BEKÜLDÉS
      KEZDŐLAP
      REGISZTRÁCIÓ
      BELÉPÉS
      TAGOK
      FÓRUM
_


Legtöbbet olvasott művek

      Népszerű Történetek
      Népszerű Versek
      Népszerű Idézetek
      Népszerű Humor
      Népszerű Chat beszélgetés
      Népszerű Dalszöveg
      Népszerű Mondókák
      Népszerű Felháborító
      Népszerű Vitatéma
      Népszerű Gondolatok
      Népszerű Vallás
      Népszerű Kritika
      Népszerű Iskolai jegyzetek
      Népszerű Egyéb


Webáruház készítés


Weboldal bérlés

Összes kategóriák

      Történetek
      Versek
      Idézetek
      Humor
      Chat beszélgetés
      Dalszöveg
      Mondókák
      Felháborító
      Vitatéma
      Gondolatok
      Vallás
      Kritika
      Iskolai jegyzetek
      Egyéb

Webshop bérlés

Webáruház bérlés

Weboldal készítés

Webshop készítés

Webáruház készítés

Weboldal bérlés

Beklüdve: Padre / 2017.09.04 - 20:51 / egyeb - egyeb

 Elküldöm egy ismerősömnek

 Hozzáadom a kedvencekhez

 Hozzászólás küldése ehhez az íráshoz

Békesziget

Látogató a jövôért



Peti Hajnali Csillag apró gôgicsélésére ébredt fel péntek reggel. Régen fordult elô, hogy nem a párja mellett ébredt. Remélte, hogy minden rendben van. Semmi rossz érzés nem töltötte el, csupán a hiányérzete, annak, hogy nem tudja átölelni szerelmét, kezét- kezével összekulcsolni. Az ágyból felpattanva gyermekére pillantott, aki mosollyal az arcán, vékony hangján jelezte, hogy ébren van, neki elég volt a pihenésbôl és inkább enni volna kedve. Peti nyugtázva a megszokott helyzetet, elindult, hogy párját megkeresse. Angéla kissé kitekeredve aludt a hintaszékben, amikor halkan, gyengéd szavakkal párja ébresztette. Angéla keserves, fájdalmas arcot mutatva nézett Petire, akinek az arcán a látvány hatására kisebb ijedtség lett megfigyelhetô.



- Mi a baj? Jól vagy?


- Persze, jól vagyok. De most már értem, hogy anno az Öreg miért mondta, hogy csak óvatosan a székében való alvással. Emlékszel, mikor minden pozitivitása ellenére nyûgös volt egész nap?


- Igen. Akkor most neked is fáj mindened, ugye? A nyakad, a hátad, a derekad?


- Igen. Segíts felkelni, mert úgy érzem, hogy mozdulni nem bírok. De amúgy jót aludtam.


- Gyere, segítek. A kis Csillagunk is hiányolja az anyját már. Gondolom éhes.


- Valószínû.



Együtt bementek a házba. Elkezdték a napi rutin feladatokat. Angéla a picivel, Peti aznapi ennivalójának elkészítésével foglakozott. Peti felhúzta a redônyöket, hogy a házba be tudjon költözni a fény újra. A fenti részben, a kápolnában is besegített Angélának Peti. A virágokat kicserélte a vázákban, a halaknak enni adott, átfutotta szemével az egész teret, hogy minden tökéletesen álljon, mert vendéget vártak egy újságtól. Az újság különleges épületekkel és helyekkel foglalkozott. Pár hete Angéla emailezett nekik. Gondolta egy jó reklám lehetôség lehet majd a helynek, ha egy szép cikk megjelenik errôl a barátságos helyrôl, különleges otthonról. Szerencséjére örömmel fogadta a fôszerkesztô a megkeresést és megígérte, hogy a mai napra ô személyesen jön el feltérképezni, megismerni a helyet és annak történetét. Peti még gyorsan levágott pár száll virágot, csokrot formált belôle, úgy mintha csak ezt a szakmát tanulta volna ki fiatal korában. Tökéletes volt az alkotása, bármelyik profi virágkötô megirigyelte volna. Vázába tette, melybe vizet engedett, hogy az üdvözléshez szánt ajándék hibátlan szépségében ragyogjon, még ha a földtôl el is lett szakítva, amelybôl teremetett. Minden készen állt egy ideális nap kezdetéhez. Peti elindult az iskolába a hét utolsó munkanapjára, hogy a kötelezô feladatok teljesítése után a hétvége szabad perceit együtt tölthesse a számára legfontosabb emberekkel. Angéla kikísérte ôt a garázshoz, amiben a gyönyörû tûzvörös antik Ducati mellett ott állt a hasonló korú olasz országúti versenykerékpár. Mindkettô az ô örökségük volt, még a jó öreg Padre és testvére Dante hagyta rájuk. Ma a szép idô miatt Peti a kerékpárt választotta útitársnak. Szerette a kétkerekûeket, motorokat, kerékpárokat egyaránt. Hosszú csókkal és öleléssel búcsúztak egymástól. Peti Angéla karján pihenô kislányuktól is kedves búcsút vett és szép napot kívánt nekik.


