BEKÜLDÉS
      KEZDŐLAP
      REGISZTRÁCIÓ
      BELÉPÉS
      TAGOK
      FÓRUM
_


Legtöbbet olvasott művek

      Népszerű Történetek
      Népszerű Versek
      Népszerű Idézetek
      Népszerű Humor
      Népszerű Chat beszélgetés
      Népszerű Dalszöveg
      Népszerű Mondókák
      Népszerű Felháborító
      Népszerű Vitatéma
      Népszerű Gondolatok
      Népszerű Vallás
      Népszerű Kritika
      Népszerű Iskolai jegyzetek
      Népszerű Egyéb


Webáruház készítés


Weboldal bérlés

Összes kategóriák

      Történetek
      Versek
      Idézetek
      Humor
      Chat beszélgetés
      Dalszöveg
      Mondókák
      Felháborító
      Vitatéma
      Gondolatok
      Vallás
      Kritika
      Iskolai jegyzetek
      Egyéb

Webshop bérlés

Webáruház bérlés

Weboldal készítés

Webshop készítés

Webáruház készítés

Weboldal bérlés

Beklüdve: Padre / 2017.09.12 - 20:21 / egyeb - egyeb

 Elküldöm egy ismerősömnek

 Hozzáadom a kedvencekhez

 Hozzászólás küldése ehhez az íráshoz

Békesziget

A munka által épített út



Angéla a fôzés és a gyermeke által rászállt teendôk végeztével összeszedte az íráshoz szükséges kellékeket. Gyermekét a kis hintába rakta maga mellé a platánfa alatt, amit annyira szeretetett, amiben oly könnyedén elbírt aludni. Notebookját felnyitotta, s rendezte gondolatait, hogy az írást folytatni tudja. Ma már férjén kívül nem várt senkit.



Sok-sok kilométerrel odébb egy kis tónál állt meg Sanyi, a fôszerkesztô. Úgy esett, hogy, a helyi mezôôrnek, amatôr ornitológusnak el kellett mennie pár percre egy fontos hívás miatt, így egy kis idôhöz jutott, hogy a csomagot felbontsa és egyen, igyon, olvasson a délelôtt megismert új barát által készített csomag segítségével. Felrémlett benne a csoda jelentésének a kérdése, így azzal kezdte, hogy megismerje Angéla gondolatait ennek a szó jelentésérôl. A kettéhajtott papíron ez állt:



Kedves Sándor, Sanyi barátom



Most, ahol állsz vagy éppen ülsz, kérlek vegyél egy mély levegôt és fújd ki. Ez most tudatos volt, de a csoda, ott él akkor is mikor az ember láthatatlan, amikor az ember fekszik és alszik. Csodának számít minden, ami körülöttünk van és mi magunk is. Csoda, hogy a természet mindent megad nekünk, ami az élethez kell. Ezt valamikor felismertük és elkezdtünk élni vele. Az ember, ha tudja valaminek a racionális magyarázatát, akkor nem tekinti csodának, áldásnak, hanem természetesnek veszi, mint egy bûvész trükköt, aminek ismeri az igazságát. De mindent, amit mi természetesnek veszünk az értünk, velünk együtt született meg, a tökéletesség jegyében. Ha képesek volnánk eldobni magunktól a mára nélkülözhetetlen feltalált tárgyakat, akkor értenénk meg csupán, hogy mindenünk megvan. Ha egyszer ezt megtesszük, akkor fogjuk értékelni, szeretni, óvni, mindazt, amiben élünk és mindent, ami értünk él, úgy, mint az ôseink. A csodát mindenhol látod, de csak ott értékeled, ahol hirdetik annak irracionális, bebizonyíthatatlan értelmi jellegét. Lásd meg a csodát az emberben, az élôlényekben, a természetben, ebben a hibátlan rendszerben, mindenben, ami körbevesz. Ha ez sikerül, akkor egy szép világban fogsz élni anélkül, hogy bárhova el kellene utaznod.



Ezt kaptad a Békeszigeten is, de bárhol megkaphatod, csupán Neked kell másképpen tekinteni a világra, egy cseppet visszalassítani, hogy lásd. A mihamarabbi viszontlátásra:



Üdvözlettel: Barátod, Angéla



Sanyi megértette mindazt, amirôl Angéla gondolatai, sorai szóltak. Miután az utolsó pogácsát is elfogyasztotta, ivott rá egy jó ízût. Az autóból kiszállt, hanyatt feküdt a fûben, hogy élvezze a csodás világot, amiben él, élünk. Sok számára, eddig láthatatlan eseményre lett figyelmes, a csendben elkezdte hallani a természet hangjait. Amit pár perc után egy lónak a dobogása szakított meg, amin a találkozó partnere ült. A találkozópartner érdekesen vizsgálta a fûben fekvô embert. Sanyi elmesélte neki a délelôtti helynek a történetét tömören, ahol járt ezelôtt. Nagy boldogságában, a Békeszigetrôl készült képeket is megmutatta. Csodálattal, mély érdeklôdéssel hallgatta szavait a mezôôr, Pál. Pál miután elolvasta a csodáról szóló írást, boldogan osztotta meg Sanyival örömét, hogy ô is hasonlóan látja a világot és mélységes örömmel tölti el, hogy vannak még ilyen emberek. Pál a lovára mutatott, s elmesélte, hogy nála látta meg a napvilágot. Születése óta az övé, mindennap gondosan ápolja, eteti, ellátja, mindent megad neki, mert ô nem eszközként tekint rá, hanem társként. Olyanok vagyunk egymásnak, mint egy jó házaspár. Mindketten megtesszük a másikért, amit kell. Én nem felejtem el az én feladataim, így ô sem felejti el ezt nekem engedelmességgel, szelídséggel meghálálni. Gondolatait ezzel a mondattal zárta mielôtt elindultak a tó felé.




Amíg Sanyi a messzi távolban a munkáját végezte, amit szeretett, élvezett, addig Angéla is hasonlóan tett. Neki kezdett az írásnak a múltban halott, a saját emlékek és a naplók alapján



Megtekintések száma: 33

Értékelés küldése

Eddigi értékelések száma: 0

Sztori

Megfogalmazás

Összesített

0 pont

0 pont

0 pont

Értékelést, csak belépett felhasználó küldhet!

Utolsó 10 hozzászólás

Szeretnél hozzászólni ehhez az íráshoz?
Kattints ide a regsiztrációhoz, vagy ha már tag vagy, lépj be ide kattintva!

vissza a piszkozat.hu főoldalra

Copyright (c) piszkozat.hu 2008 - 2009

Honlapkészítés    Adatkezelési jognyilatkozat    Kapcsolat    weboldal készítés    Szabályzat