BEKÜLDÉS
      KEZDŐLAP
      REGISZTRÁCIÓ
      BELÉPÉS
      TAGOK
      FÓRUM
_


Legtöbbet olvasott művek

      Népszerű Történetek
      Népszerű Versek
      Népszerű Idézetek
      Népszerű Humor
      Népszerű Chat beszélgetés
      Népszerű Dalszöveg
      Népszerű Mondókák
      Népszerű Felháborító
      Népszerű Vitatéma
      Népszerű Gondolatok
      Népszerű Vallás
      Népszerű Kritika
      Népszerű Iskolai jegyzetek
      Népszerű Egyéb


Webáruház készítés


Weboldal bérlés

Összes kategóriák

      Történetek
      Versek
      Idézetek
      Humor
      Chat beszélgetés
      Dalszöveg
      Mondókák
      Felháborító
      Vitatéma
      Gondolatok
      Vallás
      Kritika
      Iskolai jegyzetek
      Egyéb

Webshop bérlés

Webáruház bérlés

Weboldal készítés

Webshop készítés

Webáruház készítés

Weboldal bérlés

Beklüdve: deepmind / 2017.06.15 - 14:48 / gondolatok - gondolatok

 Elküldöm egy ismerősömnek

 Hozzáadom a kedvencekhez

 Hozzászólás küldése ehhez az íráshoz

Mélypont

Este van. Az ágyamból hirtelen felkelek, felkapcsolom a lámpát és az asztalom fiókjából elôveszem a pisztolyom. Töltve van. Leülök az ágyam szélére és bambán bámulok ki a fejembôl. Remegô kézzel rágyújtok az utolsó szálammal. Nem sietek. Hagyom, hogy a tüdôm megteljen a füsttel, amit aztán egy laza kilégzéssel ki is fújok. Leteszem a dohányt, hogy egy kicsit égjen magába. A pisztoly csövét lassan a számba teszem és a ravaszra helyezem a mutató ujjam. Megfontoltan húzom hátra pont addig, hogy halálom szöge ne üsse meg a golyót. Fejemben röpködnek a gondolatok, de valahogy nem tudok rájuk figyelni. Elfog a semmi érzése. Egy hajszál választ el létem végétôl. Még mindig élek. Nem tudom, hogy mire várok. Talán egy valakire, aki beront az ajtón, kitépi a fegyvert a kezembôl, majd megcsókol és könnyes szemmel mondja:
-Ne csináld...
De tudom, hogy senki sem jön. Egyedül vagyok itthon. Aztán hirtelen dörrenés. Talán én húztam túl, talán nem. Már úgy sem tudom meg. Érzem, ahogy a lôpor égeti a számat. Megszûnik a semmi érzése. Enyhe fájdalmat érzek csak. De nincs idôm vele törôdni. Valahogy nem érdekel. Egyetlen dolog, ami most fontos, hogy a golyó mikor éri el az agyam azon részét, amitôl gyors lesz az egész. Mire cikázó gondolatom végére érnék, homályos lesz körülöttem minden.Nem tud felkavarni. Nem tud érdekelni. Túl sokszor láttam már ezt a négy üres falat, túl sok idôt töltöttem közéjük zárva, mint valami szándékos fogoly. Érzem, ahogy 12gramm ólom közelít az agytörzsem felé miközben elvágja gondolataim végtelen láncát, segítve, hogy ne gondoljam túl az utolsó homokszemnyi idômet. Testem magatehetetlenül rogy az ágyra miközben a golyó széttépve koponyámat a börtönöm egyik falába fúródik. A pisztoly füstölögve kiesik a számból és a szônyegen tompán koppan. Lelkem kiválik csonka testembôl, tekintetem pedig rá szegezôdik. Valahogy a kettô még össze van kötôdve, mert érzem ahogy szívem az utolsókat veri. Látom az agyam néhány darabkáját szanaszét a testem mögött, de valahogy csak az jut eszembe, hogy nem épp a legszebb halál ez. Hallok valamit. Mintha közeledne. Látom, ahogy a kárhozat vonatja fekete füstöt pöfögve megállóként csikorgatja kerekeit életem sínpárján. Utolsó gondolatként annyit tudok kérdezni magamtól, miközben jegyet váltok:
-Vajon hiányozni fogok valakinek?



Megtekintések száma: 120

Értékelés küldése

Eddigi értékelések száma: 0

Sztori

Megfogalmazás

Összesített

0 pont

0 pont

0 pont

Értékelést, csak belépett felhasználó küldhet!

Utolsó 10 hozzászólás

Szeretnél hozzászólni ehhez az íráshoz?
Kattints ide a regsiztrációhoz, vagy ha már tag vagy, lépj be ide kattintva!

vissza a piszkozat.hu főoldalra

Copyright (c) piszkozat.hu 2008 - 2009

Honlapkészítés    Adatkezelési jognyilatkozat    Kapcsolat    weboldal készítés    Szabályzat