BEKÜLDÉS
      KEZDŐLAP
      REGISZTRÁCIÓ
      BELÉPÉS
      TAGOK
      FÓRUM
_


Legtöbbet olvasott művek

      Népszerű Történetek
      Népszerű Versek
      Népszerű Idézetek
      Népszerű Humor
      Népszerű Chat beszélgetés
      Népszerű Dalszöveg
      Népszerű Mondókák
      Népszerű Felháborító
      Népszerű Vitatéma
      Népszerű Gondolatok
      Népszerű Vallás
      Népszerű Kritika
      Népszerű Iskolai jegyzetek
      Népszerű Egyéb


Webáruház készítés


Weboldal bérlés

Összes kategóriák

      Történetek
      Versek
      Idézetek
      Humor
      Chat beszélgetés
      Dalszöveg
      Mondókák
      Felháborító
      Vitatéma
      Gondolatok
      Vallás
      Kritika
      Iskolai jegyzetek
      Egyéb

Webshop bérlés

Webáruház bérlés

Weboldal készítés

Webshop készítés

Webáruház készítés

Weboldal bérlés

Beklüdve: Padre / 2017.09.05 - 20:44 / egyeb - egyeb

 Elküldöm egy ismerősömnek

 Hozzáadom a kedvencekhez

 Hozzászólás küldése ehhez az íráshoz

Békesziget

...

- Nem a helyes megfogalmazás, hogy rosszul értelmezed. Inkább azt mondanám, hogy racionálisan gondolkodsz, és ez alapján látod a világot.



- Igen, elég racionális ember vagyok, bár hiszek a természet maga által alkotott szépségeiben, de ezekre szinte mindig van tudományos magyarázat.


- A válaszom, hogy álmodtak emberek itt mások és a saját sorsuk számára meghatározó, segítô, pozitív álmokat, de emberi szemmel látható módon nem szokták meglepni a jelenlévôket szentek, ôsök, halott bölcsek. Az emberi test gyógyulásának hirtelen, megmagyarázhatatlan eseményét sem érzékeltük még. De volt, aki például egy hétig vendégeskedett itt, miközben a kezében lévô törött csont összeforrt, de ez nem Isteni csoda, csupán a pozitív gondolkodás, az egészséges életmód, levegô és legfôképpen a boldogság következménye. De ez bárhol elérhetô. A fényt a lelkedben kell megteremtened, nem egy helyre kell menned el érte. Persze sokszor otthon nem képes az ember ezt megoldani, mert a napi problémák, a szomszédok, minden emlékezteti ôket a rideg és rohanó, számtalanszor barátságtalan külvilágra.


- Értem. Úgy érzem megkaptam a kérdésemre a választ.


- Jut eszembe – Vágott Sanyi szavába Angéla. - Mégis csak tudok mesélni csodát. A férjem egyik alkalommal nagyon meghûlve ért haza, mert hazafelé egy zivatar keresztezte az útját és mivel sietett haza, így nem várta meg, amíg odébb áll. Jól elázott. Fôztem neki finom tyúkhúslevest és csodák csodájára egy pillanat alatt jobban lett.


Együtt kacagtak Angéla viccelôdésén, amikor Sanyi telefonja után nyúlt, ami a zsebében rezgett. Illedelmesen elnézést kért mielôtt felvette. Egy másik helyszínen történt változás miatt hívták, hogy hamarabb kellene odaérnie, ha tud. Miután lerakta a telefont Angéla irányába fordult.



- Ne haragudj, de sajnos el kell indulnom. Tudom, hogy ígértél és én kértem is a történetet, de így legalább lesz okom visszatérni. Ha a szívembe tekintek, akkor úgy gondolom, hogy a feleségemmel és a lányaimmal vissza fogok jönni rövid idôn belül ide. Ha visszatérek, akkor majd velük együtt szeretnék alkotni a réten valami szépet.


- Nem haragszom. Nagyon örülök a látogatásodnak. Kérlek, adj egy percet mielôtt hozok neked valami útravalót.


- Igazán nem szükséges, de mivel nem szeretnélek megsérteni, így örömmel elfogadom. Leülök és megvárlak.


