BEKÜLDÉS
      KEZDŐLAP
      REGISZTRÁCIÓ
      BELÉPÉS
      TAGOK
      FÓRUM
_


Legtöbbet olvasott művek

      Népszerű Történetek
      Népszerű Versek
      Népszerű Idézetek
      Népszerű Humor
      Népszerű Chat beszélgetés
      Népszerű Dalszöveg
      Népszerű Mondókák
      Népszerű Felháborító
      Népszerű Vitatéma
      Népszerű Gondolatok
      Népszerű Vallás
      Népszerű Kritika
      Népszerű Iskolai jegyzetek
      Népszerű Egyéb


Webáruház készítés


Weboldal bérlés

Összes kategóriák

      Történetek
      Versek
      Idézetek
      Humor
      Chat beszélgetés
      Dalszöveg
      Mondókák
      Felháborító
      Vitatéma
      Gondolatok
      Vallás
      Kritika
      Iskolai jegyzetek
      Egyéb

Webáruház bérlés

Weboldal készítés

Webáruház bérlés

Webáruház készítés

Weboldal bérlés

Beklüdve: Padre / 2017.09.03 - 13:39 / egyeb - egyeb

 Elküldöm egy ismerősömnek

 Hozzáadom a kedvencekhez

 Hozzászólás küldése ehhez az íráshoz

Békesziget

A látomás



Angéla arcán mosoly jelent meg, amikor meglátta a régi vidám, kedvesen ráncos arcot, a megôszült hajjal, a havas tájra emlékeztetô színben pompázó hibátlanra nyírt körszakállal. Ô volt az a jó öreg Padre, igazi nevén Amadeo di Pace, persze ô sosem hívta így, még a keresztnevén sem. De ezzel sokan így voltak. Egymáshoz léptek, üdvözölték egymást, de hamar véget ért a kedves találkozás örömteli hatása. Padre elengedte. A réten, amit mindketten jól ismertek, a Békeszigeten mutatott neki egy lányt, aki körülbelül annyi idôs lehetett, mint mikor ôk elsônek találkoztak. 17 éves korú gyönyörû, egészséges lány térdelt a fûben. Angéla önmaga és a férje vonásait fedezte fel rajta. Egyértelmû volt a kép, amit látott, csak az ô lánya lehetett. Álmában szeme kikerekedett, hogy milyen gyönyörû teremtés lett a gyermekükbôl. De egy pillanat múlva az addig nyugodt és ellazult teste megfeszült Angélának az ágyban. Megijedt a látványtól. A már közel felnôtt, érett nôvé váló lánya egy hófehér bárányt ölelgetett és simogatott, aminek a szemébôl a sötétség, a gonoszság áradt, de ezt csupán ô és Padre látta, aki annyit mondott csupán a rémült anyának mielôtt az álmából felriadt volna verejtékben úszva, hangosan kalapáló, lüktetô szívvel.


- Vigyázz rá, mert hatalmas kincs mindenkinek, az emberiségnek! Védd meg az álszent kedvességtôl, tartsd nyitva a szemét, ne engedd, hogy ôk nyerjék ezt a csatát!



Angéla riadtan, zihálva emelkedett fel az ágyból. Tekintetével azonnal gyermekét kereste, aki békésen aludt a kiságyban. Felállt és odalépett hozzá, hogy még jobban lássa, hogy minden rendben van-e vele. Magához szerette volna ölelni, de nem tette, mert sokszor volt, hogy éjszakai ébredés esetén a kis tündér nem bírt visszaaludni és a nap felkeltéig hánykolódott kiságyában. Így csupán a saját lelkét megnyugtatva, egy csókot lehelt a homlokára. Eközben Peti felébredt és kérdezte



- Minden rendben van Szerelmem?


- Igen, természetesen. Csupán felébredtem és nem bírtam ki, hogy ne lépjek ide a szemünk fényéhez.