Angéla zsebében megcsörrent a telefon. A fôszerkesztô hívta, hogy már jó úton jár és pár perc múlva odaér. Angéla boldogan nyugtázta a helyzetet és a virágcsokorért sietett, hogy a kapunál üdvözölni tudja a vendéget. Pár perc múlva az ígéret szerint meg is érkezett a kedves mosolyú fôszerkesztô, akinek a szemébôl ki lehetett olvasni a természet és az ember által alkotott szép dolgok iránti szeretetet.



- Jó napot kívánok! Fecske Sándor vagyok a Boldog otthon, varázslatos világ magazintól. Ön, ugye bár Angéla?


- Jó napot kedves Sándor. Igen, én velem egyeztetett. A becsületes nevem Rácz P. Péterné, de ha kérhetem, inkább tegezôdjünk, mert számomra az kényelmesebb. Szólítson Angélának nyugodtan.


- Köszönöm a felajánlást. Számomra is jobb lesz így Angéla. Szólíts Sanyinak, a barátaim is így hívnak, és te szavamra mondom, elég barátságos teremtésnek tûnsz. Fogadd sok szeretettel ezt az apró kis cserepet, amiben egy virághagyma lakik, növekszik. Különleges teremtés, annyira, hogy a neve nem is jut eszembe hirtelen, de akkor legyen titok.


- Ó, köszi, nagyon kedves tôled. A titkok csodákat rejtenek el sokszor. Tudtad? A titok lehet jó is. Olykor a titkok védik meg az igaz embereket, a bántó külvilágtól, mint télen a hó az apró magokat a földben az élelem után kutató madaraktól. Sok csoda, csak akkor születhet meg, ha az ellenük harcolók nem kapják meg az esélyt a meghiúsításukra. Egy titok legerôsebb ôrzôje a szív, a lélek párosa, a szív akarja, kívánja a csodát, a lélek támogatja ôt a küzdelemben. Majd elmesélek egy ilyen csodát, ami nélkül ez a hely nem született volna meg biztosan. De, most kérlek, fogadd el te is ezt a csokrot, amit reggel párom készített még, de neki az iskolába kellett mennie a fiatalabb generációt nevelni és hasznos infókkal ellátni az egészségesebb élettel kapcsolatban.


- Köszönöm szépen, mindkettôtöknek! Egy nagyszerû embernek írtad le pár szóban az élettársad.


- Igen a férjem egy csodálatos ember. De eleget idôztünk már idekinn, gyere be. Egy kávéval vagy egyéb szomjoltóval meg szeretnélek kínálni, mielôtt körbe vezetlek. A csokrodat meg visszatesszük a vázába, hogy ne hervadjon el az indulásodig.


- Rendben. Vezess, mutasd az utat. Várj, ezt a szép székely kaput, le szeretném fotózni. Szeretek elôre felé haladni, hogy véletlen se maradjon ki semmi. Jó, megvagyok. Indulhatunk. Közben mondanál pár szót a faragott szövegrôl és az elôttünk álló kôépítményrôl. Nem a megszokott stílusú egyik sem.



