BEKÜLDÉS
      KEZDŐLAP
      REGISZTRÁCIÓ
      BELÉPÉS
      TAGOK
      FÓRUM
_


Legtöbbet olvasott művek

      Népszerű Történetek
      Népszerű Versek
      Népszerű Idézetek
      Népszerű Humor
      Népszerű Chat beszélgetés
      Népszerű Dalszöveg
      Népszerű Mondókák
      Népszerű Felháborító
      Népszerű Vitatéma
      Népszerű Gondolatok
      Népszerű Vallás
      Népszerű Kritika
      Népszerű Iskolai jegyzetek
      Népszerű Egyéb


Webáruház készítés


Weboldal bérlés

Összes kategóriák

      Történetek
      Versek
      Idézetek
      Humor
      Chat beszélgetés
      Dalszöveg
      Mondókák
      Felháborító
      Vitatéma
      Gondolatok
      Vallás
      Kritika
      Iskolai jegyzetek
      Egyéb

Webshop bérlés

Webáruház bérlés

Weboldal készítés

Webshop készítés

Webáruház készítés

Weboldal bérlés

Beklüdve: Eterna / 2017.12.24 - 12:40 / vers - egyeb

 Elküldöm egy ismerősömnek

 Hozzáadom a kedvencekhez

 Hozzászólás küldése ehhez az íráshoz

Elborzongva

Barabás Patrícia- Elborzongva



Egymagában,


Egyszobában,


Ül csendesen magában


Egy magányos kislány.



Fény szökik be az ablakon,


S bevilágítja a szobát,


Hol a kislány az aztalnál


Egymagába sírdogál.



Sír és rí,


A könnye végtelen.


Szegény kislány!


Mily hitvány a világ!



Suhanna a szelek szárnyán...


Beteljesítené minden álmát.


Megérintenínk együtt a csillagokat!


S beragyognánk az egész világot.



Csillag ragyog fenn az égen


Barátok közt bôségesen.


Drága lélek, naplemente,


Zúg a tenger,vihar tombol.



Vonít a farkas,


Hallom a hanját,


Átsüvíti a hegyeket,


Kérdezem magamtól:


Most mit tegyek?



Látom a félelem meztelen arcát,


Sötét szemével kacsint reám,


A szó veszélyes fegyver,


Összetör, megôrjít.



Hideg utcák, s búsak a házak,


Árnyak járják az utcákat,


Sötét világ mélyén vagyok,


A fény árnya csak andalog.




Emberek hangja töri meg a csendet,


Kilépek a világba és nem nézek hátra.


Egyenesen megyek elôre,


És megbotlom egy kôbe,


Arccal lefelé esem a földre,


Lábnyomok vezetnek a csendes erdôbe.


Szellem libben felém,


Valyon mit rejt az éjj?


Monoton életbe izgalmakat keres,


De a peronon azt nem lehet.




Ködfátyol borítja a világ titkait,


A sorstalanok tébolygó útjait.


Rég elfeledett ,, fegyverek ,,


Most újra fellélegezhetnek.




Ha szembejössz önmagaddal ,


Lehajtod a fejedet,


Angyali üzenet,


A szív tükrében megleled.


Lesz – e valaki, ha csukva marad a szemem


Ki elengedi sírva majd a kezem?


Lesz -e valaki, akinek hiányozni fogok,


Ha örök álomra jutok?


Kinek szíve meghasad, mikor rám gondol


És nem feled el sosem?




Miért van annyi árva?


Meggyötört?



Hogy oltalmat nyerjen a karjaid között!



Megtekintések száma: 19

Értékelés küldése

Eddigi értékelések száma: 0

Sztori

Megfogalmazás

Összesített

0 pont

0 pont

0 pont

Értékelést, csak belépett felhasználó küldhet!

Utolsó 10 hozzászólás

Szeretnél hozzászólni ehhez az íráshoz?
Kattints ide a regsiztrációhoz, vagy ha már tag vagy, lépj be ide kattintva!

vissza a piszkozat.hu főoldalra

Copyright (c) piszkozat.hu 2008 - 2009

Honlapkészítés    Adatkezelési jognyilatkozat    Kapcsolat    weboldal készítés    Szabályzat