Ez csupán fél igazság volt, amit Peti egybôl kiszúrt, mert Angéla szíve oly hangosan vert még mindig, mint a kardkészítô kovács kalapácsa az acél megmunkálásakor. A másik árulkodó jel a ruháját eláztató izzadtság volt, ami kiadta Angéla hibátlan alakjának minden elemét, ami most nem azt a hatást gyakorolta Petire, mint oly sokszor a múltban, amikor nem lelki szemeivel nézte a szívének a választottját. Így újra kérdezett:



- Biztos minden rendben? Látom rajtad, hogy feszült vagy. Kérlek, mond el, hogy mi történt!


- Nyugodj meg, kérlek! Csupán egy rossz álom kavart fel. Majd holnap elmesélem. Próbálj, meg visszaaludni, én letusolok, és kicsit kimegyek a levegôre.


- Rendben. De szólj, ha szeretnéd, hogy veled tartsak. Szívesen felkelek. Nem vagyok fáradt.


- Köszönöm, de tényleg minden rendben. Nyugodtan pihenj, aludj tovább.




Peti visszadôlt az ágyba a csók után, amit kapott és a puha párnára fejét lehajtva hunyta be szemeit. Angéla még megsimogatta gyermekének az arcát. Egy köntöst magához véve indult el lemosni az álom által keletkezett, sûrûn elôbukkanó vízcseppeket testérôl. Miután felfrissítette a testét és szárazra törölte magát, a köntösébe belebújt, elindult a friss levegôre. A verandán kényelembe helyezte magát abban a hintaszékben, amit még Padre apja hozott szülôhazájából, Olaszországból és amiben fogadott apja, tanítója oly sokszor elmélkedett, beszélgetett saját lelkével és Istennel. Ô most nem igazán tudta, hogy mit is szeretne meg tudni a jövôrôl. A gondolatok cikáztak az elméjében. Az álom hatása alatt volt. Fohászkodott, hogy útmutatást kapjon a további tevékenységekre. A hintaszékben hanyatt dôlve figyelte a csillagokat és a köztük áthaladó repülôket. Mennyi sors, mennyi élet van odafenn – gondolta magában. A csillagok fénye a múlt, mert oly messze vannak, hogy mikorra ideér a fényük, akkora talán már ki is alszik a lelkük, ki is hunynak, de még mindig gyönyörködhet az ember bennük és boldogságot okozhatnak, azoknak, akik a szépet látják, érzik bennük. Talán az emberek is ilyenek. Már lehet nem élnek, amikor a tudásuk, bölcsességük hatalma eljut hozzánk, de mégis jobbá, szebbé tehetik az életünk. Az idô oly kegyetlen, mert mindenkit egyforma szemmel mér és cselekszik felette, de ettôl lesz ô a legnagyobb igazság, a legôszintébb, az átverhetetlen. Régen megtanulta Angéla az idôt tisztelni. A jövô megálmodása újra fontos kérdéseket vetett fel benne az elmúlással és a eljövendô évekkel kapcsolatban. Tudta, hogy még van ideje hátra az álom beteljesüléséig, de mégis kétségek között volt. Kérdéseket tett fel önmagának. Mennyi idônk van hátra az érkezéséig? Hogyan védjem meg ôt, hogy még se zárjam kalitkába? Miként ismerem fel a rosszat, ha álcában lép elém? Hogy bízzak emberekben, ha félek az idegenektôl? Végül úgy döntött, hogy amíg nem tudja a kérdésekre a választ, addig folytatja az életét a megszokott mederben és az elkezdett, kitûzött célokra koncentrál. Szemét behunyva, pár mély levegôvétel segítségével akaratlanul is elaludt a hintaszékben.



Megtekintések száma: 12

Értékelés küldése

Eddigi értékelések száma: 0

Sztori

Megfogalmazás

Összesített

0 pont

0 pont

0 pont

Értékelést, csak belépett felhasználó küldhet!

Utolsó 10 hozzászólás

Szeretnél hozzászólni ehhez az íráshoz?
Kattints ide a regsiztrációhoz, vagy ha már tag vagy, lépj be ide kattintva!

vissza a piszkozat.hu főoldalra

Copyright (c) piszkozat.hu 2008 - 2009

Honlapkészítés    Adatkezelési jognyilatkozat    Kapcsolat    weboldal készítés    Szabályzat