A csodás, kézzel faragott székely kapun ez állt: ,,Ha a sors erre vezetett utadon kedves vándor, kérlek, lépj be és találd meg a békét köztünk és lelkedben.”



- A hely megteremtôje Amadeo di Pace volt, de mindenki csak Padrenak szólította. Egy olasz apától és egy székely anyától származó egykori pap. Az ô születéséhez is sok kilométert tett meg a két szülôje, vándorok voltak, lettek a sors által. Felszentelt katolikus pap volt, aki pár év szolgálat után elhagyta a katolikus egyházat. Az egyháznak nem hátat fordított, hanem szívét és hitét még szélesebbre tárta. Ô nem használta se a bölcs, se a megvilágosodás szót sosem, ha magáról vagy ezen eseményrôl mesélt. Buddha tisztelete nem engedte neki, hogy magára oly nagy szavat alkalmazzon és azzal is tudatában volt, hogy ô is ember és esendô, mint mindenki más. Egy másik fontos gondolata volt, hogy bölcs nem lehet az, aki magát annak tartja, mert akkor az ego gyôz és nem képes több tudást befogadni. Így ô a békében, elfogadásban, a tudás átadásában és fogadásában hitt és erre tanította az embereket.


- Pedig az elmondottak alapján bölcs ember volt. Szívesen beszélgettem volna vele.


- Igen az volt. Egy jó kedvû, bolondozós, de mérhetetlenül nagy tudással, jólélekkel megáldott ember. Kiváló beszélgetô partner. Mindenre nyitott volt. Imádott kérdezni, mint egy gyerek. Így nem volt olyan ember, akivel ne sikerült volna egy kellemes beszélgetést megejtenie.


- Örömmel hallgatnék róla még történeteket, bár nem ezzel a céllal érkeztem.


- Ha mesélni nem is lesz idôm, de remélem pár hónapon belül sikerül kiadnom a róla szóló könyvet, amit én írok. Talán, az által a hely is, ahol éppen állunk, még ámulatba ejtôbb lesz. A pillangó varázslatosan szép, ezért csodáljuk. Viszont, ha tudjuk, ismerjük az átváltozásának történetét, másképpen nézünk rá, még szebbnek látjuk. Egy boldog, sikeres, kedves ember lenyûgözô, de ha ismerjük az életét a vele járó harcokat, kudarcokat, akkor a tiszteletünkre is érdemesé válik. Akit tisztelünk, azt képesek is vagyunk követni. Ezáltal fontos, hogy kit kívánunk követni, mert a jó követése, belôlünk is a jót hozza majd ki. Ezt tanította meg nekem sok egyéb hasznos emberi érték mellett.


- Igen, ez egy igen hasznos gondolat volt, amit átadott neked.


- Valóban. Kérlek, lépj be ebbe a kôépületbe, tekints körbe. Közben elmesélem neked, hogy miként és milyen céllal épült eredetileg.


- Csak utánad.


- Köszönöm. Ez az épület eredetileg egy virágbolt volt. Padre öcsének a feleségének volt az üzlete. Bár, amikor megépült, akkor még nem voltak rokoni kapcsolatban. Késôbb a sors hozta így. Most amint látod, már nem boltként funkciónál. Mindig friss virág várja a betérôt és egy pozitív gondolat valamelyik embertársunktól, aki a múltban élt és pozitív tetteivel, gondolataival útmutatást hagyott az útókorra. A falakon egyfajta grafitiként a látogatók írását látod. Bárki felírhatja oda, hogy miért hálás. Ez Padre ötlete volt még anno, hogy ezzel is megmutassa, hogy mindent lehet jóra, helyes célra használni, még a falra irkálást is. Nem számít rongálásnak. Ez egy másfajta bemutatása a hálaadásnak. Írsz fel te is valamit?


- Érdekes, de tetszik. Majd kifelé menet esetleg írok, jó?


- Persze, nem kötelezô. De sok erôt ad az is általában az embereknek, ha olvassák a társaik írását.