- Sietek. Hunyd le a szemed, amíg vársz és vegyél mély levegôket. Lassan szívd be, aztán fújd ki. Érezd, élvezd a hely varázsát, lazulj el egy pillanatra, felejtsd el a teendôket. Képzeld el, hogy egy fa vagy, ha így könnyebb. A fa csak lélegzik. Élvezi a szelet, ami simogatja a leveleit. Élvezi az esôt, ami lemossa a port ráncos testérôl, s megtölti testét élettel. Élvezi a napot, amitôl mosolyog és virágot, termést hozz nekünk. Mindent megkapsz te is és mindenki a világtól, a természettôl. Csupán elfelejtjük élvezni. Sokszor panaszkodunk is miatta, pedig értünk van.


- Ez szép volt. Akkor most fává változok, egy szép cukorsüveggé.


- Helyes, rohanok.



Angéla térült, fordult. Kislányát visszatette a babaágyba, magához kapta a babafigyelôt. Csomagolt, írt, nyomtatott. Pár perc múlva vissza is ért a vendéghez.



- Itt vagyok. Milyen volt fának lenni? – Mosolyogva kérdezte Angéla.


- Csodálatos. Fa akarok maradni. – Válaszolta nevetve Sanyi.


- Talán egy másik életben az lehetsz, de most élvezd az emberi életed és az ezzel járó szabadságot, jó dolgokat, a feladatokat, a tanulást és a fejlôdést, ami életünk velejáró elemei.


- Megfogadom. De most már indulok. Sajnos mennem kell.


- Induljunk, kikísérlek.



A kapunál búcsúzóul Angéla odaadta a csomagot Sanyinak.



- Fogadd sok szeretettel! Van benne egy kis házi bodzaszörp. Egy kevéske pogácsa, mert láttam érkezésedkor, hogy mennyire jó ízûen etted. Egy nyomtatot lap, részlet egy ember életébôl, naplójából, ami egy csodáról ír és egy kézzel írott lap, arról, hogy én mit tekintek csodának.


- Köszönök mindent, nagyon csodálatosan éreztem magam itt. Minden elismerésem azért, ahogy a férjeddel rendben, karban tartjátok a Békeszigetet. Ígérem, látjuk még egymást. Amint készen vagyok a cikkel, átküldöm majd neked.


- Köszönöm a látogatást, a pozitív véleményed. Ez ad erôt nekünk a folytatáshoz, a napi teendôkhöz, amit igényel ez a hely. A cikket várom izgatottan. Minden jót kedves vándor, Sanyi!


- Neked is minden jót Angéla és természetesen az egész családnak.



Az elköszönés után Sanyi éppen az autójába beszállni készült, amikor rápillantott a régi virágüzletre. A csomagjait letette. Gyorsan berohant, hogy felírja, hogy hálás mindenért, amit kapott az élettôl. Hálás a rosszért, amikbôl tanult és hálás a jó eseményekért, amik megmutatják neki, hogy az élet szép és megéri kitartóan hinni ebben. Még egyszer elköszönt, az autójába pattant. Elindult a következô felfedezésre váró szép helyre. A visszapillantóban látta Angéla integetô mozdulatait, amit viszonzott és a csomagra tekintett, ami az anyós ülésen hevert. Vajon mit írhatott Angéla? Mi a csoda jelentése számára? Gondolkozott magában, furdalta a kíváncsiság, de tovább hajtott. Majd egy piros lámpánál elolvasom, csillapította nyughatatlanságát a válasz kérdésében.


Angéla besétált a házba, hogy felrakja az ételt ebédnek, vacsorának. Magában tûnôdött közben, hogy mennyire jó, hogy megírta az e-mail pár hete. Érezte, hogy jól tette, büszke volt magára. Boldogságában a kandallón lévô képre kacsintott, amin Padre mosolygott....




Megtekintések száma: 32

Értékelés küldése

Eddigi értékelések száma: 0

Sztori

Megfogalmazás

Összesített

0 pont

0 pont

0 pont

Értékelést, csak belépett felhasználó küldhet!

Utolsó 10 hozzászólás

Szeretnél hozzászólni ehhez az íráshoz?
Kattints ide a regsiztrációhoz, vagy ha már tag vagy, lépj be ide kattintva!

vissza a piszkozat.hu főoldalra

Copyright (c) piszkozat.hu 2008 - 2009

Honlapkészítés    Adatkezelési jognyilatkozat    Kapcsolat    weboldal készítés    Szabályzat