BEKÜLDÉS
      KEZDŐLAP
      REGISZTRÁCIÓ
      BELÉPÉS
      TAGOK
      FÓRUM
_


Legtöbbet olvasott művek

      Népszerű Történetek
      Népszerű Versek
      Népszerű Idézetek
      Népszerű Humor
      Népszerű Chat beszélgetés
      Népszerű Dalszöveg
      Népszerű Mondókák
      Népszerű Felháborító
      Népszerű Vitatéma
      Népszerű Gondolatok
      Népszerű Vallás
      Népszerű Kritika
      Népszerű Iskolai jegyzetek
      Népszerű Egyéb


Webáruház készítés


Weboldal bérlés

Összes kategóriák

      Történetek
      Versek
      Idézetek
      Humor
      Chat beszélgetés
      Dalszöveg
      Mondókák
      Felháborító
      Vitatéma
      Gondolatok
      Vallás
      Kritika
      Iskolai jegyzetek
      Egyéb

Webshop bérlés

Webáruház bérlés

Weboldal készítés

Webshop készítés

Webáruház készítés

Weboldal bérlés

Beklüdve: Andie / 2018.01.04 - 23:04 / tortenet - elvont

 Elküldöm egy ismerősömnek

 Hozzáadom a kedvencekhez

 Hozzászólás küldése ehhez az íráshoz

Séta a szellemekkel

Közeledett az éjfél. A füstös félhomály legintenzívebb fényforrása a rozoga asztalon már folyékonnyá vált mécses volt. A láng mozdulatlanul festette sárgára az asztalon heverô kiürült poharakat, a félig teli üvegek tartalmát pedig egyformán folyékony arannyá változtatta.


A nô maga elé meredt. Testhez simuló sötét ruhája volt, hosszú haja kibontva omlott a szék háttámlájára. Rúzsa és körme a ruhájához passzolva nyelte el a mécsesbôl áradó fényt. Kezeit egymásra helyezve pihentette, keresztbe tett lábain.


A nô lassan az asztalon nyugvó cigarettás dobozáért nyúlt és egy újabb szálat húzott elô. Öngyújtójával két szikráztatás után felizzította vékony szálú cigarettája végét, füsttel teli mély levegôt vett, ajkaival O-alakot formált és a füstöt lassan kifújta. Majd a vele szemben ülô férfira nézett.


- Tegnap szellemekkel sétáltam.


A férfi az utolsó kortyot kiitta poharából. Szája sarka mosolyra görbült.


- Félelmetesek voltak?


- Ami azt illeti, igen. De nem a kinézetük miatt. Hanem azért akik voltak.


- Kik voltak?


- A múlt szellemei.


- Milyen múlt?


- Az én múltam.


A férfi újra töltötte poharát. Mielôtt azonban visszazárta volna az üveget, a nô felé vetette kérdô tekintetét. A nô bólintott. Mindkettejük poharában újra folyékony arany csillogott.


- Mit akartak Tôled?


- Elbúcsúzni.


- Miért most?


- Mert tegnap nem az a szokványos éjfél volt, ami elé most is nézünk. Az év utolsó éjféle volt. Ma már újév van.


- Értem.


- Elmesélem. Pontosan annyi volt az idô, mint most. 23:55. Kint voltam, köd volt, a hideg miatt szorosabbra kellett húznom a kabátom. Hazafelé tartottam. Már nem voltam messze. A nehéz látási viszonyok ellenére tudtam, hogy merre kell mennem, nem tévedtem el. Mégis... Az út megváltozott. Olyan hellyé, ahol már jártam. Amit már csak emlékeimben látok. És megjelent az elsô... Némán körbe járt. A ködben lassan megelevenedett az emlék. Az az emlék amit Vele éltem meg. Újra ott voltunk mindketten. Éreztem mindent, amit Vele kapcsolatban valaha éreztem. Amit akkor is éreztem. A szellem ott volt Velem és kísért az utamon tovább. Majd az út újból megváltozott és vele együtt jött a következô. Ugyanaz történt, mint legelôször. Majd még jöttek néhányan. Végül ott voltak mind körülöttem. Majd egyszer csak ott álltam az ajtóm elôtt. Hazaérkeztem. Lehunytam a szemem és elbúcsúztam Tôlük. Végleg. Majd beléptem az ajtón. Pontban akkor ütött éjfélt az óra. Éreztem, hogy már nincsenek ott. Elmentek.


Csend. A nô elnyomta a cigaretta csikket, ajkához emelte poharát és bele kortyolt.


- ...de kiderült, hogy tévedtem. Azt hittem, hogy soha többé nem látom ôket.


- Tehát mégsem mentek el?


- Nem. Vagyis... ha akarom, látom ôket. Még mindig itt vannak, de már nem ugyanazok akik voltak. Megváltoztak.


- Hogyan változtak meg?


- Már nem kísértenek.


A férfi kiitta poharát és hátradôlt a székében.


- Akkor most már egy kísértô szellemed sincs az újévben.


A nô mélyen sóhajtott. Szemeit mereven a sóhaja által megtáncoltatott lángra helyezte.


- ...egy átszökött. Ô még mindig kísért.


Könnyes tekintetét lassan felemelte és a férfi szemébe nézett.


- Holnap is eljössz, igaz...?


A férfi némán bólintott, majd teste lassan semmivé foszlott. Éjfél volt.





Megtekintések száma: 133

Értékelés küldése

Eddigi értékelések száma: 0

Sztori

Megfogalmazás

Összesített

0 pont

0 pont

0 pont

Értékelést, csak belépett felhasználó küldhet!

Utolsó 10 hozzászólás

Szeretnél hozzászólni ehhez az íráshoz?
Kattints ide a regsiztrációhoz, vagy ha már tag vagy, lépj be ide kattintva!

vissza a piszkozat.hu főoldalra

Copyright (c) piszkozat.hu 2008 - 2009

Honlapkészítés    Adatkezelési jognyilatkozat    Kapcsolat    weboldal készítés    Szabályzat