Egybôl feleszmélnek, hogy mi mindenért lehetnének hálásak ôk is, amit természetesnek vesznek.


- Igen. Az ember sokszor elfelejt örülni az apró dolgoknak, pedig azok éltetik az embert, abból van rengeteg. Kifelé még megállok itt. Most szerintem tovább indulhatunk.


Így indultak tovább a Békesziget szívébe.



- Foglalj helyet kérlek, a Békeszigeten való utazás elôtt. Ígérem izgalmas lesz. Mit hozhatok enni, inni?


- Egy kávét örömmel elfogadok egy pohár víz kíséretében. Enni nem kérek, köszönöm.


- Egy pillanat, rögtön hozom, addig gyönyörködj a tájban.


- Rendben.



Angéla el is indult, hogy az új barátot kérése szerint vendégül lássa. Kifelé már a testéhez simuló babahordóban hozta a kis Csillagot, miközben kezében egy tálcával egyensúlyozott.



- Bár, nem kértél enni, de hoztam egy kis házi pogácsát is. Ôsi, régi családi recept alapján készült székely tepertôs pogácsa.


- Köszönöm, megkóstolom. De édes a kis picur. Nekem is van 2 lányom, de ôk már jóval nagyobbak.


- Köszi, mindkettônk nevében.



Miután a kávé és a pogácsa elfogyasztásra került. Pár percet eltöltöttek a gyermekekrôl való csevegéssel. Aztán útnak indultak a Békeszigeten. Angéla vezetésével, mivel ô volt a házigazda.



- Ez a nagy platánfa Padre szüleinek emlékére lett ültetve. Amikor a földi élete véget ért, akkor az ô hamvainak egy része is ide került. Látod ott az a kôbôl készült kelta keresztet? Az alatt van földi testének egy része. Ezt még egy ír vándortól kapta, aki egyszer itt pihent meg a világjáró kôrútja során egy éjszaka. Hatalmas vihar kerekedett aznap estére. Az esô úgy hullott az égbôl, mint a Bibliai Nóé történetében, a villámok úgy cikáztak az égen, mint a vadlovak, amikor boldogan játszanak egymással a füves pusztán. Az utazó nagy örömmel fogadta, hogy fényt lát a kihalt tájban. Imái meghallgatásra kerültek, kedves vendéglátó fogadta otthonában. Az egyszeri éjszakai szállást hazájából, hazatérte után, ezzel a tárggyal hálálta meg. Ô volt az elsô vendég, aki itt éjszakázott, ezért kapott ilyen kegyes helyett a jó öreg Padre és a Békesziget szívében.


- Szép történet. Egyre kíváncsibb vagyok, ennek az embernek a történetére, az életére. Biztosan egy példányt meg fogok a vásárolni a könyvedbôl, ha elkészül.


- Úgy legyen. Most sétáljunk le a partra, mert onnan szép fotókat tudsz készíteni.


- Valóban lenyûgözô innen a táj. Ha feltekintek, akkor a ház is, vagyis a kápolna. Most érzékelem csak, hogy egy dombon van a kápolna?


- Igen, kicsit ki van emelve a síkból. Erre a barátok által emlegetett vicces gondolatot tudnám említeni. Azért lett felemelve a tereptôl a kápolna, hogy Padre közelebb legyen az Istenhez, mikor vele beszélget. Azért, hogy jobban hallja. Elvileg ez csak egy vicc volt, mert nem volt ilyen gondolat, amikor készült, csupán így volt a legegyszerûbb kivitelezni és neki így tetszett. Így álmodta meg.


- Gondolom, jót nevetett mikor hallotta a vicces verziót.


- Persze még azt is mondta, hogy ha öregszik és romlik a hallása, akkor majd a tetôre mászik fel, ezért egy nagy létrát is csináltatott. A nagy létra a gyümölcsfák miatt készült, de az ugratást viszonozni pont jó volt.


- Szemet gyönyörködtetô a rengeteg kis sziklakert és virágágyás, ami igen gyönyörû és színességével még varázslatosabbá teszi a helyet. Ezeket ki alkotta?


