BEKÜLDÉS
      KEZDŐLAP
      REGISZTRÁCIÓ
      BELÉPÉS
      TAGOK
      FÓRUM
_


Legtöbbet olvasott művek

      Népszerű Történetek
      Népszerű Versek
      Népszerű Idézetek
      Népszerű Humor
      Népszerű Chat beszélgetés
      Népszerű Dalszöveg
      Népszerű Mondókák
      Népszerű Felháborító
      Népszerű Vitatéma
      Népszerű Gondolatok
      Népszerű Vallás
      Népszerű Kritika
      Népszerű Iskolai jegyzetek
      Népszerű Egyéb


Webáruház készítés


Weboldal bérlés

Összes kategóriák

      Történetek
      Versek
      Idézetek
      Humor
      Chat beszélgetés
      Dalszöveg
      Mondókák
      Felháborító
      Vitatéma
      Gondolatok
      Vallás
      Kritika
      Iskolai jegyzetek
      Egyéb

Webshop bérlés

Webáruház bérlés

Weboldal készítés

Webshop készítés

Webáruház készítés

Weboldal bérlés

Beklüdve: B.Farago_Aranka / 2018.02.13 - 15:14 / vers - egyeb

 Elküldöm egy ismerősömnek

 Hozzáadom a kedvencekhez

 Hozzászólás küldése ehhez az íráshoz

Kötôdésem Óbudához

Ezer eltéphetetlen szállal kötôdôm Óbudához, hisz itt születtem és éltem eddigi életemet, egy Duna menti társas ház második emeletén. Erkélyrôl a folyóra látok és a lombos fájú parkra, ahol régen pajtásaimmal tele-szájas nevetéssel teltek a szabadság édes napjai.

Nagypapám a hegyoldalon lakott, a Daru utcában. Naponta többször jártuk meg az árnyas fákkal szegélyezett utat, és kísérte léptünket az Újlaki templom harangjának hangja. A kis házak udvarából orgonabokrok és gesztenyefák bólogattak ki az útra.


Nagypapa már fél évszázada kint pihen az árnyas Óbudai temetôben, az többi ôseink között. Az Óbudai temetôben, melyet halottak napján ropogós hóban jártunk meg gyertyát gyújtani a nagy családdal, melyek közül már alig-alig vagyunk ezen a világon.


Ma is a Kolosy téri piacra járok vásárolni, amely napjainkra már megváltozott. Szépen felújított épületek ölelik körbe az árusok pultjait, egy hangulatos szökôkút körül padok várják a megpihenni vágyókat. Díszes, üvegbetétes fémszerkezettel ívelték át a területet a háztetôk között, ezzel védve az árusokat az idôjárás viszontagságaitól. De nekem a piac még a régi nyitott tér, ahol a sarkon Varga bácsi standja állt, aki az elsô cseresznyét nevetve a fülemre akasztotta fülbevalónak.


Fülembe cseng még a múltból a verkli hangja, amelyre mi gyerekek markunkba szorított forintjainkkal szaladtunk le a lépcsôn, és dalokat kérve dobáltuk be az érmeket a kintornás perselyébe.


És jönnek az emlékek végeérhetetlen sokasága..... kocsival jött a szemetes és minden kapu elôtt megrázta csengôjét, hogy a házmesterek hozzák ki a szemetesládájukat. rn Szintén lovas kocsival jött felénk a barátságos postás is és mi gyerekek felkéredzkedtünk a bakra, ahol büszkén ültünk és képzeletünk tájain hajtottuk a szélsebes paripákat.


Családi összejöveteleket a régi kiskocsmákban tartottuk, ahol kockás abroszon gôzölgött a halászlé, utána túros csusza dukált bôséges töpörtyûvel és a férfiak elôtt nagy korsóban állt a habos sör, mi meg a bambit ittuk boldogan.


Télen, korcsolyázni a Goli pályára jártunk, ahol természetesen nem mûjég volt, így mindig izgatottan hallgattuk az idôjárás jelentést, hogy mikor jön a fagy és iskola után szaladhatunk a jégre. Lányom már a fôtérre jár korcsolyázni a barátaival. Mûjégen síklanak, miközben zene szól. Szép emlékek fûznek engem is ide, ahol fiatal lány koromban a Zichy kastély elôadásait néztem, hallgattam.


Nyarat a Duna partján töltöttük, ahol a hinta repített minket a magasba és a folyó lépcsôjén madzagot lógattunk a vízbe, remélve hogy nagy fogásunk lesz. Az akkor még tiszta folyó ingyen strandján fürödhettünk is és kavicsokat, csigákat gyûjtöttünk.


Általános iskolai tanulmányaimat kicsit arrébb végeztem el a második kerületben, de gimnáziumba már visszatértem Óbudára, az Árpád Gimnáziumba, hol felejthetetlen tanárok készítettek minket fel a nagybetûs életre. Ugyanebben az épületben jártam azután fôiskolára is. rnrnÓbudán lettem fiatal lányból asszony és anyuka, és lányom ugyan azokon a helyeken nevelôdött, ahol én is gyerekeskedtem.


Férjem a szikföldi Dévaványáról került fel hozzánk, és harminc év alatt ô is igazi óbudai lakossá vált, akit idekötött a család, az irodalmi kör, melynek tagja volt, és sajnos már nyolc éve ô is a temetô családi kriptájában alussza örök álmát.


Az eltelt évtizedek alatt az ifjúság tôlem, mint pillangó, messze szállt és véle a régi, kacskaringós utcájú, düledezett házú Óbuda is. Ma már hajam bánatcsíkok tarkítják, de nékem fecseg a Duna habja, susognak a part menti fák és órára hív az Árpád Gimnázium csengôje, mert számomra ez a hely a múlt, a jelen és lányom képében a jövô is.



Megtekintések száma: 89

Értékelés küldése

Eddigi értékelések száma: 0

Sztori

Megfogalmazás

Összesített

0 pont

0 pont

0 pont

Értékelést, csak belépett felhasználó küldhet!

Utolsó 10 hozzászólás

Szeretnél hozzászólni ehhez az íráshoz?
Kattints ide a regsiztrációhoz, vagy ha már tag vagy, lépj be ide kattintva!

vissza a piszkozat.hu főoldalra

Copyright (c) piszkozat.hu 2008 - 2009

Honlapkészítés    Adatkezelési jognyilatkozat    Kapcsolat    weboldal készítés    Szabályzat