésen aludt a másik szobában. Kiment a konyhába és csinált magának egy jó erôs feketét s miután ránézett az órára, látta, higy éjfél múlt egy két perccel leült az asztalhoz és töprengett a forró kávét kortyolgatva. A kávé olyan élénkítôen hatott rá, hogy közben elôvett egy keresztrejtvény újságot s már majdnem megfejtette az egészet amikor megakadt a szeme egy kérdésen. Hogy hívják az indiánok mindmáig fel nem fedezett nyughelyét? S akkor a megfejtéssel ami az elfeledett síremlék volt, az is tudatosúlt benne, hogy miért jelenik meg nekik még mindig a "tollas ember". Azért mert elakar jutni az ôsi földjére ahol eltemették ôket de sokaknak csak egy kereszt volt az emlékük, semmi több és csak annyit szeretett volna, hogy ne legyen elfelejtve.

3

Ahogy elkísérte Michael és odaértek a ház háta mögötti temetkezési helyre, a sok sírkereszt között megállt egynél. Michael elôször nem értette, hogy miért álltak meg de a "tollas ember" rámutatott és halványan látszódott a neve. Szürke kutya. S azzal kezet nyújtott a kíséretet Michaelnak ezzel köszve meg, hogy segített neki megtalálni a végsô nyughelyét és örökre eltûnt az éjszaka sötétjében.

4

Amikor másnap reggel Lucy felébredt csak annyit mondott az apjának. A "tollas ember" elment. Igen drágám, már nincs többé. Szólt megnyugtató szavakkal Michael a kislányához.
Sümeg 2017. 2.7. Kedd - 2017. 9.1. Péntek



Megtekintések száma: 161

Értékelés küldése

Eddigi értékelések száma: 0

Sztori

Megfogalmazás

Összesített

0 pont

0 pont

0 pont

Értékelést, csak belépett felhasználó küldhet!

Utolsó 10 hozzászólás

Szeretnél hozzászólni ehhez az íráshoz?
Kattints ide a regsiztrációhoz, vagy ha már tag vagy, lépj be ide kattintva!

vissza a piszkozat.hu főoldalra

Copyright (c) piszkozat.hu 2008 - 2009

Adatkezelési jognyilatkozat    Kapcsolat    Szabályzat