- Ezeket az itt megfordult emberek hagyták maguk után. Emlékül készítették a saját gondolataik szerint. Volt, aki egy szerettétôl vett végsô búcsút az alkotás által, mások egyéb tragédiájukat dolgozták fel ilyen módon. Ebben sokat segített Padre testvére, Dante, akirôl még nem meséltem. Ô is hasonlóan jó és mély szívû ember volt. Pszichológus végzettségével, élettapasztalatával segítette át az embereket a nehéz perceken, napokon. Ha van kedved, te is készíthetsz valami szépet. A raktárban, akad mindenféle eszköz és dekorációs áru, de nyugi én elemezni nem foglak, mert nincs meg hozzá a tudásom. Amúgy, ôt, én már sajnos nem ismerhettem meg, de a róla hallott történetek is segítettek megváltoztatni az életszemléletem. A könyvben errôl is lehet majd olvasni. Csinálom a reklámot neki, akaratlanul is. – Nevezett fel Angéla.


- Én már vevô vagyok rá a reklám nélkül is. Ámulatba ejtett a hely és szeretném megismerni az alkotóját, mert emberileg hatalmasat alkotott az én szememben. Ha körbeértünk, akkor nyilatkozom majd az alkotó kedvemrôl, de köszönöm a felajánlást. Most térjünk vissza a Békeszigethez, bármennyire is jó és szép itt, sajnos az idô velem is kegyetlen, ugyan annyit kapok, mint mindenki más.


- Oké. A partot láttad. A többi oldalról a fenyôk szép rendezett sora keríti el. Konkrét kerítés nincs, csupán jelképes. A fenyôfák vonala mutatja a telek határt. Ez persze, nem az én gondolatom volt megint csak. Ott az a kis ház volt Dante és felesége Viola lakhelye. Egykoron a férjemé is, aki nem édes gyermekük volt, hanem a sors és az emberszeretet által került hozzájuk.


- Tudom, majd ezt is elolvashatom a könyvben. – Mosolyogva jelentette ki Sanyi.


- Igen, így van. – Reagált rá Angéla, a kedves mosolyt viszonozva. – Most megmutatom az üvegházat, ami ritka és értékes növényeket rejt magában, amiket az évek alatt a látogatóktól kaptunk, kapott ez a hely. Sajnos nem mindegyik tud alkalmazkodni a mi klímánkhoz. Természetesen a kaktuszok, egyéb fázós növények is itt élik az életük, amíg tart a tél.



Tovább indultak, megmutatta Angéla az üvegházat, amit megint csak tágra nyílt szemekkel figyelt Sanyi. Sok számára ismeretlen növényt látott a szivárvány minden színében. A fotók elkészülte után visszaindultak a szentély, a kápolna megtekintéséhez, ahol olyan látvány fogadta az újságírót, amivel még életében sosem találkozott.


Egy szobrász által faragott, hatalmas kétszárnyas kôajtó kitárult elôttük egy kis mechanikai segítséggel. Padre emberszeretete és jósága mindenki felé itt is visszaköszönt. Sanyi megilletôdve állt. Nem is tudta, hogy mit kérdezzen elsônek, csupán az ajtót simogatta két kezével.



- Ez valóban kôbôl van? Hihetetlen.


- Igen ez valódi márvány, vörös márvány. Egy kôfaragó és egy villanyszerelô ezermester ajándéka volt Padrenak. Egyszer kérdezték tôle, hogy mit változtatna a helyen. Ô elsôre ezt mondta. Ez az információ visszajutott a két jó barát fülébe, akik megtervezték, elkészítették az új bejáratot. Némi segítséggel elcsalták otthonról a csere idejére a születésnapján. Így szereztek neki olyan örömet, amit más nem adhatott volna meg, csak súlyos százezrekért. Amikor hazaérve a leplet lerántotta a meglepetésrôl, könnyek csordultak ki a szemébôl a boldogság hatására egy pillanat alatt. A jó indulatból, önzetlenségbôl eredô hála által született meg a faragott márványkô ajtó a kovácsoltvas díszkilinccsel, amit krizopráz kövekkel tettek még egyedibbé, mivel az Öregnek a kedvenc színkombinációja a vörös és a zöld volt. A hajamban is, ezért van mindig egy vörös tincs. Így emlékezek meg róla és persze a férjemnek is tetszik nagyon.


