BEKÜLDÉS
      KEZDŐLAP
      REGISZTRÁCIÓ
      BELÉPÉS
      TAGOK
      FÓRUM
_


Legtöbbet olvasott művek

      Népszerű Történetek
      Népszerű Versek
      Népszerű Idézetek
      Népszerű Humor
      Népszerű Chat beszélgetés
      Népszerű Dalszöveg
      Népszerű Mondókák
      Népszerű Felháborító
      Népszerű Vitatéma
      Népszerű Gondolatok
      Népszerű Vallás
      Népszerű Kritika
      Népszerű Iskolai jegyzetek
      Népszerű Egyéb


Webáruház készítés


Weboldal bérlés

Összes kategóriák

      Történetek
      Versek
      Idézetek
      Humor
      Chat beszélgetés
      Dalszöveg
      Mondókák
      Felháborító
      Vitatéma
      Gondolatok
      Vallás
      Kritika
      Iskolai jegyzetek
      Egyéb

Webshop bérlés

Webáruház bérlés

Weboldal készítés

Webshop készítés

Webáruház készítés

Weboldal bérlés

Beklüdve: DavidMercedesz / 2017.10.25 - 16:38 / tortenet - elvont

 Elküldöm egy ismerősömnek

 Hozzáadom a kedvencekhez

 Hozzászólás küldése ehhez az íráshoz

Masszív

Csapkodom a klaviatúrát retkes körmömmel, miként éppen életem nagy álmát fogalmazom meg. A probléma ezzel éppen az, hogy problémák vannak. Örök törvénybe foglalva mondta ezt Kira Bá, az épület atyja, az itteni karbantartó.


De nem is érdekel ez, mert reggel egy mûvészházban keltem fel, és azt hiszem, szerettem.


Szerettem azt a férfit, aki mellett felkeltem ma, mert le is feküdtem mellé, már 4 hónapja majdnem minden nap. De csak ma szerettem, meg három napja, két hónap és hat nappal ezelôtt, a legjobban pedig négy hónapja. Gyûlöltem 5 napja, zavart egy hete, és harag dúlt bennem miatta minden hatodnap. De ez a férfi, ma reggel felkelt, és annyira szeretett, amennyire szeretni szeretném Ôt. A ház belsô falai omladoztak, minden falon méteres nagyságú szürreális festményeket láttam. A matrac a földön volt, mellette egy fémládika tele elnyomott jointokkal, égô jointokkal. A napkelte ércesen bevilágít a matrac mögötti ablakból, ahol csak a macska árnyékát veszem ki a füst mögül tetszelgô egyetlen árnyból. Szôkék mind a ketten, mármint a férfi és én. Hosszú hajúak. A férfi göndör fürtjei rézlô csillámokban tükrözôdnek vissza Napjuk arcába, egyenes tincseim aranylanak a mocskos párnán, a levegô már éjjeltôl kéjjel telt. Ugyanis utoljára tegnap reggel óta szüntelenül szeretni akarjuk bôrünk összetapadását. Vastag vörös ajkai a férfinak pont olyanok, mint az enyéim. Kezei nagyok és szárazak, vastag hosszú ujjai három perce intenzíven gyalázzák fenekem. Nekem két kezem nem elég, hogy marokra fogjam Ôt, pláne ha a reggeli szerelem fûti, lüktet és lüktet pont, mint én lüktetek – lüktetek. Visszahajol a ládához, szív és fúj. Fokoz és fokoz.



Látod, mekkora tükröm van, mégis vak vagyok, a szerelmet szeretem vagy a szívásba kapaszkodom



Megtekintések száma: 68

Értékelés küldése

Eddigi értékelések száma: 1

Sztori

Megfogalmazás

Összesített

4 pont

4 pont

4 pont

Értékelést, csak belépett felhasználó küldhet!

Utolsó 10 hozzászólás

Szeretnél hozzászólni ehhez az íráshoz?
Kattints ide a regsiztrációhoz, vagy ha már tag vagy, lépj be ide kattintva!

vissza a piszkozat.hu főoldalra

Copyright (c) piszkozat.hu 2008 - 2009

Honlapkészítés    Adatkezelési jognyilatkozat    Kapcsolat    weboldal készítés    Szabályzat