- Tudom, hogy sokadjára mondom, de lenyûgözô itt minden. A hely, a dolgok története. Félek belépni, mert már így is, olyan hatás alatt vagyok, amit még sosem tapasztaltam, pedig csak benéztem. Csábító, mámoros érzés húzz befelé, nem tudom, hogy elbírok-e majd szakadni tôle. Kicsit irigy vagyok, hogy mindennap ezt élheted át. De viszont örülök, hogy eljöttem, részem lehet ebben. Biztosan sok ember fog jönni a cikkem után, mert szavak nélkül a képek is vonzóvá teszik a helyet. Egyszer mindenkinek el kell jönni ide, úgy érzem.


- Örülök, a pozitív hatásnak, amit rád gyakorol. Sokan éreznek hasonlóan itt, mint te. Szinte mindenki, aki képes a szépet, a jót befogadni a lelkébe. Belépjünk vagy ne?


- Igen, igen. Rég akartam ennyire megismerni valamit, pedig sok ember vagy természet által alkotott csodás helyen jártam az életem során.


- Csak utánad. Nézz körbe, forgolódj, s kérdezz, ha úgy érzed.


- Túl sok kérdést tudnék feltenni. Mesélj, hogy mi miért lett így rendezve.


- Rendben. Elmondom a fontosabb tudnivalókat, és amire választ szeretnél kapni, arra majd rákérdezel. Mindenre szívesen válaszolok.



Angéla elkezdte a kápolna minden részletesebb elemérôl elmondani, mi miatt van a kápolnában ott és úgy, ahogy látható, fellelhetô. Mindent megálmodott Padre a szó képletes értelmében, amin nem is lett változtatva távozása óta. Legalább 15 percig elemezgették együtt a helyet. Angéla válaszolt Sanyi felvetôdô kérdéseire. Így értek a Békeszigeten való utazás végére. Felfedezte minden látható varázsát a szépségkedvelô újságíró. Közben egy cseppet meg is ízlelte a jótékony, nyugtató kisugárzását is a helynek. Ezen tényre, egy apróbb poénnal hívta fel Angéla figyelmét.



- Ha az én két lányom is ilyen nyugodt, békés, energiával teli helyen nevelkedett volna fel, akkor biztosan nem sírtak volna annyit. Jó látni, hogy milyen békés a kislányod.


- Igen, az. De kár volna azt gondolni, hogy nem képes a hangját kiereszteni. Imádom, de volt pár éjszaka, amikor már a fülem nem nagyon bírta az édes kis hangját. De ennek vége.


- Ígértél nekem egy történetet a titkok hatalmáról, csodájáról, a szív erejérôl. Elmesélnéd nekem? De elôtte még egy kérdést feltennék. Itt történtek már csodák?


- Az attól függ, hogy mit értesz csoda alatt. Ezt kellene tisztáznunk. Fizikailag megmagyarázhatatlan eseményekre gondolsz? Esetleg egy vak látóvá válására, egy süket hallásának a visszanyerésére? Isteni jelenésre?



- Igen, ezekre, vagyis ilyen típusú dolgokra gondoltam. De a válaszodból kezdek arra a következtetésre jutni, hogy rosszul értelmezem a csoda jelentését....



Megtekintések száma: 37

Értékelés küldése

Eddigi értékelések száma: 0

Sztori

Megfogalmazás

Összesített

0 pont

0 pont

0 pont

Értékelést, csak belépett felhasználó küldhet!

Utolsó 10 hozzászólás

Szeretnél hozzászólni ehhez az íráshoz?
Kattints ide a regsiztrációhoz, vagy ha már tag vagy, lépj be ide kattintva!

vissza a piszkozat.hu főoldalra

Copyright (c) piszkozat.hu 2008 - 2009

Honlapkészítés    Adatkezelési jognyilatkozat    Kapcsolat    weboldal készítés    Szabályzat